Öt nap alatt öt képet kell felrakni a szabály szerint, ami 15 évnél régebbi. Persze érthető, ha valaki épp csak felnőtt, nem biztos, hogy annyira érdekli: más hogy nézett ki pár évtizede. Más generáció. Az viszont megmosolyogtató, amikor a harmincas évei derekán járó hölgy kijelenti viccesen: “Baromi fiatal vagyok, ezért nincsenek vagány skodás, trabantos, triciklis képeim.”
Az én ismerőseim közt sincsenek. Egyikük sem a járgányaira volt büszke. Kedves, negyven felé tartó rokon pedig ezt posztolta: “Kihívom az összes ismerősömet! Mindenki rakjon ki magáról egy 15 évnél régebbi képet! Kedves kommenteket kapott, csak a finomabbat osztom meg: “Hát szinte semmit se változtál!” Fiatal, húszas éveiben járó lány reagálása a költői kérdéssel együtt: “Most komolyan, mi értelme?” Nem is tudom, hogy értelmet kellene-e ebben keresni? Inkább érzelmet. Én amikor kerestem a saját képeim, több albumot is átnéztem, és sok minden eszembe jutott a múltból. Jó is, rossz is. Némelyikre rácsodálkoztam, egyesek láttán mosolyogtam, időnként pedig fájt a szívem. Az idő múlása érdekes dolog.
A folytatásért kattints a Mohamama caféblogjára!
