Azon is eljátszadoztam, ha a mi társasházunkra rakatnék ki egy ilyesmit, vajon mit írnék rá. Aztán megszületett a döntés, mert a tegnapi esténk – ismét – úgy zajlott, hogy rázkódtak a bútoraink is: fejünk felett ugyanis egy komplett népi zenekar él. Az asszony nagybőgőn és tamtamdobon játszik, három kisfiát pedig hosszú évek óta furulyázni tanítja.
Több-kevesebb sikerrel, mert a Boci, boci tarkán kívül még soha semmit nem hallottam tőlük, de az már rohadtul megy, főleg úgy, hogy naponta több órán keresztül vinnyognak. Nyáron, nyitott ablakoknál külön buli, Férj olyankor szokta bekapcsolni az AC/DC-t, de azt is túlnyekergik sajnos…
A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!
