Arany János ma 199 éve született, Nagyszalontán. Irodalmi pályája 1845-ben az Elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult el, de az igazi áttörést 1846-ban a Toldi sikere hozta meg számára. Aranynak már gyermekkorában megmutatkozott költői tehetsége, egészen korán elkezdett verseket írni, a népköltészettel pedig édesapja ismertette meg, aki sokat foglalkozott a család egyetlen és késői fiúgyermekével. Ő mesélt neki a Toldi családról is, és a gyermek Aranyt egészen elbűvölte a Toldiak története. Pályája elején elején tanított is, de ezt hamar megunta, és akkoriban vagy szobrász, vagy festő szeretett volna lenni. Rövid időre színésznek állt, de egy látomás miatt otthagyta ezt a pályát is: azt álmodta, hogy édesanyja meghalt, ezért gyalog indult el idős szüleihez. Hazaérve megtudta, hogy édesapja megvakult, édesanyja pedig két héttel később kolerában meghalt.
Hirtelen lett ünnepelt költő
Ez a csapás annyira megviselte, hogy egy ideig verseket sem írt, újra tanítani kezdett, majd később aljegyző lett Nagyszalontán. 1840 novemberében feleségül vette Ercsey Juliannát, egy ügyvéd árva, vagyontalan lányát, akitől 1841-ben született Juliska lánya és 1844-ben László fia. László később ismert bankár, népköltészetgyűjtő, kitűnő költő és irodalomtudós lett. Ezekre Arany nagyon büszke volt. A rendkívül sokrétű, tehetséges ember több nyelven is beszélt: németül, franciául és angolul, latinul. 1846-ban a Kisfaludy Társaság újabb pályázatot írt ki:
Készíttessék költői beszély, versben, melynek hőse valamelyt, a nép ajakin élő történeti személy, például: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. Beküldés határnapja: nov. 26. 1846. Jutalma 15 db arany.
Ekkor a Toldi már egyöntetű győzelmet aratott, s nemcsak a pályadíjat nyerte meg (1847. február 6-án, amikor a társaság a kitűzött 15 aranyat kivételesen húszra emelte), hanem bírálói ámulatát is. Hirtelen ünnepelt költő lett, Petőfi volt az első, aki üdvözlésére sietett, barátságuk egészen Petőfi korai haláláig megmaradt.
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan. (Toldi)
Fájdalmában elhallgatott Arany
Arany János rendszeresen írt a Pesti Divatlapba is, a kor egyik vezető irodalmi folyóiratába. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd visszatért Szalontára. 1851-től a Nagykőrösi Református Gimnáziumban tanított magyart és latint 10 évig, 1860-ban lett a Kisfaludy Társaság igazgatója, ezért Nagykőrösről Pestre költözött. 1865-ben meghalt Juliska lánya tüdőbajban, és ez a tragédia nagyon megviselte a költőt.
Amikor verset kezdett írni lánya emlékére, a negyedik sor után megakadt, s ezt írta füzetébe a folytatás helyett: “Nagyon fáj! Nem megy!
A családi életében bekövetkezett tragédia hatására több mint egy évtizedre a költő is elhallgatott benne. 1868-tól Aranyék nevelték Juliska kislányát, aki 21 éves korában ugyancsak a tüdőbajban halt meg. A betegeskedő költő élete utolsó éveiben nagyon sokat dolgozott: 1879-ben készült el a Toldi szerelme című elbeszélés tizenkét énekben, amelynek első kiadása két hónap alatt elfogyott. A Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is jutalmával tüntette ki. Elkészült a Hamlet és a János király fordításával, lefordította Arisztophanész összes műveit, megírta a Bolond Istókot, valamint az Őszikék című ciklusát, s bevégezte a Toldi-trilógia középső részét, a Toldi szerelmét.
Régi betegsége, a heveny hörgőgyulladás, 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Végül a Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán megfázott és tüdőgyulladást is kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és néhány nappal később, 1882. október 22-én déli 12 órakor elhunyt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia palotájában, élete 66., házasságának 42. évében. Temetése 24-én, délután 3 órakor volt a Kerepesi temetőben, a református egyház szertartása szerint. Végső nyughelyére az akadémia tagjai testületileg kísérték. Ravatalánál Gyulai Pál, Szász Károly és Török Pál református püspök tartott gyászbeszédet. Később a Margit-szigetről áttelepített tölgyeket ültettek a sírja fölé, amelyek különösen kedvesek voltak szívének, hiszen az Őszikék ciklus sok versét ezek árnyéka alatt írta. Arany János a mai napig a magyar irodalomtörténet kiemelkedő alakja.
Visszatekintés
Én is éltem… vagy nem élet
Születésen kezdeni,
És egynehány tized évet
Jól-rosszúl leküzdeni?
Én is éltem… az a sajka
Engem is hányt, ringatott,
Melyen kiteszi a dajka
A csecsemő magzatot.
Itt olvashatsz még többet irodalomról:
- Étel és irodalom: a lecsó és a Dobos-torta se úgy volt, ahogy gondoljuk
- 98 éve született Szabó Magda – “A hűség tulajdonság, a hála tanítható”
Arany János műveit ezerféleképpen feldolgozták, a legkülönbözőbb műfajokban, még rapszám is készült a Walesi bárdokból.