Nem akarok olyan dolgokba beleszólni, amiről nincs elég tudásom vagy elég rálátásom. Csak a gondolataimat szeretném leírni, mert jelenleg túl nagy bennem a nyomás.
Azóta nagy volt, hogy kiléptem a moziteremből. Kis időbe telt, mire össze tudtam magam szedni annyira, hogy visszacsöppenjek a szombat estébe, Tarnád kitalált (?) magyar valóságából, ahol a film játszódik. Nagy volt a nyomás a fejemben és a mellkasomban, és furcsa görcsöt éreztem a gyomromban. A kérdésre, hogy milyen volt a film, csak annyit tudtam felelni, hogy jó. Mert hogyan is lehetne néhány szóban összefoglalni azt a rengeteg gondolatot, ami a fejemben kavarog?
A folytatásért kattints a Hajnika világa caféblogra!
