A heti drámasorozat évtizedek óta a magyar televíziózás legnagyobb kihívása, sokaknak tört már bele a bicskája, a kudarc általában évekre elvette a tévék kedvét a kísérletezéstől. Az RTL Klub sem először vágott bele, de a Válótársak mégis merőben más, mint az eddigi próbálkozások.
Fogj egy jó nemzetközi formátumot, finomhangold úgy, hogy passzoljon a magyar viszonyokra, bízd rá jó hazai szakemberekre, csinálj egy remek castingot, és már foroghatnak is a kamerák. Így készülnek a kereskedelmi televíziók sikerműsorai, és most már tudjuk, a jó sorozat receptje sem különbözik ettől. A Társas játékkal vagy a friss Aranyélettel az HBO mutatta meg anno a hazai televíziózásnak, hogy nem szégyen egy már működő licenchez nyúlni, ha magyar szakemberek tehetségével jó mozivá tölthető a minőségi külföldi keret.
A Válótársakból az alkotók és a csatorna semmit sem spórolt ki, ami a sikerhez kell. Például pénzt sem. Hiszen a minőségi sorozathoz épp az kell, mint a háborúhoz. Jó színészek, gyönyörű belső és jól kiválasztott külső terek, remek styling, világítás, képi gazdagság. Jó nézni. És nincsenek zavaró, magyartalan párbeszédek, bántóan valószínűtlen szituációk, amiken korábban nem egy kísérlet bukott meg. Ez pedig még akkor is igaz, ha a környezet és a karakterek nem feltétlenül a nagy magyar valóságból léptek ki, 8 milliós listaár alatt nem látunk autót, és az ingatlanbizniszben utazó Bálintnak (Stohl András) még a munkása, Joci (Lengyel Tamás) is jól van eleresztve. A Válótársak Magyarországa – amit talán egy utcában vehettek fel az HBO Aranyéletével – inkább olyan, ahol élni szeretnénk, és nem annyira olyan, mint ahol élünk. Ez pedig nem feltétlenül hátrány.
A történetben nincsen semmi bonyolult. Férfi és nő viszonya kifogyhatatlan témaforrás, mint ahogy a kapcsolatok zátonyra futásának variációi sem ismeretlenek. Az egyik szálon a hűségi fogadalom megtartásával akadnak rendszerszerű gondok, a másikban a kapcsolatot inkább csak a nő mélyítené a családalapítás irányába, míg a harmadiknál a férfi, Dávid (Scherer Péter) találja magát kívül a feleség és a lányuk megbonthatatlan szövetségéből. A három jól rajzolt férfikarakter mellett erősek a női hősök is. Gubás Gabi (Zsófi) a családjáért sokáig, de nem a végtelenségig kompromisszumokat kötő asszony, Balsai Móni (Tamara) a hűvös, férjére ráunó nőt hozza, Földes Eszter (Szonja) pedig a kissé neurotikus lány, aki képtelen szembenézni azzal, hogy párja nem partner saját élettervének megvalósításában.
Gubás Gabi és Stohl András a Válótársakban
A Válótársak megvalósítása profi, a jelenetek, a karakterek és a stílusok is a holland eredetiből köszönnek vissza, a sorozat mégsem “hontalan”, a jól kiválasztott szereplőgárda teszi magyarrá. Itt szinte még epizódszerepet sem mérnek Jászai-díj alatt.
Egyetlen kérdés marad csak. Vajon az igényesség, a Válótársak szépen fényelt pasztellszínű világa, a négydimenziós IKEA-katalógus, a gördülékeny, de nem sietős történetszövés megtalálja-e útját a néző szívéhez? Legyen így!
