A köznyelvben “tiszavirágzásként” ismert jelenség nem más, mint kérészek csoportos násztánca – majd halála. Ez a rovarfaj három évig fejlődik a folyómeder alján. Ha minden rendben zajlik, akkor megtörténik a csoda: a tiszavirágok felúsznak a felszínre, majd a levegőben párosodnak, és térnek nyugovóra a lemenő Nap társaságában.
A “csodavárás” után, kérdésünkre Deák József, a Környezet- és Természetvédők Csongrád Városi Egyesületének elnöke elmesélte, hogy egyre korábbi időpontban figyelhető meg a kérészek repülése. Ennek oka a klímaváltozás.
Tapasztalata szerint a tiszavirágok nagyon érzékenyek a körülményekre: ha fúj a szél, felhős az ég, vagy “csak” hűvösebb van, nem jönnek fel a mélyből. Tehát a kérészek kényesek – az időjárásra mindenképpen.
