Gyerekkorunkban órákig eljátszottunk Donald kacsával a Commodore 64-esen.
Persze nem mindenkinek volt Commodore gépe, nálunk például csak Atari volt.
Az igazán szerencsésekhez házhoz jött Mario.
Nagyon menőnek tartotta magát az egész osztály, amikor a számítógépes boltba bementünk 5,4″-es hajlékonylemezt venni.
És egyre kisebbet vettünk.
Snapchat helyett pedig mIRC-et használtunk.
Német juhász kutyákat kellett megölni a Wolfenstein játékban. (Barbárság volt, nem?)
Könyörögtünk tamagocsiért anyuéknak.
És sorban álltunk CD-lemezért, ami állítólag csak úgy taszította a trafipaxot.
Mindenki snake játékot játszott a metrón.
Miközben a boltokat elárasztották az egyforma MP3-lejátszók.
A Microsoft pedig ránk tukmálta az ugráló gemkapcsot az Office-ban.
A Skype-ot még hírből sem ismertük. Mindenki MSN messengert használt.
Rászoktunk a Google Readerre, amit aztán jól bezártak. Azóta maradt a feedly.
Mindenki az iwiwre akart meghívót. Hírből sem ismertük a Facebookot.
Közben a tamagocsitulajdonosok elkezdtek tevéket nevelni a TeveClubban.
Hamar lefagyasztották azonban a tevéket, amikor betört a Facebook.
Majd jöttek az első „tapogatós” okostelefonok.
Amit a tabletek követtek. A világon jelenleg 3 milliárd eszköz rendelkezik internetkapcsolattal! A Microsoft felmérése szerint Windows- alapú tabletet a csehek 13 százaléka, a románok 25 százaléka, a magyarok 14 százaléka használ. A felhasználóknak pedig meg kellett barátkozniuk a „csempés” oprendszerrel, ami 20 év „startmenüzés” után nekem igazi türelemjáték volt.
Ma pedig már utat törnek maguknak a komputerstickek, amik alig nagyobbak egy pendrive-nál, de ha tévéhez vagy monitorhoz csatlakoztatjuk, akkor pont azt tudják, mint egy laptop. Mi lesz a folytatás?
