Két vak szülő látó gyermeke
Szülei szeme
(Magyarország)
Varga Ágota 2004 és 2015 között Kati és Győző, valamint közös gyermekük, Ferike sorsát követte. Nem átlagos család ők. A házaspár úgy döntött, hogy bár ők mindketten vakok, mégis gyermeket vállalnak még annak tudatában is, hogy komoly az esély arra, hogy a gyerek is világtalan lesz. A sors azonban másképp gondolta ezt: Ferike lát, és teljesen egészséges, ám két vak szülő gyermekeként egész más életet kell élnie, mint a kortársainak. A tizenegy évnyi forgatás arra is jó volt, hogy elkapja azt a pillanatot, amikor Ferike négyéves korában rájött, hogy mi a különbség közte és a szülei között, és felfogta, hogy neki kell majd segítenie őket a közös életük során. Mivel a gyerekek őszinték, a kissrác nem titkolja, hogy a legnagyobb vágya az, hogy az ő szülei is lássanak, és olyan életet élhessen, mint a többiek. A Szülei szeme című dokumentumfilm ezt a szokatlan családot mutatja be a mindennapjaikon keresztül.
Egy süket cigánylány és a bollywoodi álom
A csend királynője
(Lengyelország, Németország)
Mint a nevéből sejthető, Gábor Denisza egy tízéves, magyar származású, romániai cigány kislány, a magyarságát azonban nem nagyon mondanád meg róla. Denisza ugyanis süketnek született, és mivel mélyszegénységben, hátrányos körülmények között nőtt fel, és szakember soha nem foglalkozott vele, soha nem tanult meg beszélni, ezért még a sajátjai között is kitaszítottnak számít.
A csend királynője lehetne egy mély emberi történet egy szegény kislány megpróbáltatásairól, ám ez a dokumentumfilm és ez a kislány egy másik utat választott. A Lengyelországban, egy illegális táborban élő kislány egy napon talál egy bollywoodi filmet DVD-n a szemét között, és megnézve azt teljesen megváltozik az élete. A film színpompás világa és a szereplők látványosan bemutatott érzelmei teljesen magával ragadták őt, és amikor a film mintájára táncolni kezdett, akkor talált rá igazi önmagára. A film persze nem tagadja le a lány nyomorúságos körülményeit, és azt sem, milyen mély diszkriminációval kell szembenéznie, amikor érvényesülni próbál az életben. A csend királynője a cigánytelep szomorú mindennapjait vegyíti a látványos bollywoodi táncjelenetek képeivel, így hozva létre egy szokatlan, de működőképes és szívfacsaró hibridet.
Ő a világ legjobb hamisítója
A szak-művész
(Egyesült Államok)
A szívfacsaró emberi történetek mellett a Budapest International Documentary Festival szórakoztatóbb és könnyedebb filmekkel is készül. Ezek egyike A szak-művész, ami egy rejtélyes emberről szól. Mark Landis egy halk szavú, idősebb férfi, aki az otthonában régi filmeket néz, rengeteget szivarozik, és puszta passzióból híres festők képeit hamisítja, mégpedig elsőrangú módon. A rendőrség egy ideje már tud minderről, mégsem tud mit kezdeni Markkal, pedig az általa hamisított képekből több mint száz található kiállítva húsz amerikai állam több tucatnyi múzeumában, mégpedig eredetiként.
Landis úgy cselezte ki a törvényt, hogy a festményekért nem kért pénzt, egyszerűen magát nagylelkű adományozónak beállítva a múzeumoknak ajándékozta őket, akik nem voltak tudatában annak, hogy egy replikát kaptak. A film nem szimpla portré egy notórius hazudozóról, aki sok szempontból gyerekesen viselkedik, hanem egy macska-egér játék története is, ugyanis egy irattáros a hamisító nyomába ered, hogy sziszifuszi munkával nyakon csípje a világ legtehetségesebb hamisítóját. Kriminek is izgalmas volna, dokumentumfilmnek meg pláne.
A pedofil is ember?
Daniel világa
(Csehország)
Szinte biztos vagyok abban, hogy a cseh Veronika Liskova alkotása lesz az idei dokumentumfilm-felhozatal legmegosztóbb mozija, hiszen már az előzetes nézése közben kényelmetlenül éreztem magam. Daniel 25 éves, és író szeretne lenni. Életkora ellenére még sosem volt szerelmes, pontosabban igen, de az ő szerelme sosem kerülhet viszonzásra, ugyanis a választottja egy kiskorú fiú. Daniel egy homoszexuális pedofil, és az ő életét és mindennapjait mutatja be ez a film. Daniel a kiskorú fiúkhoz vonzódik, mégis tudja, hogy a testi vágyai sosem kerülhetnek kielégítésre, és állítása szerint nem akar rálépni arra az útra, ami már molesztálás.
A Daniel világa bemutat egy beteges vágyaival és önmagával küzdő embert, és ezzel próbára teszi még a legliberálisabb néző toleranciaküszöbét is. A fiúnak ugyanis a gondolatai bár bűnösek, ő maga soha nem tett semmi rosszat, de a falára kirakott gyerekfotók vagy az a jelenet, amikor elsétál egy játszótér előtt, azért görcsbe rándítják bármelyik szülő gyomrát. Az előzetesben hallható “pe-pe-pe-pe-pedofil” refrénű gyerekdalocska pedig valami elképesztően bizarr.
A fivérek, akik soha nem jöttek ki a lakásukból
A mi falkánk
(Egyesült Államok)
“A szüleink nem bátorítottak minket arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a külvilággal” – meséli a hat srácból és egy értelmi fogyatékos lányból álló Angulo testvérek egyike, akiket a szüleik majdnem állandó jelleggel zártak el a külvilágtól egy New York-i lakásban. Házi oktatásban vettek részt, így még csak arra sem volt esélyük, hogy az iskola által szerezzenek maguknak barátokat. Csak ők voltak egymásnak… és a filmek. Bár New Yorkban éltek, a várost csak olyan filmekből ismerik, mint A keresztapa. A tesók számára ugyanis csak a VHS-ek és DVD-k jelentették a menekülést a külvilágból, amiket nem csak rengetegszer megnéztek, hanem unaloműzésből folyton el is játszották egymás közt azokat, szóról szóra felmondva a dialógusokat, és beöltözve kedvenc szereplőiknek. A legnagyobb kedvencük Quentin Tarantino Kutyaszorítóbanja volt. A lehetetlen életvitelük ellenére kisebb csoda, hogy – ahogy a filmből kiderül – épkézláb, normális és mosolygós srácokká váltak. A négy éven át forgatott film persze így is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy végül is gyermekbántalmazás-e, amit látunk, hiszen bár bántódásuk nem esett, mégsem a saját választásuk volt, hanem az alkoholista, paranoiás apjuké, hogy évekig ne hagyják el a lakásukat. Az aggódók kedvéért elárulom, hogy végül kiszabadulnak, de engem legalább annyira érdekelne, hogyan boldogulnak ezek után a való világban, mint az, hogy hogyan viselték el a bezártságot annyi éven át.
A Budapest International Documentary Festival-t (BIDF) szeptember 23. és 27. között rendezik meg az Urániában. Idén 37 film közül válogathatunk.
