Kezdem rögtön egy dicsérettel. A film főszereplőit ugyan a plakátokon Gryllus Dorkának, Simon Kornélnak és Lengyel Tamásnak hívják, nyugodtan oda lehetne melléjük biggyeszteni Erdély nevét is, ugyanis az ottani hegységek és erdőségek őszi képei is legalább olyan fontos szereplői ennek a történetnek, mint a fent említett három színész. A környezet és az ember kapcsolatát, a primitív ember és a nagyvárosból érkezett értelmiség ütközését kevés film képi világa képes ennyire gyönyörűen érzékeltetni, és itt most olyan klasszikusokra gondolok, mint a Gyilkos túra vagy a Szalmakutyák. Ez pedig legfőképp Győri Márk operatőr munkáját dicséri. Tarr Béla munkásságát leszámítva nem is tudom, hogy egy magyar film mikor használta utoljára ilyen jól a környezet adta lehetőségeket, de persze önmagában ez kevés ahhoz, hogy egy film jól sikerüljön.
Nemzetközi recept, magyar thriller
Gryllus Dorka és Simon Kornél játssza Mártát és Lászlót, a fővárosi ügyvéd házaspárt, akik Erdélybe utaznak, hogy gazdag építési vállalkozó ügyfelükkel, Istvánnal (Lengyel Tamás) közösen egy vadászattal ünnepeljék meg, hogy a férfit sikerült első fokon felmentetniük egy húzós ügyben. A vadászat tragédiába torkollik, amikor Márta véletlenül lelő egy férfit a bozótosban. Ahelyett, hogy a rendőrséget hívnák, a nő inkább úgy dönt, hogy elrejti a holttestet, és inkább megpróbálja megúszni az egészet, csakhogy a vadászatukat szervező helyi koma begyűjti a hullát, és azzal zsarolja őket, hogy vagy kap tőlük ötvenezer eurót másnap estig, vagy megy is a rendőrségre. Ez a kiindulópontja Mátyássy Áron rendező Víkend című filmjének, ami érdekes kísérlet arra, hogyan lehet a műfaj nemzetközileg sikert arató filmjeinek egyes elemeit átültetni egy magyar filmbe úgy, hogy az nálunk is működőképes legyen. A gazdag ügyvédek és a korrupt vállalkozók közege telitalálat, mivel ők tényleg velünk, köztünk élnek, a sok csavaros történet, valamint a “senki sem az, aminek elsőre látszik” alaptézis pedig garantálja, hogy a vége főcím legördüléséig egy percet se unatkozzunk.
Bűnügy, túl sok csavarral
A Víkend ügyesen teljesíti abbéli vállalását, hogy úgy néz ki, mint egy jóféle angol, francia vagy akár amerikai thriller, viszont a forgatókönyvírók túlságosan elbízták magukat, és addig-addig építették az egyik fordulatot a másikra, amíg egyszerűen túl sok lett a jóból. Egy ideig a néző elégedetten csettintget, amikor azt látja, hogy a történet tízpercenként vesz új irányt, és még a tapasztalt thrillergurukat is át tudja rázni, csakhogy egy idő után ezek a fordulatok már túl sokat kívánnak a nézőtől. Egy-egy karakter esetében el lehet játszani, hogy az egyik pillanatban rossznak gondoljuk, aztán a másikban jó lesz belőle, vagy fordítva, de itt egyszerűen mindenkivel ez a helyzet. Azt pedig egyszerűen nem lehet eljátszani, hogy hosszú távon megutáltatunk valakit, mert a játékidő nagy részében borzalmas dolgokat mond és tesz, hogy aztán a végén tizenöt perc alatt próbáljuk vele elnyeretni a néző szimpátiáját. És ez tényleg nem a szívüket is kitevő színészek (Gryllus Dorka alakítása kimondottan bátor) hibája, hanem egyértelműen a forgatókönyvírók csúnya bakizása, akik egyszerűen túl sokat vártak el a nézőtől. Attól, aki a végén ott ül majd zavarodottan a moziteremben, és rájön, hogy itt aztán végképp nincs senki, akinek a sorsáért szoríthatna.
Egy jó thriller ígérete
Ezt leszámítva a Víkend ügyesen építi a feszültséget, és a rejtélyek vannak annyira izgalmasak, hogy a játékidő végéig lekössék a nézőt. A film hangulatteremtésből is jelesre vizsgázik, de van egy-egy pont, ahol azért megbicsaklik a profizmus. A szexjelenetek (van kikötözős, és természetben ünneplős is) már mennek, de amikor akciójelenetre kerül sor, akkor már kilóg a lóláb. A verekedéseknél az ideges és túlzottan gyors kamerarángatás piszkosul zavaró, és gondoskodik arról, hogy ne lássuk a lényeget, a film végi autórobbanás megalázóan alacsony színvonala pedig megmutatja, hogy számítógépes trükkök terén a magyar film trükkmágusainak még egy szakmai alapfeladat is túl magas lécet jelent. Nem lett volna egyszerűbb inkább pirotechnikusokkal valóban felrobbantani egy autót? A Víkend első órája beránt, felkelti az érdeklődésünket, és látszik, hogy a színészek lubickolnak a szerepeikben. Aztán a technikai hiányosságok és a fordulatok túl magasra pörgetett száma visszarántja a lelkes thrillerrajongót a földre, hogy rájöjjön: egy jó film helyett csak egy jó film ígéretét látta.
