Wesselényi Miklós Zsibón született 1798-ban, a “zsibói bölény” néven ismert idősebb Wesselényi Miklós fiaként, tizenegy gyermek közül csak ő érte meg a felnőttkort. Örökölte apja erős testalkatát, innen kapta a Bölény becenevet. Legjobb barátjával, gróf Széchenyi Istvánnal beutazta Európát, majd az újonnan összeülő országgyűlés ellenzékének egyik vezéralakja lett. Élen járt jobbágyai felszabadításában, adóik elengedésében, iskoláztatta őket, ő javasolta az óvodarendszer kialakítását. Az 1838-as pesti árvíz során hajójával a jeges árral dacolva segítette a bajba jutottakat, hőstettét ma emléktábla örökíti meg a budapesti Ferenciek terén.
Nos, ez az a Wesselényi Miklós, akinek tetteit joggal tartjuk nagyra, ám életének van egy ritkábban tárgyalt része is: a magánélete és a nőkhöz fűződő viszonya. Hogy miért érdemes foglalkozni ezzel, arra álljon itt egy példa, mégpedig Wesselényi naplójából, az 1838. szeptember 6-án kelt bejegyzésből: “Egy leánykát hozzám. Szegény – úgy mond – és azon kivánja, hogy szüzességén ruhát szerezzen. Javaltam neki, hogy e lejtőn, melyről vissza lépni, és melyen meg állani nem lehet ne induljon, bizonyos lévén a hanyatt homlok rohanás. Jó tanácsom semmit ért, mert szándéka mellett maradt. Lehet, hogy ekkor helyesebb lesz vala, tovább küldeni, de erre még vérem igen meleg, és ilyesmin erkülcsi don quicottság bűne is van, és azért csak reá segítém annak elvesztésére, minek végét akarja járni.”
A bronz és márvány 350 cm x 210 cm-es domborművet Holló Barnabás készítette 1905-ben – Fotó: budapest-foto.hu
Strigulázta a szeretői
A bárónak mind partiumi otthonában, a zsibói uradalomban, mind Pesten és Pozsonyban, ahol az országgyűlések idején élt, számos szeretője volt, mindezt Wesselényi naplójából tudjuk, melyet húsz éven át vezetett. Ebben napról napra feljegyezte hol s hogyan találkozott a szeretőivel. A nők nevét nem írja le, csupán egy-két betűs rövidítéssel, s utána az aktusok számának megfelelő strigulákat húzott. Mivel csak magát az aktusokat s azok számát jegyezte fel, s azt, hogy mennyi idő alatt teljesítette, volt, hogy másfél óra alatt négyszer is. Minden bizonnyal érzelemmentes, személytelen kapcsolatok lehettek ezek, a báró a mindennapi rutin részeként kezelte a pásztorórákat. Előfordult, hogy egyszerre több mint 10 lánnyal is kapcsolatban volt, és gyakran egy nap többel is élvezte a testi örömöket. De járt prostituáltakhoz, bordélyházakba is. Szeretői közt a boltoslánytól a grófnéig sokan voltak, de az árvízből kimentettek közt is van, aki “köszönetül mindenét adta”.
Wesselényi útinaplója
A férjek tudták, hogy nejük Wesselényi szeretője
Birtokán, Zsibón is hajtotta a jobbágylányokat, asszonyokat. Wesselényi példás földesúr volt, rendszeresen felügyelte a munkákat a földeken, olykor maga is beállt kaszálni. Gyakran adott pénzt, ajándékot embereinek, de iskolák létesítésével, orvosi vizsgálatok tartásával is segítette őket, ugyanakkor durvaságára is panaszkodtak. A lányok gyakorlatilag természetesnek vették, hogy testüket adják a földesúrnak, aki pénzzel, ajándékokkal viszonozta a testi szerelmet. Szeretőinek férjeinek tudnia kellett a viszonyról, nem is lehetett másképp, hiszen egy zárt közösségben semmi nem maradhatott titokban.
A Zsibóba látogató vendégek az ottani asszonyok vérmérsékletét csak zsibói “klímának” hívták. Kemény Zsigmond 1846 júliusában járt ott, s már első éjszakáján hívatlan vendége volt, mely egyértelmű jele a birtokon uralkodó erkölcsnek: “Tizenegy órakor meglátogatott Róza, a szép kovácsné. Ő azt hiszi, hogy férje főbe lőné, ha megtudná e kalandját. Mondják, miként bősz féltékeny. Nem munkás embernek, ki aztán mélyen alszik, való e szenvedély.” Róza csak másnap hajnalban távozott.
Kankó és szifilisz kínozta
A rengeteg kalandnak persze bőven voltak fájdalmas és kellemetlen következményei. Wesselényi állandóan rettegett a nemi betegségektől, s gyakran fedezte fel magán a kankó, azaz a gonorrhea tüneteit, mely nem mint betegség szomorította el, hanem az a tény, hogy – saját szavaival – többheti böjtölésre lett kényszerítve. Szeme világa is erősen megromlott, el-elment a látása, ez – ma már tudjuk – egyértelműen a szifilisz hozománya.
Forrás: wikipedia
13 gyermek, késői házasság
Egymás után születtek a törvénytelen gyermekei is. Újfalvy Sándor, a báró erdélyi barátja 13 gyermekről tud. Bár Wesselényi a végrendeletében csak négy gyermekére hagyott nagyobb összeget, halálos ágyán elismerte mind a tizenhárom utódot, akik közül minden bizonnyal sokan gyermekként elhunytak, így nem örökölhettek semmit.
A törvénytelen gyermekei közül két Pesten nevelt lányát gyakran látogatta, az árvíz idején is őket mentette ki először. Állta neveltetésük költségeit, mi több, a barátai előtt is felvállalta őket. Egyik naplóbejegyzéséből kiderül, hogy gyermekei jobbágylányoktól születtek, akiknek megígérte a terhességük alatt, hogy oltár elé vezeti őket. Az ajánlat azonban ígéret maradt, a jobbágylányok pedig inkább férjhez mentek máshoz.
Wesselényi végül 49 évesen, már nagybetegen házasodott meg. Saját ápolónőjét, Lux Annát vette el, aki – s talán ez már nem is meglepetés – 8 hónapos terhes volt a báró gyermekével a házasságkötés idején. A frigyre valószínűleg csupán a születendő gyermek törvényesítése miatt került sor, hogy legalább hivatalos örököse legyen Wesselényinek. Ezután még egy gyermekük született, akiket Wesselényi halála után Lux Anna a második férjével, Mocsáry Lajossal, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik kiemelkedő politikusával nevelt fel.
Forrás:
- Rubicon
- Érdekes világ
- Történelmi őrültek
- Magyar Országos Levéltár
