– Hja, Katikám, mi újság nálatok. Láttam meglátogatott a fiad! Új a kocsi?
– Most mondd meg Julikám, a napokban vették hitelre. Aztán elvitték a fél hűtőmet, mert a panaszkodtak, hogy nincs pénzük enni, s a kis unokám, akit az a szörnyű menyem teljesen félrenevel, nem éhezhet.
– Olyan rendes kis nőnek látszik pedig. Csak az én ízlésemhez képest túl magas a cipősarka, túl rövid a szoknyája, s túl sok a képén a máz. No meg nyeszlett is szegény, biztos azért nem szült még egy gyereket. De hát te jobban tudod, Katikám, a te családod!
– Az, az, szeretem is őket, csak beszélgetni nemigen tudok már velük. Kijönnek, esznek, s hamarosan rohannak tovább. Folyton csak a rohanás. Amíg meg itt vannak, addig is mindegyik kezében érintős kütyü van, le nem teszik. Néha azt várom, mikor merik azzal a levest is. Fura világot élünk!
– Ne is mondd, Katikám! A szomszéd Icu mesélte, hogy a húgának a fiának a sógornőjének a férje, na az, otthon maradt gyesen. Hallottál te már ilyet! Még hogy a férfi marad gyesen! Szégyen, gyalázat! Hát milyen anya az, aki egyedül hagyja a gyerekét!
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
