40. Gyilkos randevú (1980)
Van abban valami sorsszerű, hogy Tom Hanks első filmje egyben a karrierje legrosszabbja is, és az is érdekes, hogy ő is egy horrorfilmben kezdte a pályafutását. Egyébként egy tipikus nyolcvanas évekbeli slasherről van szó, aminek a lényege, hogy egy késes fickó fiatalok egész sokaságát gyilkolja halomra. A rosszarcú csávó újdonsült menyasszonyok barátaival és rokonaival végez, végül pedig magát a menyasszonyt veszi célba az esküvő előtt. Kár, hogy maga a konyhakéses gyilkos inkább röhejes.
Érdekesség: Az eredeti verzióban Tom Hanks karakterével is végzett volna a gyilkos, de annyira szerethetőnek találták a figuráját, hogy végül életben hagyták.
39. Önkéntesek (1985)
Sorolhatnám hosszan, hogy miért nem működik ez az amerikai elkényeztetett úrigyerekről szóló mozi, aki a pénzbehajtók elől menekülve Thaiföldre utazó önkéntes segítők között találja magát, de nem volna értelme. A film legfőbb hibája, hogy cseppet sem vicces – kivéve talán John Candy kommunistává avatását –, és ez egy vígjáték esetében halálos bűn.
Érdekesség: Ha a film rossz is lett, biztosan nem bánja, hogy részt vett benne, ugyanis néhány év után – először egy sorozat forgatásán találkoztak, de akkor a színész még boldog házasságban élt – itt futott össze megint Rita Wilsonnal, aki Tom Hanks második felesége lett három évvel később. Azóta is ők Hollywood egyik legstabilabb párja.
38. Joe és a vulkán (1990)
Amikor Tom Hanks és Meg Ryan közös filmjeiről beszélünk, többnyire mindig csak A szerelem hullámhosszánra és A szerelem hálójábanra gondolunk, pedig ők ketten már korábban is dolgoztak együtt. Mondjuk nem véletlen, hogy a Joe és a vulkán nem hagyott mély nyomot a világban. A sztori, amiben egy fickó megtudja, hogy halálos beteg, de egy kőgazdag vállalkozó felajánlja neki, hogy hetekig szuperluxus körülmények között élhet, ha aztán beleveti magát egy működő vulkánba egy bennszülöttekkel teli szigeten, még izgalmasnak tűnt, csakhogy a film maga a zűrzavar. Nemcsak a stílusa változik húszpercenként, hanem Meg Ryan is teljesen indokolatlanul tűnik fel benne egyszerre három szerepben. Egy nagy katyvasz az egész.
Érdekesség: A filmet egy 1952-es rövid Goofy rajzfilm inspirálta. Sajnos ez látszik is rajta.
37. Magas barna férfi felemás cipőben (1985)
Ma már nem akkora divat francia sikerfilmekből amerikai remake-et készíteni, de a nyolcvanas és kilencvenes években alig született olyan kasszasiker Franciaországban, amire ne csapott volna le Hollywood. Pierre Richard komédiaklasszikusának újrájából pont az a könnyed, franciás lazaság veszett el, ami az eredetit annyira szerethetővé tette. A főhősnek valahogy elfelejtettek karaktert írni, így a filmben jobb híján végig azon kéne röhögnünk, hogy milyen vicces is az, amikor a CIA a teljes arzenálját arra használja, hogy egy jelentéktelen senkit figyeljen meg. Tom Hanks ezt tartja a leggyengébb filmnek a sajátjai közül.
Érdekesség: Ez Tom Hanks karrierjének leghosszabb című filmje.
36. Behálózva (1987)
Tom Hanks a Behálózváról is kerek perec megmondta, hogy a film legfőbb baja az, hogy nem elég vicces. Igaza van. Azért azt ne vitassuk el tőle, hogy amikor Hanks és Dan Aykroyd álruhában próbálnak beépülni, az lazán ott van a nyolcvanas évek legrekeszizomszaggatóbb pillanatai között.
Érdekesség: A film egy azonos című, ötvenes évekbeli tévésorozat moziváltozata. A sorozatnak Dan Aykroyd hatalmas rajongója volt, és ő harcolta ki, hogy nagyjátékfilm készüljön belőle.
35. A szerelem hullámhosszán (1993)
Ez lesz az első szentségtörés a listában. Ki kell mondanom: a kilencvenes évek egyik legsikeresebb könnyfakasztó mozija nem jó film. Nem hittem el Meg Ryannek, hogy pusztán egy rádiós beszélgetés meghallgatása alapján annyira beleszeressen valakibe, hogy a pasiját és az eddigi életét otthagyva ugorjon érte fejest az ismeretlenbe, ahogy azt sem hittem el, hogy Tom Hanks fia a sok száz levél közül miért épp Meg Ryanébe habarodott bele annyira, hogy árkon-bokron át menjen azért, hogy az apja összejöjjön ezzel a tök ismeretlen nővel. Az elvitathatatlan, hogy amikor Tom Hanks arról mesél a rádióműsorban, hogy milyen ember volt a felesége a halála előtt, akkor szem nem marad szárazon, de ezt leszámítva ez egy lusta film, ahol az író-rendező történetírás és a motivációk kidolgozása helyett egyszerűen rábízza a szereplőit a nagybetűs SORSra.
Érdekesség: Bár ezt tartják a Hanks–Ryan-páros nagy romantikus filmjének, a 105 perces játékidőből ők ketten összesen két percig láthatók együtt.
34. Alma a fájától (1986)
Ismét csak Tom Hankstől, önmaga legkegyetlenebb kritikusától idéznék:
A film legnagyobb baja, hogy egyszerre akart harsány vígjáték lenni, és valami mélyet és fontosat elmondani a szülő-gyerek kapcsolatokról és a felelősségvállalásról.
Érdekesség: A Hanks apját játszó Jackie Gleeson már nagyon beteg volt a forgatás idején, esze ágában sem volt filmezni, de Garry Marshall rendező azzal győzte meg, hogy nem akarhatja, hogy a nézők úgy emlékezzenek, hogy a Smokey és a bandita harmadik része volt az utolsó filmje.
33. Betörő az albérlőm (2004)
Minden adott volt ahhoz, hogy ez egy jó mozi legyen. Tom Hanksnek az egyik kedvenc filmje a Fargo, és végre a rendezőpárosával, a Coen fivérekkel dolgozhatott, ráadásul az alapanyagul szolgáló 1955-ös angol mozi is kifejezetten szórakoztató volt. A testvérek jellemzően vagy véres és komoly történeteket, vagy totál kattant komédiákat forgatnak, és a betörők életét megkeserítő idős néni sztorija egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolható, csakhogy itt valahogy sikerült annyira túlpörgetniük a dolgokat, hogy a végeredmény nevetés helyett kínos csönd volt a mozik nézőterén.
Érdekesség: Hanks szándékosan nem nézte meg az angol eredetit a forgatás előtt, nehogy a film hatással lehessen a játékára.
32. A Da Vinci-kód (2006)
Ma már bizarrul hangzik, de amikor leopciózták Dan Brown könyvét, még egyáltalán nem voltak biztosak a sikerben. A színészekkel és a rendezővel is csak egy filmre szóló szerződést írattak alá. A könyv hype-ja aztán a filmet is magával vitte, pedig a kötet hibái a filmváltozatban olykor még szembetűnőbbek. A színtelen-szagtalan karakterekért sajnos nem nagyon lehet izgulni, és a cselekmény csupán annyi, hogy Langdon különféle agyafúrt rejtvényeket fejt meg, melyek az emberiség és a vallás történetéhez kapcsolódnak. Egynek azért elmegy, de a világszerte összeszedett közel nyolcszázmillió dolláros bevételt ez azért nem indokolja.
Érdekesség: Tom Hanksnek és Ron Howard rendezőnek a Magyarországon forgatott Infernót is beleszámítva már öt közös mozija van, és A Da Vinci-kód a harmadik a sorban.
31. Felhőatlasz (2012)
A Wachowski testvérek a Mátrix sikere után teljesen elszálltak maguktól, és a filmjeikre nemcsak szórakoztató produktumként, hanem világmegváltó, spiritualista szent könyvként tekintenek, és egyfolytában komplett világokat igyekeznek megteremteni. Szép dolog az ambíció, de már annyiszor buktak bele, hogy igazán feladhatnák már. A Felhőatlasz bizarr, számtalan idősíkon játszódó története a lélekvándorlás komplex mivoltába próbálja beavatni a nézőt, amihez a legfőbb eszköze, hogy a színészek fejenként hat szerepben tűnnek fel benne. Inkább csak érdekes, mint jó.
Érdekesség: A film a világ legtöbb országában megbukott, de Magyarországon imádták és rengetegen megnézték.
30. Rém hangosan és irtó közel (2011)
Helyezzük az Esőembert a szeptember 11-ei merénylet utáni, a sokkból épp csak magához térő New Yorkba, és próbáljuk meg vele megértetni a gyász érzését és a továbblépés fontosságát. Valami efféle cél lebeghetett a Rém hangosan és irtó közel alkotóinak fejében, amikor egy autista kisfiút küldtek a betondzsungelbe, hogy megfejtsen a halott apja – őt játssza Tom Hanks, de csak visszaemlékezésekben láthatjuk – által ráhagyott rejtvényt. Ha létezik olyan, hogy gyászgiccs, akkor ez a film biztosan kimeríti a fogalmát.
Érdekesség: A filmet eredetileg a 2001. szeptember 11-ei tragikus események évfordulóján akarták bemutatni, de megcsúsztak, nem készültek el vele időben, így a premier szeptember helyett átkerült decemberre.
29. Egyik kopó, másik eb (1989)
A nyolcvanas évek az a korszak volt, amikor valaki kitalálta, hogy milyen vicces az, ha egy zsarut egy kutyával vagy egy majommal eresztenek össze, így sorra jöttek a kutyás/majmos zsarufilmek. Az Egyik kopó, másik ebet a közvélemény többnyire elintézi annyival, hogy “A kutyám, Jerry Lee jobb volt”, de ne legyünk igazságtalanok. Egyszerűen szerencsétlenül jött ki, hogy két nagyon hasonló film szinte egyszerre került mozikba, és a kettő közül a nézők inkább a vidámabbra szavaztak.
Érdekesség: Hanks ezt a filmet hozta fel példaként, amikor arról beszélt, hogy a befektetett energia nem mindig egyenesen arányos a film minőségével. A kutyával való közös munka miatt a karrierje egyik legnehezebb feladatának nevezte az Egyik kopó, másik ebet.
28. Örökké búcsúzunk (1986)
Máig nem értem, hogy került az amerikaiak újdonsült komikus sztárja egy izraeli, II. világháborús love storyba, de azt azért tudni kell, hogy Tom Hankset a nyolcvanas években még kifejezetten jóképű szívtipróként tartották számon, és gyakran játszotta a laza yuppie-kat a filmvásznon. A film klasszikus, unásig ismert variáció a tiltott szerelem témakörre, amiben a zsidó lány konzervatív családja nem akarja áldását adni a lányuk és egy amerikai katona frigyére. Kiszámítható, de kedves film, amiben Hanks és a női főszerepet játszó Cristina Marsillach között csak úgy izzik a levegő.
Érdekesség: Tom Hanks ezt tartja az egyik legszebben fényképezett filmjének a karrierjében.
27. Életem a kabaré (1988)
Hanks egy feltörekvő stand upost játszik a filmben, aki anyagilag a padlón van, így elvállalja egy háziasszony (Sally Field) színpadra való felkészítését, és a két nagyon különböző ember között váratlan barátság születik. A film nem nagyon találja a saját hangját, viszont Tom Hanks pazar alakítást nyújt: ilyen sötét és labilis, folyton a saját démonjaival küzdő figurát se előtte, se utána nem játszott. Állítása szerint a saját személyiségének sötét oldalát engedte szabadjára.
Érdekesség: Hanks saját stand up számot írt magának, és kisebb klubokban fellépve gyakorolt a filmre. Chris Rock szerint Hanks a legtehetségesebb stand upos, akit valaha látott.
26. Hiúságok máglyája (1990)
Tom Wolfe szatirikus kultuszregényének filmadaptációja nem is viselhetne ennél találóbb címet. Állítólag a forgatás maga volt a pokol, hatalmas egók csaptak össze, a casting során pedig úgy váltogatták a színészeket, mint mások az alsóneműt. A beszámolók szerint Bruce Willis gyakran ellenségesen viselkedett a kollégáival, Melanie Griffith váratlanul szabadságot vett ki a forgatás alatt, majd nem sokkal később vadiúj keblekkel tért vissza, Morgan Freeman pedig azt nyilatkozta, hogy sosem nézte meg a filmet, mert már a forgatás idején menthetetlennek találta. Ehhez képest az már csak apróság, hogy utólag Tom Hanks is úgy érezte, hogy az ő csupa szív megközelítési módja egyáltalán nem illett a könyvbeli karakterhez, és hülyeség volt elvállalnia a filmet. Tanítani valóan rossz film az “annyira rossz, hogy már jó” kategóriából.
Érdekesség: A film akkora bukásnak bizonyult, hogy még könyvet is írtak róla The Devil’s Candy: The Anatomy of a Hollywood Fiasco címmel.
25. Larry Crowne (2011)
Tom Hanks annyira jól kijött Julia Robertsszel a Charlie Wilson háborúja forgatásán, hogy mindenképp szeretett volna ismét a színésznővel forgatni. Mivel ilyen filmet nem ajánlottak fel neki, hát írt magának egyet. A Larry Crowne ötletét Hanks egy barátjának története inspirálta, aki maga is hitelcsapdába került, és teljesen új életet kezdett. A színész célja az volt, hogy készítsen egy olyan életigenlő filmet, ami reflektál a gazdasági válság által megtépázott USA napi gondjaira, de a tanulságokat kissé szájbarágósan adta át a nézőknek.
Érdekesség: A film közönségének 75 százalékát ötven éven felüli nézők tették ki, szóval elmondhatjuk, hogy Tom Hanks a második rendezésével a fiatalokat nem tudta megszólítani.
24. Polar Expressz (2004)
Tom Hanks 2001-ben még tiltakozott az ellen, hogy a filmekben a színészek digitalizált változatai szerepeljenek, ehhez képest három évvel később már maga vállalt egyszerre hat (!) szerepet Robert Zemeckis szuperlátványos karácsonyi meséjében, és ez természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy a játékát bedigitalizálták. A figurák szemei a Polar Expresszben még meglehetősen üresek és élettelenek, és az is igaz, hogy Zemeckist a látvány jobban érdekelte egy erős történet elmesélésénél, de ez ettől még egy szerethető karácsonyi mese.
Érdekesség: Ez a filmtörténet első olyan animációs filmje, amiben minden egyes szerepet előjátszottak a színészek, majd a digitálisan rögzített mozgásukat és arcjátékukat használva teremtették meg belőlük a razfilmfigurákat.
23. Legénybúcsú (1984)
A Legénybúcsút nyugodtan nevezhetjük kora Másnaposokjának. A filmet állítólag a producer, Bob Israel saját eldurvult legénybúcsúja inspirálta. Egyszerű, mint a kő, de sokat lehet rajta röhögni, a kokaint szívó szamár pedig most is legalább olyan frenetikus poén, mint harmincegy évvel ezelőtt volt.
Érdekesség: Tudtad, hogy a filmnek létezik egy 2008-as folytatása? Bár miért is tudtad volna…
22. A nagy csobbanás (1984)
Egy horror mellékszerepével és néhány tévés szereppel a tarsolyában Tom Hanksnek gyakorlatilag esélye sem lett volna egy ilyen film főszerepére, és a castingon nem is erre, hanem egy egymondatos, apró szerepecskére jelentkezett, de Ron Howard annyira beleszeretett a játékába, és annyi ismert színész lökte vissza az ajánlatot, hogy végül Hanks lett a befutó. A nagy csobbanás egy néhol kicsit bugyuta – a sellőt üldöző tudós figurája mintha egy másik filmből került volna ide –, naiv, de szép tündérmese, ami felnőttként nézve is legalább olyan élvezetes, mint gyerekként. És azt is megtudhatjuk belőle, hogy a tenger alatt New York partjainál is pont olyan szép és színes az élővilág, mint a Bahamákon. (Aha…)
Érdekesség: A filmben a sellő egy utcanévtáblán látható névbe, a Madisonba szeret bele, és kéri Tom Hanks karakterét, hogy így szólítsa őt. A nyolcvanas évek elején még nem hívtak nőket Madisonnak Amerikában, de a film hatására a név olyannyira népszerű lett, hogy jelenleg ez a XXI. század legnépszerűbb női keresztneve az Egyesült Államokban.
21. Angyalok és démonok (2009)
A Da Vinci-kód filmváltozatából az izgalom úgy hiányzott, mint Forma–1-es futamból a látványos előzés, de a folytatásban Ron Howard rendező már helyrepofozta a hiányosságokat, így az Angyalok és démonok már néha valóban úgy nézett ki, mint egy nagyszabású krimi. Sokat javultak a dialógusok, a karakterekre is nagyobb hangsúlyt fektettek, és ha így halad tovább a sorozat, a Magyarországon forgatott Inferno már kifejezetten jó film lesz.
Érdekesség: Előnyös szerződésének köszönhetően Tom Hanks a film bevételeiből is részesült, így a sikernek köszönhetően nagyjából ötvenmillió dollárt vihetett haza fizetésként, ami egészen elképesztő összeg, és a karrierjében is rekordernek számít.
20. A pénznyelő (1986)
Elégő vezetékek, felrobbanó konyhai gépek, összeomló lépcső, leszakadó padló… Nem egyszerű az élete annak, aki egy öreg ház felújítására adja a fejét. A pénznyelő című komédiában az a jó, hogy bárki könnyedén azonosulni tud a szereplőkkel, aki már újított fel valaha házat vagy lakást, márpedig ilyenből azért vagyunk páran. A kókler mesteremberek, a rejtett hibák, az óriási átverések terepe ez, és ez az a film, amin többnyire kínunkban röhögünk, de akkor nagyon. Az egyik legemlékezetesebb jelenetben Tom Hanks már teljesen bekattanva röhög az őket ért tragédiákon. Mi mást tehetne?
Érdekesség: A filmen producerként közreműködött Steven Spielberg is, így a közhiedelemmel ellentétben a közös múltjuk nem a Ryan közlegény megmentésétől, hanem innen datálódik.
19. Nyomul a banda (1996)
A két zsinórban elnyert Oscarja után egész Hollywood Tom Hanks lábai előtt hevert, ő pedig kihasználva ezt pénzt kért és kapott az első rendezésére. Hanksről nem árt tudni, hogy óriási Beatles-rajongó, így talán nem csoda, hogy az első rendezésében egy beatzenekar alapításáról és befutásáról mesélt el egy habkönnyű, a korszak feelingjét pazarul elkapó mozit, ami ugyan hangulatfilmként kiváló, de ennél többet nem nagyon ad a nézőjének. Emberünk színészként is feltűnik benne egy nagy kiadónak dolgozó menedzser szerepében, de ha a film nem is túl maradandó, a filmbéli zenekar egyetlen slágerét garantáltan nehezen törlöd ki a fejedből.
Érdekesség: A legenda szerint a színész annyira unatkozott a Forrest Gump hosszúra nyúlt sajtókörútján, hogy unalmában kezdte el írni a hotelszobájában a Nyomul a banda forgatókönyvét.
18. A tökéletlen trükk (2008)
A Buck Howard nevű bűvészről és mentalistáról szóló film nem annyira Tom Hanks, mint inkább az első házasságából született fia, Colin filmje. A fater csak egy kétjelenetes mellékszerepre ugrott be, és egy szigorú, vaskalapos figurát játszik: meglepő módon épp a Colin Hanks által alakított srác apját. Rettentő módon szórakoztató a lepukkant színháztermekben és kultúrházakban fellépő, egykor igazán népszerű mentalista története, nem utolsósorban az őt alakító John Malkovichnak köszönhetően, akinek a kézfogását tanítani kellene, annyira emlékezetesen röhejes.
Érdekesség: Hanks azért vállalt szerepet a filmben, és vett részt producerként is a filmben, hogy ezzel is segítse Colin fia színészi karrierjét.
17. A szerelem hálójában (1998)
Meg Ryan és Tom Hanks harmadik közös filmje egyben a legjobb is a három közül, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy Nora Ephron itt a Harry és Sallyben általa jól használt “először utálom, aztán megismerem és megszeretem” kártyát vette elő. Az internet hőskorában, 1998-ban járunk, amikor a netes ismerkedés sokak szemében még az ördög műve volt, így a film ilyen szempontból is úttörőnek számított. A betárcsázós internet, a chatoldalak és más nettörténelemhez kapcsolódó apróságok miatt a film nemcsak romantikus történetként, hanem egy korszak lenyomataként is szórakoztató, és azt is el kell ismernem, hogy Meg Ryan valóban jól áll Tom Hanksnek.
Érdekesség: A film egy magyar író, Miklós László színdarabján, illetve az abból készült 1940-es filmen, a Saroküzleten alapul.
16. Terminál (2004)
Steven Spielberg és Tom Hanks harmadik közös filmje egy meglehetősen egyedi életigenlő történet, és mivel egy menekült a főszereplője, nem is lehetne aktuálisabb. A képzeletbeli Krakóziából érkezett Viktor Navorski szerepében Tom Hanks valósággal brillírozik, és újfent megmutatja, hogy ő korunk James Stewartja: a nagyvászon szerethető átlagembere, akivel bárki képes azonosulni. Spielberg időnként elveti a sulykot, és a film olykor átlépi a giccshatárt, valamint az is igaz, hogy Hanks és Catherine Zeta-Jones között egyszerűen nem működik a kémia, de ezt a filmet a hibáival együtt is nagyon lehet szeretni.
Érdekesség: Bármilyen képtelenségnek tűnik, a sztorit egy igaz történet inspirálta. Az iráni menekült Merhan Nasseri úgy landolt a párizsi Charles de Gaulle reptéren, hogy az útlevelét és a menekültpapírjait ellopták, így nem engedték ki őt az egyes terminálról, és éveken át ott élt.
15. Banks úr megmentése (2013)
Hollywoodnak minden évben van legalább egy nagy önsimogató filmje, amiben visszaemlékszik a dicső múltra és emléket állít egykori hőseinek. 2013-ban ez a szerep a Banks úr megmentésének jutott, ami az egyik nagy klasszikus, a Mary Poppins létrejöttének történetét meséli el, pontosabban azt az időszakot, amikor a mogorva írónő, P. L. Travers anyagi gondjai miatt elfogadja Walt Disney ajánlatát, hogy filmet írjon a saját könyvéből. A kettejük közti csörte vicces és szórakoztató, a színészek pedig valósággal lubickolnak a szerepükben. Tom Hanksnél jobb Walt Disney-t elképzelni se tudnák, csak kár, hogy a sok felesleges visszaemlékezés megtöri a film lendületét.
Érdekesség: Tom Hanks a valóságban rokona, pontosabban sokadik unokatestvére Walt Disney-nek.
14. Micsoda csapat! (1992)
Egy baseballfilm a magyar mozikban nagyjából olyan eséllyel indul, mint egy halálraítélt a kivégzése felé tartva. Az első professzionális női baseballcsapat megalakulásáról – azért történt meg, mert a férfi játékosok nagy részét besorozták katonának a II. világháborúba – szóló Micsoda csapat! ugyan kapott mozibemutatót nálunk, de nem volt túl nagy visszhangja, pedig fontos mozi. Egyike a női egyenjogúsággal foglalkozó legjobb hollywoodi filmeknek, egészen kiváló szereplőgárdával (Geena Davis, Lori Petty, Madonna). Hanks egy alkoholista edzőt alakít rendkívül viccesen, és láthatóan élvezte, hogy a sok jófiú után végre egy visszataszító alakot formálhat meg. Az első találkozása a csapatával az óriási pisiléssel kiegészítve egyszerűen pazar.
Érdekesség: Tom Hanks tizenöt kilót hízott a szerepe kedvéért, amit nagyrészt úgy ért el, hogy egyfolytában jégkrémet zabált.
13. Kémek hídja (2015)
Végre elérkeztünk cikkünk apropójához, Spielberg és Hanks negyedik közös filmjéhez, amit most mutattak be a magyar mozik, és ahogy a helyezéséből is látszik, kifejezetten jól sikerült. A film furcsa ötvözete a Lincoln szikárságának és a München hidegháborús hangulatának, viszont Hanksnek köszönhetően egy olyan elem is kerül a képletbe, ami a fenti két filmre nem volt jellemző: a humor. Spielberg izgalmas morális kérdéseket vesz elő, és intelligensen tálalja őket, a film pedig ugyan a történelem szempontjából meglehetősen hű a valós eseményekhez, mégsem válik unalmas töriórává.
Érdekesség: A Coen fivérek poénból a Hanks a komcsik ellen címmel küldték át a film forgatókönyvét Steven Spielbergnek.
12. Apollo–13 (1995)
A kilencvenes évek a katasztrófafilmek terepe volt, jöttek a tornádók, süllyedtek a hajók és szétlőtték a bolygót az idegenek, de még mielőtt mindez megtörtént, űrhajósok kerültek nagy bajba, és mondták ki:
Houston, van egy kis gondunk.
A film leginkább azért megkapó, mert olyan emberekről szól, akik közel kerültek ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat, ám az utolsó pillanatban ezt elveszik tőlük, sőt már az életben maradásukért kell küzdeniük. Izgalmas, feszült, életszagú mozi, egy leheletnyivel több patriotizmussal a kelleténél, Tom Hanks pedig ezzel az alakításával előlegezte meg azt, hogy Spielberg a Ryan közlegény megmentésében rá merje bízni a katonák kemény vezetőjének szerepét.
Érdekesség: A szereplők szkafandereinek elkészítése egyenként harmincezer dollárjába (nagyjából hét és fél millió forintjába) került a produkciónak.
11. Charlie Wilson háborúja (2007)
Bár a karrierje elején jó néhányszor játszott bulizós szoknyapecér figurákat, a kilencvenes évektől Tom Hanks imázsa sokkal családbarátabbá vált, ezért is volt meglepő, amikor Mike Nichols rendező őt választotta a meglehetősen bulis életű kongresszusi képviselő szerepére, hiszen ezt a figurát maga a jóisten is George Clooney-nak adná. Hanks azonban meglepő otthonossággal tette magáévá a szerepet, a film pedig egy okos és vicces politikai szatíra arról, hogy még egy látszólag alkalmatlan személy is nagy dolgok – jelen esetben ez a szovjet hadsereg legyőzése az afgánok felfegyverzése segítségével – végrehajtására képes, ha nagy ritkán rászánja magát.
Érdekesség: Ez volt a zseniális rendező, Mike Nichols utolsó mozifilmje. Nichols hosszas betegeskedés után tavaly hunyt el.
10. Ryan közlegény megmentése (1998)
Steven Spielberg és Tom Hanks első közös filmje nem kis részben a filmet nyitó ultrarealisztikus partraszállás-jelenetnek köszönhetően hamar legendává vált. A színész halk szavú parancsnokként is hiteles volt, abszolút uralta a filmet, az egyik legerősebb jelenetben pedig lenyűgöző volt látni őt, míg a robbanás erejétől átmenetileg megsüketülve próbálja visszanyerni az irányítást ebben a földi pokolban. Kár, hogy a fantasztikus nyitójelent után már csak egy átlagosnál jobb háborús akciófilm van hátra.
Érdekesség: Tom Hanks és a fiúk a forgatás előtt egy egyhetes katonai gyorstalpalón vettek részt. Hanks előre röhögött azon, hogy a többiek azt hitték, hogy csak egy könnyed táborozás vár rájuk, mivel ő ismerte Dale Dye kiképzőtisztet és a kőkemény módszereit a Forrest Gump forgatásáról.
9. Philadelphia – Az érinthetetlen (1993)
Hollywood rendesen megkésett az AIDS problematikájának feldolgozásával. A betegség már a nyolcvanas évek óta tombolt, de a Philadelphiáig nem készült róla normális mozifilm. A témához való korabeli hozzáállást jól mutatja, hogy Jonathan Demme rendező a főszerepet fél Hollywoodnak felajánlotta, de mindenki visszautasította őt, mert attól féltek, hogy egy meleg, AIDS-es férfi eljátszása nem tenne jót a karrierjüknek.
Érdekesség: Tom Hanks tizenöt kilót fogyott azért, hogy hitelesen játssza el a HIV-fertőzöttet. A film jeleneteit épp ezért időrendi sorrendben forgatták, hogy legyen ideje lefogyni a végére. Denzel Washington sokszor csokit majszolt Tom Hanks előtt, hogy így piszkálja őt.
8. A kárhozat útja (2002)
Ha a kilencvenes évek elején azt mondja nekem valaki, hogy Tom Hanks egy kőkemény gengsztert fog játszani, és jó lesz benne, én biz’ isten képen röhögöm, de néhány év alatt megmutatta, hogy nem létezik olyan szerep, amit ne tudna jól megoldani. Az Amerikai szépség rendezőjének lírai gengszterfilmje azért igazán emlékezetes, mert több mint egy gengsztermozi: elsősorban egy izgalmas dinamikájú apa-fiú kapcsolatra koncentrál, ráadásul mágikusan gyönyörűen fényképezték, és a zenéje is andalítóan szép.
Érdekesség: Azt sokan tudják A kárhozat útjáról, hogy ez volt Paul Newman karrierjének utolsó mozifilmje, de azt már csak kevesen, hogy a film forgatókönyve egy képregényen alapul.
7. Kapj el, ha tudsz (2002)
Spielberg utolsó régimódian könnyed, vicces, szellemes és szuperül szórakoztató filmje a 2002-es Kapj el, ha tudsz, amit a rendező olyan magabiztosan vezényelt le, mint a legjobb korszakában. A fiatal és pofátlan csalót (DiCaprio) üldöző FBI-ügynök (Hanks) története kellően csavaros, a lendület magával ragadja a nézőt, a stílus pedig jazzesen játékos. Öröm nézni.
Érdekesség: A film felvételéhez 152 forgatási helyszínt használtak szerte az Egyesült Államokban, ami egy 52 napos forgatás esetében egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény.
6. Halálsoron (1999)
Hanks karrierjének egyik legkönnyfakasztóbb filmje ez a Stephen King írásából készült börtöndráma, amit szinte képtelenség sírás nélkül végigülni. Az ártatlanul elítélt óriás és a vele szép lassan megbarátkozó szigorú börtönőr története számos gyönyörű pillanattal ajándékozott meg bennünket, de Tom Hanks színészi nagyságát leginkább egy jelenet jellemzi. Amikor kiderül, hogy a gaz Percy nem vizezte be a rongyot az elítélt fején a villamosszékes kivégzésnél, és a férfi üvöltve kap lángra a székhez bilincselve, Hanks karaktere elképesztő lélekerőről tesz tanúbizonyságot, és igazi vezetőként gondolkodik, amikor nem szakítja meg a kivégzést, hanem befejezi, hogy a férfi minél kevesebbet szenvedjen.
Érdekesség: Stephen King szerint a Halálsoronnál hűbb adaptáció még sosem készült a könyveiből.
5. A számkivetett (2000)
Az igazán nagy színészek egyik ismérve, hogy teljesen egyedül, mindenféle segítség nélkül is uralják a vásznat, és így is örömmel nézzük őket. Tom Hankset nézni egy percre se vált unalmassá a Számkivetettben, pedig a film 143 perces, és ennek nagy részében a színészt egyedül láthatjuk hajótöröttként (pontosabban egy repülőgép-szerencsétlenség partra sodródott túlélőjeként) egy lakatlan szigeten. A szívünk megszakad érte, amikor küzd a túlélésért, és sosem gondoltam volna, hogy egy labda elvesztéséért teli tudok sírni egy csomagnyi papírzsepit. Wilson minden idők egyik leghatásosabb filmes termékelhelyezése. Azért pedig újabb piros pont jár, hogy a film nem ér véget a szigetről való szabadulással, hanem azt is megmutatja, mennyire nem egyszerű visszailleszkedni a civilizációba ennyi magányosan töltött év után.
Érdekesség: A szerep kedvéért Hanks 25 kilót hízott, majd miután leforgatták a film első felét, egy féléves szünetet iktattak be, és ez idő alatt kellett a színésznek visszafogynia, és jókora szakállat növesztenie.
4. Phillips kapitány (2013)
Azon talán lehet vitatkozni, hogy jogosan van-e a top 5-ben a hajós túszejtést feszülten és izgalmasan bemutató Phillips kapitány, de abból nem engedek, hogy ebben a filmben látható Hanks színészi karrierjének legerősebb jelenete. Miután a kapitány végigcsinálja és túléli az egész borzalmas és véres túszdrámát, pont akkor omlik össze, amikor végre biztonságba kerül, és orvosok nézik meg, hogy nem sérült-e meg a túszszabadító akció során. Az a fajta sebezhetőség, amit ez az egyébként erős férfi ebben a helyzetben megmutat, egyszerűen lenyűgöző, és még ma is libabőrös leszek, ha csak visszagondolok rá.
Érdekesség: A szomáliai kalózokat játszó színészekkel a hajó legénységét játszó férfiak csak az első forgatási napon futottak össze, amikor már jelmezben, kellékfegyverekkel álltak eléjük. Paul Greengrass rendező azt akarta, hogy a két csapat között feszült legyen a hangulat a forgatáson, és erre ezt találta ki eszközként.
3. Segítség, felnőttem! (1988)
A hollywoodi vígjátékok régóta kedvelt toposzának számít a testcsere, amikor egy lélek hirtelen új testben, vagy a régi test megváltozott (jelen esetben megöregedett) változatában találja magát, és ilyen értelemben a Segítség, felnőttem! is csak egy a sok közül. Csakhogy a film alkotói páratlanul pontosan éreztek rá arra, hogy miért is akar egy gyerek felnőtté válni, és mi az, ami felnőttként hiányzik az embernek a gyerekkorból, és egy páratlanul érzékeny és érzelmes filmet hoztak ki a dologból, nem utolsósorban Hanks bravúros alakításának köszönhetően, aki élete első Oscar-jelölését köszönheti a szerepnek. Az óriási zongorabillentyűkön ugrálós jelenet vagy Zoltar kívánságteljesítő automatája örök klasszikusok.
Érdekesség: Tom Hanks összes jelenetét előjátszotta a fiatal Josht játszó David Moscow, és Hanks mindig pontosan leutánozta a gyerekszínész játékát, hogy minél hitelesebb legyen.
2. Forrest Gump (1994)
Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy mi a szerelem.
Ilyen és ehhez hasonló szívhez szóló mondatok, az amerikai történelem ikonikus eseményeinek történetbe illesztése, egy raklapnyi nagyszerű színészi alakítás és a szívhez szóló zene. Ezek mind a Forrest Gump nagyszerűségének védjegyei. Tom Hankshez máig azzal mennek oda a rajongók, hogy mondjon nekik valamit (mondjuk a bonbonosat) a Forrest Gumpból, és a film fölött egyszerűen nem jár el az idő. Ez az egyik első film, ami úgy használta a számítógépes trükköket (pl. Dan hadnagy lábainak eltüntetése céljából), hogy ebből a néző semmit nem vett észre.
Érdekesség: Tom Hanks közvetlenül a Philadelphia után újabb Oscart kapott, és ilyen azonnali ismétlés korábban csak egyetlen színésznek, Spencer Tracynek adatott meg.
1. Ami sok, az sokk (1989)
Jól nevettetni legalább olyan nehéz, mint könnyeket előcsalni a nézőből. Ezt csak azért írom, mert úgyis sokan megkérdőjelezik majd, hogy Tom Hanks könnyfacsaró klasszikusai helyett miért az egyik vígjátékát tettem az első helyre. Egyszerűen azért, mert az Ami sok, az sokk maga a tökéletes fekete komédia. Ragyogóan figurázza ki, hogy mi, emberek mennyire félünk az ismeretlentől, mennyire gyanakvóak vagyunk, és azt gondoljuk, hogy mindenhez értünk. A kertvárosi idillbe nagyot rúgó filmben egyszerűen minden a helyén van. A szomszédba költöző Klopekéknél bizarrabb famíliát elképzelni is nehéz, a szereplők közül még az utolsó mellékalakok is emlékezetesek, annyi idézhető duma (“Milyen szép fotó.” “A kerettel adták.”) van benne, mint Woody Allen legjobb filmjeiben, itt látható minden idők egyik legviccesebb álomjelenete, és egyszerűen az első perctől az utolsóig teli pakolták szuper poénokkal, és akárhányszor újranézhető.
Érdekesség: Ugyanez a stúdióutca adott otthont a Született feleségek kertvárosi díszletének is, amit itt láthatunk.
Az összeállításban nem szerepelnek azok a filmek, amelyekhez Tom Hanks csak a hangját kölcsönözte akár szinkronhangként, akár narrátorként, valamint azok sem, amelyekben csak egy villanásnyi jelenést vállalt.
További színésztoplistákat itt találsz:
- Itt a nagy Anne Hathaway-toplistánk!
- Ennél nagyobb Tom Cruise-toplistát még nem láttál