Sőt, mi több, új ismeretségeket, barátságokat kötök az internet olyan közösségi oldalain, amelyeket azonos érdeklődésű emberek látogatnak napról napra, mondhatom, most már évtizede. Ezt a virtuális ismeretségi kört ismeretlenül is ismerős barátoknak nevezem. Ezek a kapcsolatok fontosak nekem “internet maminak”, ahogy felnőtt fiam elnevezett. Egy ilyen sokadik X-et betöltött emberlánya, akinek gyerekei más városban élnek, aki kiesett már a munkahelyi körforgásból, egyedül maradva, elszakadva a régebbi társas köröktől, megtalálta a megoldást a hétköznapok egyedüllétérzésének kiküszöbölésére, adott esetben akár új ismeretségek kötésére.
Személyes ismerősöm hívta fel figyelmemet egy olyan igényes, kulturált oldalra, mely engem is megfogott, érdeklődésemet felkeltette. Naponta több időt töltöttem az oldalon, nem saját néven, ahogyan a többiek sem. Egy évtized múltán a beszélgetések során azért megismertük egymás valódi nevét, valóságos problémáit, örömét, bánatát. Közülük a legtöbbel sosem találkoztam, de az oldal jellegéből fakadóan és a beszélgetések révén szinte többet tudunk egymásról, hétköznapjainkról, mint bármelyik valóságos ismerősünkről. Aztán az évek során e-mailcímet cseréltünk, Skype ismerősök lettünk, a közösségi oldalon pedig már fényképek révén is láthatjuk egymást.
A folytatásért kattints a Régiségeknek caféblogra!
