Amikor először azt hallottam, hogy egy megtörtént bűneseteket feldolgozó műsorban leszel műsorvezető, rögtön azt képzeltem, ahogy gótikus díszletben, régi kosztümökben sejtelmesen vezeted fel a gyilkossági ügyeket. Az elképzelés távol áll a valóságtól?
Biztos nagyon szuper lenne egy ilyen igazán megkreált és kitalált dologban részt venni, de a Véres Valentin című műsor nem ilyen. Ez egy átvett műsor, és nem is nagyon lehetett eltérni az eredetitől, de ehhez képest szerintem egy nagyon hangulatos díszletet találtak egy műteremlakás formájában, ami nagyon izgalmas belső tér volt. Meg persze már eleve az is izgalmas és szokatlan, hogy én kaptam meg ezt a feladatot.
Vettél részt castingon?
Úgy tudom, hogy volt még más jelölt is, de végül mindenféle casting nélkül egy felkérés útján kaptam meg a munkát. Ha jól tudom, a lengyelek választottak ki, de a gyártó erre talán pontosabb választ tudna adni.
Sokszor keresnek fel olyan tévés munkákkal, ahol nem színészként van rád szükségük?
Megkeresni néha meg szoktak, hogy ilyen vagy olyan tehetségkutatóban legyek zsűritag, de nem vállalok ilyen tévés dolgokat. Persze maga a megkeresés jó dolog, de én nem találom magam ilyesmire alkalmasnak, meg amúgy is van bőven más dolgom. Ez viszont egy teljesen más eset volt. Eleve tetszett a koncepció, és az is szimpatikus volt, hogy egy különleges csatornán fut a dolog.
Említetted, hogy a műsorban horrorisztikus történetekkel találkozhatnak a nézők. Rajongója vagy a műfajnak?
Annyira nem, de a horror szót inkább abban az értelemben használtam, és részben azért is vállaltam el a műsort, mert a dalaim sok rokonságot mutatnak az itt bemutatott témákkal. Az embert folyamatosan érik a szerelmi csalódások, és hány ezerszer fordul elő ilyen esetekben, hogy arra gondolunk, hogy megöljük a másikat. Elképesztő dolgokat képzelünk el arról, hogy mit csinálnánk a másikkal, de nyilván nem csináljuk meg. Az egyik kedvenc dalszöveg-témám a mit csinálnék, ha lehetne. (nevet) A Véres Valentin pedig azokról szól, akik nem csak fantáziálnak róla, hanem meg is teszik azt, amire egy normális ember maximum óvatosan gondolni mer.
A belső dühödet inkább a színpadon vezeted le, vagy a szövegírásnak is van ilyen vonatkozása számodra?
A dalszövegírás nálam terápiás jellegű. Az pedig, hogy a szöveget aztán újra és újra elénekelhetem szintén egyfajta gyógyír.
Soha nem fordul elő veled, hogy egy dalt annyiszor adsz elő, hogy szép lassan kiégett rutinná válik az egész, és már nem jelent számodra semmit?
A szövegek esetében annyira nem, de nyilván van egy-két olyan szám, amit ha már nagyon sokszor játszunk, akkor elununk, de mi nagyon profik vagyunk abban, hogy ezt hogyan kezeljük. Van olyan számunk, amit már vagy nyolcszor hangszereltünk újra. Nem engedjük el csak úgy a dalokat, de persze van olyan, hogy érezzük: ezt a dalt most picit pihentetni kell, és akkor egy évig nem játsszuk, aztán meg újra megszeretjük. Persze előfordult már olyan, hogy egy dalunkra kimondtuk a halálos ítéletet, mert eljárt fölötte az idő.
Nehéz belátni, hogy egy korábbi alkotásod fölött eljárt az idő?
Nem. Ez tök jó. Legalább változnak a dolgok, és telik az idő. Az volna a rossz, ha még mindig ott tartanék, ahol az első lemez megjelenése idején. Így sokkal izgalmasabb.
A közönségetek ízlése mennyire rezonál a tiétekkel? Mindig ugyanazok a kedvenceik, amik nektek is?
Ezzel nem nagyon szoktunk foglalkozni, mert túlságosan kiszámíthatatlan. Mi inkább befelé alkotunk, és az számít igazán, hogy mi elégedettek legyünk. Az persze nagyon szuper, ha aztán a közönségnek is tetszik. Nincs piacra gyártás a receptkönyvünkben.
Jól látom, hogy a színészi munkáidat mostanság eléggé háttérbe toltad?
Abszolút. Annyira élvezem ezt a zenekart, és annyira szeretek a kisfiammal lenni, hogy ez a kettő most egyértelműen prioritást élvez. Azért van egy szuper szerepem a Belvárosi Színházban a Száll a kakukk fészkére Ratched nővéreként, ami nagy siker, és nagyon sokszor játsszuk, de ez éppen elég.
A próbafolyamat, vagy maguk a fellépések nem férnek bele az életedbe?
Így is rengeteget vagyok színpadon. Az egyeztetés az, ami igazán szörnyű. Úgy döntöttem, hogy nem akarok lemaradni a gyerekem kiskoráról. A színház egy kegyetlen hely az anyukáknak. Ha valaki sokat játszik, akkor gyakorlatilag nem találkozik a gyerekével. Nekem a hétvégeken eleve mindig koncert van, nyáron is egyfolytában pörgünk a fesztiválok miatt – a színházakban a nyár az egyetlen lazább időszak –, szóval, ha azt mondanám, hogy színész is olyan gőzerővel szeretnék lenni, mint zenész, akkor szerintem beledöglenék. Túl nagy ára lenne.
A kisfiad már dúdolja a dalaidat? Jár a koncertjeidre?
Jár, persze. Roadol, pakol… Rock and roll arc.
Melyik a kedvenc száma tőled?
Nem tudom, mert mindig változtatni szokta. Majd megkérdezem tőle. Mostanában nem én vagyok a fő kedvence, hanem a Nirvana és a Tankcsapda. Kiestem a kegyeiből.
Az interjú előtt mondtad, hogy most rengeteget próbáltok. Mi történik a zenekarod életében?
Egyrészt már nagyon a finisben van a Szédülés című új, négy és feledik lemezünk. Azért is mondtam ezt, mert volt a második lemezünknek egy kísérőlemeze, ami 2B címmel jelent meg, és a lemezvégigjátszó sorozatunknak az utolsó állomásán ezt játsszuk el a MOM Kulturális Központban február 12-én. Eddig az A38 hajón játszottuk végig az összes lemezünket.
Miért változtattatok helyszínt?
Mert ez a 2B lemez eleve lassabb, nem táncolós számok vannak rajta, és a hangulatához jobban illett egy ülős helyszín.
Olvasnál még Péterfy Boriról és a Véres Valentinről?
- Péterfy Bori egy új tévéműsorban leplezi le a szerelem gyilkosait
- Péterfy Bori: “A család csodálatos, de olykor pusztító”
- Péterfy Bori őszintén beszél az abortuszról
- Péterfy Bori: “Meglepően jól érzem magam itthon a gyerekkel”
