Mindenesetre felvetült bennem pár kép, ahogy odaengedném az amstaffunkat, hogy “Tessék, Waczak, itt az új házad, ne rágd szét!”, majd egy kedélyes mozdulat után darabokban látnám viszont az összes kiegészítőt, ami a sima, szimpla kutyaházhoz tartozik.
A kislányom szerint ezek kutyakastélyok. De neki nagyon tetszenek – lányból van, no, abból a hercegnős, királylányos, csillámpalotás fajtából. Ja, hogy a kutyáink fiúk? Nem baj, akkor ezüstre kell festeni majd a házat nekik, nem rózsaszínre. Elindult a gyerek fantáziája, én pedig nem győzök kacagni.
A folytatásért kattints Bopci caféblogjára!
