1. Alice valóságos személy, és az élete izgalmasabb volt, mint bármely regényhősé
Alice Liddell az oxfordi matematika tanszék dékánjának lánya volt, aki négyévesen bűvölte el az írót. Sok-sok éven át maradtak kapcsolatban, és Lewis Caroll soha nem titkolta, hogy ő ihlette a cserfes és kíváncsi Alice alakját. Az igazi Alice-ról sok fotót is készített a szerző, és nagyon jó barátok voltak évekig (erről majd még később írok), de amikor felnőtt nő lett, elhidegültek egymástól. Igaz, Alice akkor már a férfiak iránt érdeklődött: az egyik kérője Viktória királynő fia, Leopold herceg volt, aki négy évig Oxfordban tanult. Ám minden könyörgés ellenére a mama nem engedte meg, hogy a fia egy polgárlányt vegyen el, ezért Alice egy matematikushoz ment feleségül, de Leopoldot nem felejtette: második fiának ezt a nevet adta, és a keresztapa a herceg lett, aki viszonozta a figyelmességet, és lányának az Alice nevet adta. Ami azért jelzi, hogy a láng kettejük között nem aludt ki soha teljesen. Alice romantikus és valós története számtalan regényírót megihletett, és színdarab is született életéről, legutóbb Judi Dench alakította a színpadon.
Alice Liddell
2. Lewis Carroll nem létezett, és az erre a névre címzett leveleket soha nem kapta meg
Lewis Carroll ugyanis csak írói álnév – valójában a szerzőt Charles Dodgsonnak hívták, és matematikus volt Oxfordban. Soha nem tört írói babérokra, de szívesen talált ki történeteket a gyerekek szórakoztatására. Az Alice Csodaországbant eredetileg egy evezőstúra alatt találta ki, hogy ezzel szórakoztassa a vele utazó gyerekeket. Azok pedig utána addig nyaggatták, míg aztán könyv alakban is leírta nekik. Csak ez után jutott eszébe, hogy ki lehetne adni – de nem sejtette, hogy ekkora sikere lesz a könyvnek, és egyáltalán nem szándékozott feladni érte a matematikusi pályáját. Ha valaki Mr. Carrollnak szólította, soha nem válaszolt, és az erre a névre érkezett postai küldeményeket nem vette át. Egyszerűen zavarta a népszerűség.
Charles Dodgson (Lewis Carroll)
3. Az eredeti kéziratot maga a szerző illusztrálta, és karácsonyi ajándéknak szánta
Persze amikor belevágott az írásba, azt hitte, hogy csak a kislányt (és a testvéreit) fogja boldoggá tenni vele karácsonykor. A kézzel írt példány eredetileg az Alice kalandjai a föld alatt címet viselte, és 64 évig az eredeti Alice féltve őrzött tulajdona volt, míg végül 15,4 millió fontért eladta, ami 1928-ban óriási összeg volt, az eredetileg becsült ár négyszerese. Egy amerikai gyűjtő vette meg, aki aztán a British Librarynek adományozta. Az eredeti kéziratot eddig még soha nem adták kölcsön egyetlen külföldi kiállításra sem. Túlságosan értékes. De a digitális verziót bárki végiglapozhatja.
4. Lewis Carroll szerette a gyerekeket…, de a kislányokat jobban
Az író szerette a gyerekek társaságát, és szívesen játszott velük, mesélt nekik. Hozzászokott – tíz kisebb testvére volt, akiknek fáradhatatlanul talált ki újabb és újabb történeteket, játékokat egész gyerekkorában. Később is megtartotta ezt a szokását, és a 19. században ebben senki nem talált semmi kivetnivalót – ám manapság már nem tartjuk olyan ártatlannak, ha egy felnőtt, nőtlen férfi csak a gyerekek között érzi jól magát. Tény, hogy a levelezése, amelyben arról ír, hogy hány száz csókot adott egy kislány neki küldött hajfürtjére, ma már kicsit bizarr, és a hobbija is megdöbbentő; ugyanis előszeretettel fotózott kislányokat, és a képek között jó pár akt is akad. Alice Liddellről pedig különösen sok. Ezért pár éve felmerült a vád: talán pedofil volt.
Manapság azonban úgy tűnik, ennek semmi alapja nincs. Egyszerűen akkoriban jött divatba a fotózás, és sokan fotóztak aktot is, mert érdekelte őket az emberi test. A gyerekek fotózása pedig teljesen ártatlan dolognak számított, mert őket száz éve még nem és szexualitás nélküli lényeknek tekintették. Ráadásul a fotózás mindig az anyák beleegyezésével és jelenlétében történt. Az, hogy ma mást látunk ebbe, csak azt bizonyítja, hogy 150 év alatt sokat változott a világ.
5. Az Alice Csodaországban-szindróma igazi betegség, és nem is túl ritka
Alice a könyvben elég sok furcsa dolgot él át – többek között egyszer nagyra nő, máskor meg egészen apró lesz. Vannak, akik ezt a valóságban is átélik: úgy érzik, hogy hirtelen túl nagy lett a kezük, vagy ijesztően kicsi a lábuk, esetleg a körülöttük lévő tárgyak változtatják a méreteiket. Bár mindez csak érzékcsalódás, ijesztő lehet, amikor az agy becsapja az embert, de nem túl ritka dolog. Nem tudják, mi okozza, és gyógyszer sincsen rá, de az esetek többségében teljesen ártalmatlan tünet. Bizonyos vírusfertőzések, illetve magas láz váltják ki legtöbbször, de azért érdemes orvoshoz fordulni vele, mert nagyon ritkán agydaganatra is utalhat. Az esetek többségében azonban gyerekkorban jelentkezik, és a tinikor végére magától eltűnik.
6. Lewis Carroll cölibátusban élt…, de nem ő választotta ezt az életet
Nagy családban élni nagy felelősséget jelentett a 19. században, különösen az elsőszülött fiúk számára, mint amilyen Lewis Carroll volt. Apja korai halála után tíz kisebb testvéréről kellett gondosodnia, így nagy megnyugvást és anyagi biztonságot hozhatott számára, amikor felvették az oxfordi Christ Church College-ba matematikatanárnak. Ez a bentlakásos pozíció többet jelentett egy egyszerű tanári állásnál: egy zárt, nőtlen férfiakból álló társaság tagja lett, ahol a munka feltétele volt a nőtlenség. Matematikusként nemigen akadt más karrierlehetőség számára, és Oxfordban dolgozni csodálatos lehetőségnek tűnt, a nőtlenség azonban nem tetszett neki. Élete végén állítólag több közeli nőismerőse is feljárt hozzá, de soha nem nősült meg. Nem engedhette meg magának, mert tíz testvéréből hetet ő tartott el haláláig.
7. A Szív Királynőt Viktória királynőről formálta meg… vagy egy nevelőnőről
Sokan úgy értelmezik a művet, mint éles társadalomkritikát, és úgy vélik, hogy a gonosz és szívtelen Szív Királynőt Viktória királynőről formálta meg a szerző. Emlékszünk, neki mindenre csak egy megoldása van: a lefejezés. Ám ez soha nem történik meg, mert amikor elfordul, a férje az összes parancsát titokban eltörli. Tény, hogy pont ennyi hatalma van az angol királynőnek is: hiába uralkodik Anglián, a parlament nélkül semmit sem tud tenni.
Ám Carroll, aki szinte soha nem beszélt a műről, ebben a kérdésben soha nem titkolózott: azt állította a Szív Királynő nem más, mint a világ összes nevelőnője egybegyúrva. Ám a kutatók azt sejtik, nem minden nevelőnővel volt baja, csak eggyel, aki azonban igazán a szerző szívébe tiport. Ő pedig nem más, mint a Liddell család nevelőnője: Mary Prickett, aki 14 éven át volt a család mellett. Mivel Carroll naplójában furcsa módon hiányzik pár év, egyes feltételezések szerint egy furcsa szerelmi viszonyról írt benne, amit utólag szégyellt. Az első gyanúsított maga a gyermek Alice volt, de valószínűbb, hogy a gyerekek nevelőnőnője volt vágyai tárgya, aki azonban kikosarazta. A Szív Királynő kegyetlen, gonosz figurája pedig nem más, mint egy boldogtalan szerelmes bosszúja.
8. Lewis Carroll soha nem drogozott…, legalábbis szándékosan nem
A hatvanas években a mesét drog által kiváltott látomásnak tartották, mert olyan vad és furcsa. Ráadásul van benne egy rész, ahol a kukac azt tanácsolja Alice-nak, hogy ha másként akarja látni a világot: egyen egy kis varázsgombát. Ám a könyv tudós elemzői szerint mindezt csak mi látjuk bele. Tény, hogy a viktoriánus korban egészen mások voltak a drogfogyasztási szokások, és a határok is. Az ópium, a kokain elterjedt fájdalomcsillapító volt, és csak akkoriban kezdtek el a veszélyeiről beszélni – és ehhez a kritikához maga a szerző is csatlakozott, aki soha a naplójában nem említi, hogy élt volna ilyen szerekkel. Ám mivel beteg néha volt, nem elképzelhetetlen, hogy orvosi utasításra, akaratán kívül megtapasztalta milyen betépni. És a gomba? Ez egy mese, sokféle varázslatos dolog lehet benne. Gomba is.
9. Az Alice csodaországban igazi márka lett…, és nem csak a sztori tehet róla
A kis szürke oxfordi matematikus nemcsak zseniális mesélő volt, hanem ravasz üzletember is, aki nagyon adott a részletekre. A könyv első kiadását például megsemmisítette, mert nem volt elégedett az illusztrációk minőségével, és saját költségén újranyomatta azokat, ami nagyobb összeg volt, mint egy évi keresete. Akkor még csak annyit remélt, hogy talán ezt az összeget vissza tudja szerezni – ám a könyv hetek alatt elfogyott. Korábban csak moralizáló, erkölcsnemesítő gyerekkönyvek voltak a piacon – ám az Alice Csodaországban nem akar nevelni, csak szórakoztatni, ezt pedig imádták már akkor is a gyerekek. A felnőtteket pedig olyan trükkökkel vette rá a vásárlásra, mint az illusztrációkat ábrázoló bélyegek és sütisdobozok forgalmazába, amiből jókora hasznot szerzett. Később kiadott egy rövidített változatot kisebb gyermekek részére (ezt ő találta ki), és a rajongók számára kiadatta saját, eredeti rajzokkal ellátott kéziratos verzióját is. Ilyet előtte senki nem csinált még.
10. A kalapos tényleg bolond…, de valós figura
A viktoriánus korban a kalap minden elegáns ember ruhatárának része volt – ám az elkészítése során a filcet és a szőrmét higanygőzzel kezelték, ami a kalapos szakmában dolgozó embereket szabályszerűen megmérgezte. A “bolond, mint egy kalapos” ismert szólás volt a 19. századi Angliában, mert az emberek jól tudták, hogy pár évtizednyi munka nemcsak testileg, hanem szellemileg is tönkreteszi az iparosokat. Álmatlanság, izomgyengeség, vesebaj, köröm-, haj- és foghullás, állandó izgatottság és remegés jellemezte a kalaposokat, akik szabályszerűen beleőrültek a hivatásukba. A higany használatát Angliában 1898-ban tiltották be – de Oroszországban 1940-ig használták.
Lewis Carroll egy valóságos alakról mintázta Kalapos figuráját (akit ő maga egyébként soha nem nevez bolondnak, csak a vigyori macska állítja ezt). Állítólag Theophilius Carter híres oxfordi feltaláló ihlette Kalapos alakját, aki többek között egy ébresztőórával ellátott ágyat is piacra dobott, amely szó szerint kivetette magából a lusta hétalvókat.
10+1. Dalit is megihlette
A híres festő sem tudott ellenállni Alice-nek, és 1969-ben megrajzolta a saját maga által elképzelt Csodaországot. A szürrealizmus zsenije senkinek nem okozott csalódást az illusztrációkkal.
