Tolnay Klári betegségének köszönhette a nagy kiugrást
A szülei szerint csodagyereknek indult színésznő szigorú neveltetésben részesült. Édesanyja feltétele ugyanis ahhoz, hogy színésznő legyen, az volt, hogy először szerezzen egy “rendes” képesítést. Így lett tanítónő, de ő másra vágyott. Izgalmas, kalandos életre, amely számára egyenlő volt a színészettel. Barátnőjével, Feleky Sárival együtt felvételizett a Színiakadémiára, ahol azonnal kitűnt tehetségével és különleges kisugárzásával.
A szerencse is a kezére játszott, hiszen már elsőévesen sikerült összehoznia a nagy kiugrást. Egy este ugyanis váratlanul behívták a Vígszínházba, hogy ugorjon be a lebetegedett Tolnay Klári helyett Coward Márkiné című darabjába, amit ő éppen az akadémián játszott. Az előadás annyira jól sikerült, hogy az iskola elvégzése után egyenes út vezetett számára a Vígszínházba, majd a Pesti Színházba. A tündérmese kezdett valóra válni.
Édesanyja azonban még ekkor sem engedte el őt az előadások, bemutatók utáni összejövetelekre, óvta őt a szerinte bohém világtól. Valéria Turay Idán kívül mással nem is tartott baráti kapcsolatot pályatársai közül. A munka során azonban a legjelesebb színészek, többek között Bilicsi Tivadar, Jávor Pál és Latabár Kálmán színpadi és filmbeli partnere lett, például a legendás Egy bolond százat csinálban vagy az Afrikai vőlegényben.
Hidvéghy Valéria a szerelemért maga mögött hagyott mindent
A szerencse a magánéletében is elkísérte a fiatal színésznőt, hiszen másokkal ellentétben a második világháború alatt is jólétben élt. Ezekben az években ismerkedett meg első férjével, a nagyvilági életet élő földbirtokossal, Jakabffy Tiborral. A férfi valósággal rajongott érte, így mindent megadott a lánynak, már ami az anyagiakat és a gondtalan életet illeti. Az anyós azonban közbeszólt, ahogyan az már csak lenni szokott, ha két különböző világból jött ember találkozik. A férfi anyja arisztokrata menyt akart magának, és ki nem állhatta a polgári származású színésznőt. Házasságuk ezért hamar megromlott.
Hidvéghy Valéria viszont nem sokáig bánkódott, 1946-ban régi barátja, Stella Adorján forgatókönyvíró segítségével eljutott a fotója és a híre több nyugati filmstúdióba. Egy párizsi próbafelvételen pedig megismerkedett Gabriel Pascal rendezővel, akivel azonnal egymásba szerettek. Miután a színésznő hazatért, letartóztatták kémkedés vádjával, és az Andrássy út 60.-at is megjárta néhány napig. Ezek után úgy érezte, nem képes tovább Budapesten élni, és a bizonytalan, de csodákat ígérő életet választja, így új szerelme után indult Londonba.
Rendező férje a feleség szerepét osztotta rá
Pascal mellett egy új életbe csöppent a színésznő, de nem igazán úgy, ahogyan gondolta. Bár az ismeretlen világban is gyorsan feltalálta magát a talpraesett Valéria, és világhírű művészek között mozgott, mégsem sikerült nagy karriert befutnia, mert újdonsült férje inkább a feleség szerepét osztotta rá. A várva várt nagy karrier ugyan elmaradt, de a környezete rajongott érte. Különös tekintettel férjének legjobb barátjára, George Bernard Shaw-ra. Hidvéghy egy csapásra az író múzsája lett, többek között. Kapcsolatuk szinte nyílt titok volt, Shaw felesége is tudott róla. Az író ugyanis azt vallotta, hogy aki hosszú életet akar élni, az legalább két nőt tartson maga mellett egyszerre, és így is tett. Felesége mellett a fiatal színésznőt, barátja, Pascal feleségét is maga mellett tartotta, egészen a haláláig. Shaw olyannyira bizalmába fogadta a magyar hölgyet, hogy még a halálos ágyához is csak őt volt hajlandó odaengedni.
A My Fair Lady mentette meg az életét
Hidvéghy Valéria második házassága sem sikerült, és nem csak a szerelmi háromszög miatt. Pascal csak adósságokat és hosszadalmas örökösödési pert hagyott a megözvegyült nőre. Az elszegényedés réme ugyan komolyan meglegyintette, de a szerelem ismét közbeszólt. Shaw számára olyan sokat jelentett Valéria, hogy halála után ráhagyta a Pygmalionnak és az abból készült musicalnek, a My fair Ladynek a szerzői jogait. Nem csoda hát, ha a színésznő – bár harmadszor is férjhez ment később – élete meghatározó időszakának a Pascallal és Shaw-val töltött éveket tartotta, amelyről Az ördög és az ő tanítványa címmel élettörténeti könyvet is írt.
