| Bezzeg a mai fiatalok…! Olyan 30 év alatti magyar fiatalokat mutatunk be sorozatunkban, akik az élet valamely területén kimagasló eredményeket érnek el, de igencsak keveset vagy semmit sem tudunk rólunk. Legyen az egy középiskolás matekzseni, egy hollywoodi maszkmester vagy a világversenyre készülő magyar tánccsoport. |
A fotózás közben elejtettek egy megjegyzést, hogy már 3-4 éves korotok óta ismeritek egymást. Olyan régóta szinkronizáltok?
Lili: Nem. Még a Madách színházból ismerjük egymást.
Közösen néztetek valami gyerekdarabot?
Gergő: Statisztákat kerestek, és én akkoriban egy színitanodába jártam, és onnan hívtak át pár embert az Isten pénze című darabra.
Esküdj meg, hogy erre komolyan emlékszel is, és nem csak a szüleid elbeszéléséből van meg a dolog!
Gergő: Komolyan emlékszem. Ez tök nagy dolog volt nekem akkor.
Lili: Én is emlékszem rá.
Károlyi Lili és Bogdán Gergő
Ez volt az első találkozásotok a színészettel?
Gergő: Nekem igen. Az Isten pénze és a Légy jó mindhalálig volt a kezdet.
Lili: Nekem már előtte is volt egy színházi munkám az Operában: a Pillangókisasszony, amiben egy hároméves kisfiút játszottam. (nevet)
Kisgyerekként munkaként tekintettetek a színészkedésre vagy inkább hobbiként?
Lili: Tudtuk, hogy ez másnak munka, de mi nagyon szerettük.
Gergő: Minket máshogy kezeltek, mint a felnőtteket. A többi gyerekkel együtt ezt játéknak tudtuk felfogni.
Ez mennyi munkát adott nektek?
Lili: Heti hatszor biztosan felléptünk.
És emellett még volt idő oviba is járni?
Gergő: Ovi is volt.
Lili: Mondjuk, alvás nem mindig. Persze azért valamennyi igen.
Gergő: Sokszor éjfélre értek véget az előadások.
Mekkora a lemorzsolódás a gyerekszínészek között? Akikkel anno a színházban kezdtétek, azok közül még hányan foglalkoznak ezzel?
Lili: Egy nagyon kis mag.
Gergő: Mondjuk azt, hogy úgy a tíz százaléka maradt meg.
Károlyi Lili (Fotók: Kováts Dani)
Ha gyerekszínész vagy, akkor automatikus, hogy előbb-utóbb megtalál valaki, aki behív szinkronizálni?
Gergő: Én egy reklámfilm castingján voltam, és ott mondták a hangomra, hogy szerintük biztosan érdekelné a szinkronrendezőket. Megadták apukám számát az egyik szinkronstúdiónak, ők meg behívtak.
Lili: Még az Isten pénze idején kerestek gyerekhangokat az Eperke szerepére, és engem is behívtak a válogatásra. Megkaptam, aztán egyre többet hívtak.
Az iszdb magyar internetes szinkron adatbázis Lili nevénél 125, míg Gergő esetében 270 szinkronszerepet sorol fel. Tizenhét éves korotokra ez nagyon soknak tűnik…
Lili: Ó, ott csak egy nagyon kis százalékát tartják számon. Ezek inkább csak az ismertebbek.
Gergő: Én mindkettőnk esetében inkább ezres nagyságrendről beszélnék.
Akkor már elmondhatjuk, hogy a szakmában vén rókának számítotok. Az idősebb munkatársaitok sokszor panaszkodnak, hogy a magyar szinkron egyre rosszabb lesz. Ebből már ti is tapasztaltatok valamit?
Gergő: Az én tizenkét évem alatt a dolog nem változott olyan sokat, de folyton halljuk a történeteket, hogy régen hogyan ment, és milyen igényekkel és minőségben dolgoztak, ahhoz képest biztosan más a helyzet.
Mikor fordult utoljára elő veletek olyan, hogy egy filmet több napig szinkronizáltatok?
Gergő: Ez már csak a sorozatoknál van. Filmnél maximum olyankor fordul elő, amikor egy nap mondjuk csak másfél-két óra szabadom van. Olyankor másnap is vissza kell még mennem.
Mennyire nehéz munka a szinkronizálás? Amikor az újoncokat nézitek, mennyire birkóznak meg vele?
Gergő: Semennyire. Egyszerre kell nézni a képet, a hangot, a szöveget és azt, hogy mit és hogyan mondj. Öt dologra kell figyelni, és ebből egy kezdő általában maximum kettőre tud.
Lili: Bele kell szokni. Ez hónapokba vagy inkább évekbe kerül. És minél később kezdi el valaki, annál nehezebb.
Emlékeztek rá, hogy mi volt az első szinkronfőszerepetek?
Gergő: Nekem a Zack és Cody című vígjátéksorozat, amiben én voltam Cody. Még kezdő koromban csináltuk, és nem vagyok túl büszke a végeredményre. Ez elég híres volt a fiatalok között, sokszor emlegetik, hogy én voltam benne…
Lili: Talán a Csingiling és a nagy tündérmentő akció. Ott én voltam a kislány, aki megtalálja Csingilinget.
Részlet a Zack és Cody című sorozatból Bogdán Gergő szinkronhangjával.
Részlet a Gru című filmből Károlyi Lili szinkronhangjával. (ő a sapkás kislány)
Nem akarok a zsebetekben turkálni, de ha úgy adódna, ti már meg tudnátok élni a szinkronizálásból?
Lili: Ha nem járnánk iskolába, akkor talán. Én este hétig mindennap suliban vagyok.
És mikor van időd szinkronizálni?
Lili: Suli előtt vagy suli után.
Gergő: A suli továbbra is az első, és ami időm marad mellette, abban szinkronizálok.
És egy szinkronszerepre lehet készülni? Előző este megkapjátok a szövegkönyvet?
Lili: Neeem. Amikor bemegyünk, akkor elmondják, hogy mi a szerep, hányas tekercs jön, és már kezdjük is.
Gergő: Többnyire blattolunk. Első olvasatra kell felvenni dolgokat. Mozis szinkronok esetében azért más a helyzet, ott azért van próba is, és ott gyakran többféleképpen is felvesszük a szöveget.
Színházban is játszotok még a sok szinkronizálás mellett?
Gergő: Én már négy éve nem. A szinkron miatt nincs rá időm.
Lili: Az iskolával vannak fellépéseim, de ezen felül a suli nem engedi, hogy máshol is játsszak.
Ennyi év szinkronizálás után még mindig szeretitek csinálni? Nem untatok rá?
Lili: Én azért csinálom, mert élvezem.
Gergő: Csak olyankor van vele bajom, amikor túl sok van belőle. Van, amikor sok az elvárás, és kevés az idő. Viszont amikor egy darabig nem csinálom, akkor gyorsan elkezd hiányozni.
Bogdán Gergő (Fotók: Kováts Dani)
Vissza szoktátok nézni magatokat?
Lili: Én nagyon szeretem visszanézni magam a moziban. Jó érzés látni, ha egy munkám jó lett.
Gergő: Én nem szeretem magamat visszanézni.
Még egyikőtök sem töltötte be a 18-at. Mi van az olyan filmekkel, amik mondjuk 18-as korhatárkarikásak. Kis gyerekként megbirkóztatok a szinkronstúdióban a horrorokkal?
Lili: Amikor megkaptam az első igazán durva horroromat kis koromban, egyszer annyira megijedtem felvétel közben. Ráadásul pont az én karakterem volt a rémisztő, én meg jól megijedtem saját magamtól.(nevet) Utána anya felhívta a gyártást, hogy legközelebb szóljanak előre, ha horrorfilm lesz. Az a baj, hogy szinte sose tudjuk előre, hogy milyen filmre megyünk.
Ha filmet néztek, akkor szinkronizáltan vagy eredeti nyelven, feliratosan teszitek?
Gergő: Mindig szinkronizáltan. Valahogy beleégett a tudatomba, hogy csak szinkronosan nézek filmet. Már megszoktam a kollégák hangját. Szeretem őket hallani.
Lili: Szinte soha nem nézek semmit eredeti nyelven. Eszembe jut a szinkronszínész hangjáról, hogy milyen jót beszélgettünk múltkor. (nevet) Ez tök jó.
Károlyi Lili (Fotók: Kováts Dani)
Amúgy a szinkronon kívül vannak még ambícióitok a színészszakmában?
Lili: Amikor kicsi voltam, még politológus és jogász szerettem volna lenni, de most már inkább színész, szinkronszínész, táncos és énekes lennék. Minden egyben. (nevet) Szeretnék magyarból, angolból és töriből emelt szinten érettségizni.
Gergő: Még nem tudom. Fogalmam sincs. Még az is előfordulhat, hogy beadom a Színművészetire. Két év múlva fogok érettségizni, szóval nemsokára döntenem kéne. A szinkronstúdiókban a hangmérnöki munka is érdekel, és már van is benne egy kis gyakorlatom.
Az iskolában ismert emberként kezelnek titeket a társaitok?
Lili: Nem dicsérnek minket, hanem inkább irigyeink vannak.
Gergő: Nem mindenki, de olyanok is vannak, akiket érdekel, hogy mit csinálok.
Ez annak is köszönhető, hogy a munkáitok miatt nem sok időtök jut arra, hogy a kortársaitokkal szórakozzatok?
Gergő: Ez is benne van.
Lili: Azért ha nagyon szeretnénk, akkor megoldjuk, hogy találkozhassunk a barátainkkal.
A Ha/Ver 2 előzetese Károlyi Lili szinkronhangjával (Kisdög szerepében).
Részlet a Nagyfiúk című filmből Bogdán Gergő szinkronjával. (01:27-nél)
A Csingiling és a nagy tündérmentés Károlyi Lili szinkronhangjával.
Köszönöm az iszdb (Internetes Szinkron Adatbázis) cikkhez nyújtott segítségét.
