Pamkutya: “A vasárnapi zárva tartásról majdnem írtunk egy dalt”

A szám van meg előbb, amit parodizálni akartok, vagy a téma, ami köré később felhúzzátok a dalt?

Béla: A számhoz keresünk témát. A szám viszonylag korán adott, mert attól függ, hogy melyek az igazán népszerű dalok abban az időszakban. Meghallgatjuk a számot, megnézzük a klipjét, megnézzük a szövegét, és ezekről jut eszünkbe jó esetben valami ötlet.
Pista: Azért akadnak kivételek is. Egy BKV-ellenőrös paródiát már nagyon régóta szerettünk volna csinálni, és úgy másfél évig kerestük hozzá a megfelelő dalt. Aztán a Katy Perry-féle Dark Horse-ra illesztettük rá a témát.

A sikerességen kívül milyen szempontok vannak még egy dal kiválasztásánál?

Pista: Az a fontos, hogy pörögjön. A lassú számok könnyen unalmassá tudnak válni. Persze Adele Hellója egy lassú szám, de annyira ismert volt, hogy megpróbáltuk így is megcsinálni.
Béla: Egy szomorú számra mindig nehezebb vicces témát rátenni. Én a magyar dalokat preferálom, mert könnyebb rájuk paródiaszöveget írni.

Előfordult már veletek, hogy megvolt a dal, de sehogy sem találtatok hozzá illő témát?

Béla: Taylor Swift Shake It Off című száma például ilyen volt. Kiválasztottuk a dalt, de bárhogy erőlködtünk, sehogy sem tudtunk kitalálni rá semmi vicceset.
Pista: Persze ilyenkor is születnek dolgok, amelyek oda nem feltétlenül illenek, de néha később, egy másik számnál fel tudjuk használni őket. 

Általában a YouTube-generációt érintő témákkal foglalkoznak a dalszövegeitek, mint a túl sok facebookozás, túl sok számítógépes játék, a telefonfüggés…

Béla: Talán mert minket is ezek a témák foglalkoztatnak.
Pista: Azért énekeltünk mi már az útfelújításokról, a BKV-ellenőrökről és az alkoholizmusról is. A modern témákat azért szeretjük, mert nagyon sok ember beszél róluk.

A nagyon közéleti és politikai témákat szándékosan kerülitek?

Béla: A politikát mindenképp. Azért a vasárnapi zárva tartásról majdnem írtunk egy dalt. Elkezdtünk dolgozni rajta, de nem lett elég vicces. Amúgy az Adele-dalnál is az volt az első ötletünk, hogy a vasárnapi zárva tartásról szóljon.

Fotók: Vadnai Szabolcs

Volt egy X-faktoros esetetek, amikor az RTL Klub tehetségkutatóját cinkeltétek, a csatorna pedig letiltatta a videótokat a YouTube-on. Mi történt?

Béla: A YouTube régen sokkal szabadabban indult. Amikor öt éve elkezdtük, még nem kellett foglalkozni semmivel. Aztán jöttek a szigorítások, elkezdtek letiltani videókat, szóval ki kellett képezni magunkat szerzői jogokból. Rendesen utánaolvastunk, de ügyvédet azért nem fogadtunk. Az X-faktoros videóval az volt a fő probléma, hogy az RTL Klub felvételeit is felhasználtuk hozzá, de az engedélyük nélkül.
Pista: Valószínűleg az sem tetszett nekik, amit mondtunk a műsorról. Rengeteg X-Faktorból lopott tartalom van a YouTube-on, valamiért mégis a mi jeleneteinkre szálltak rá.

Ahhoz képest mostanság már szerepeltek náluk a műsoraikban…

Pista: Voltunk már a Fókuszban, és pár napja a Híradóban is. Mondhatjuk, hogy szent a béke.

Most már országszerte ismertek vagytok, és rangja van, ha paródiát készítetek valaki dalából, ezért gondolom örömmel adnak rá engedélyt. A kezdeti időkben ez nehezen ment? Például az első paródiátokhoz VV Béci adott engedélyt?

Béla: Nem, de az még a YouTube vadabb korszakában készült. Később azért előfordult, hogy engedélyt kértünk, de nem kaptuk meg, például a Punnany Massif Élvezd című számával kapcsolatban, így azt nem is csináltuk meg.
Pista: Ez még három éve volt, de azóta a helyzetünk sokat fejlődött. Most már a Wellhello vagy a Halott Pénz is simán ad engedélyt.
Béla: Elvileg Majka is bír minket, bár erről csak áttételesen értesültünk.

Bekérik előre a szöveget, mielőtt megadják az engedélyt?

Béla: Nem szokták. Úgy tűnik, bíznak bennünk.

Ti amúgy elég szokatlan paródiákban utaztok, ugyanis nem az előadót parodizáljátok, hanem csak veszitek a számot, esetleg a klip hangulatát, és arra alapozva dolgoztok fel különféle mindennapi témákat…

Béla: Eleinte azért más is volt. VV Béci esetében például beszóltunk neki, hogy nem akar dolgozni…

Vagy SP számán keresztül a metroszexuális férfiaknak…

Béla: Igen, de annak a számnak azért pozitív mondanivalója is volt. Lehet, hogy az arányokat nem teljesen találtuk el.
Pista: Eleinte mi is személyekkel, meg magával a bandával viccelődtünk, de rájöttünk, hogy nem az a célunk, hogy másokat megsértsünk. Ráadásul az, hogy ettől el tudunk vonatkoztatni, sokkal nagyobb alkotói szabadságot ad nekünk.

Manapság mindenki a paródiáitokról ismer benneteket, de amúgy a YouTube-os karriereteket ti vicces kutyás videókkal kezdtétek. Mesélnétek erről?

Béla: Az egész Pamával, a kutyánkkal kezdődött, akit egy menhelyről fogadtunk be kb. hat éve. Akkoriban kezdte el vele öcsém a videókat csinálni.

Ez a beszélő kutyás ötlet honnan jött?

Pista: Akkoriban még nagyon fiatal voltam, tizennégy éves. Nyár volt, unatkoztam, mint az állat, és egyszer csak jött az ötlet. Most már örülök neki, hogy jött, nem gondoltam volna, hogy ekkorára kinövi magát.

És a kutyás videókat miért hagytátok abba?

Pista: Szerettük volna a videók minőségét növelni, és egy kutyával együtt dolgozni elképesztően nehéz. Minden tízszer addig tart. Inkább előtérbe helyeztük az emberi tényezőt, őt pedig kicsit hátra.

A Pamkutya nevet mégis megtartottátok a paródiákhoz is…

Béla: Mert elég jó név. Szeretjük.

Elég ikonikus az öltözéketek. Ez honnan jött?

Pista: Nincs rá semmi spéci sztorink.
Béla: Először a narancssárga kabát volt meg, de először nem is én viseltem, hanem a Pista.
Pista: Igazából a kabátot és a napszemüveget is azért vettük fel, hogy ne legyünk felismerhetők a videókban.
Béla: Az a narancssárga síkabát volt az első, ami a kezünk ügyébe került.
Pista: Az első részekben még napszemüveg nem is volt, csak utómunkával kisötétítettük az arcunkat. Aztán rájöttünk, hogy ez túl sok munkával jár, így inkább felvettünk egy napszemüveget. (Nevet.)
Béla: Hogy miért női lett a napszemüveg? Azt sem tudjuk pontosan.
Pista: Minél nagyobbat kerestünk, hogy minél jobban takarja a szemünket.
Béla: Egy idő után én kezdtem el hordani, és a Pistának kerestünk egy másik kabátot meg egy sapkát.

Vannak pillanatok, amikor bánjátok, hogy ezt az öltözéket választottátok?

Béla: Nyáron elég gyakran. Az ilyen videós fesztiválokat főképp nyáron tartják. Olyankor annyira ömlik rólunk a víz, hogy néha abba kell hagynunk, mert nem bírjuk tovább. Felmerült már, hogy nyárra jó lenne valami könnyített öltözéket találni, de egyelőre kitartunk emellett.
Pista: Ritkán forgatunk, ezért szerencsére nem hordjuk ezeket a ruhákat gyakran. Azt pedig egyenesen áldásnak tartjuk, hogy álruhánk van. Legalább van normális magánéletünk is emellett.

Fontos számotokra, hogy ne ismerjenek fel benneteket az utcán?

Béla: Amikor más videósokkal – például Szirmai Gergővel vagy Dancsó Péterrel – szoktunk mászkálni, őket mindig felismerik. Nekünk furcsa, hogy ülünk valahol, és a másik asztaltól bámulnak minket. Ez nem hiányzik.
Pista: A népszerűség jó oldalát így is megkapjuk. Amint felvesszük a kabátokat, a rajongók már jönnek is, és csináljuk a közös szelfiket, de ahogy levesszük, már tudunk nyugodtan pihenni.

Civilben nem ismernek néha rátok?

Béla: A hangom alapján néha előfordul, de olyankor is kedvesek. Civilben nem fotózkodunk, de olyankor nem is kérik.
Pista: Památ is néha felismerik. Becsöngetnek a házhoz, hogy “Szia, Pamkutya!”.

A klipjeitekbe fektettek pénzt?

Béla: Próbálunk nulla forintból dolgozni. Ami konkrétan pénzbe kerül, az a kocsiba a benzin. Cserébe mindent mi csinálunk.
Pista: Nagyon sok szívességet kérünk. Fejlesztjük persze a saját felszerelésünket is, de néha kamerát kérünk kölcsön, állványt vagy bármilyen kelléket, ami a kliphez kell.
Béla: Általában az ismerőseinktől kérünk, de ha onnan nem sikerül, akkor kiírjuk a Facebook-oldalunkra, és a nézőink segítenek. A tavalyi klipünkhöz is a követőink szerezték a BKV-buszt.

Mi a következő lépés? Lesz valamikor Pamkutya-koncert?

Béla: Megkeresésünk nagyon sok van, de nem nagyon tervezzük. Minket a zenei része kevésbé érdekel, inkább videósoknak tartjuk magunkat. Úgy érezzük, hogy a zenéink videók nélkül nem működnének eléggé élőben.
Pista: Azért ha egy Aréna-koncertünk lehetne, azt nem hagynánk ki.
Béla: Az lenne az első és az utolsó koncertünk is egyben. (Nevet.)

A videóitok elképesztően népszerűek, többmilliós nézettséggel. Van még hová fejlődni?

Béla: Kitaláltunk egy sorozatot, aminek az a címe, hogy Pamkutya-kalandok, amiben azt mutatjuk be, amikor érdekes helyekre vagy eseményekre tudunk eljutni. Ilyen volt például az a videó, amikor Ryan Reynoldsszal találkoztunk a Deadpool kapcsán.
Pista: Ezek ilyen élménybeszámolós videók lennének.

Erre gondolom azért is van szükség, mert paródiavideókkal relatíve ritkán jelentkeztek.

Pista: Átlagosan négyhavonta jövünk egy újjal, és az a cél, hogy ezt levigyük két hónapra.

Viszont a ti videóitokat sokszor megnézik, így jöhetnek ki ezek a hihetetlen számok.

Pista: Igen, és ez nagyon jó. Nálunk minden új videó eseményszámba megy. Amikor kitesszük a YouTube-ra, akkor összegyűlünk a családdal, együtt olvassuk az első kommenteket, statisztikákat stb. Nagyon jó ez így, nem szeretnénk, hogy rutinná váljon.

Ha összehasonlítom egy régi videótokat egy újjal, elég feltűnő, hogy az ének sokat fejlődött. Jártál közben énektanárhoz?

Béla: Amikor elkezdtek minket többen nézni, akkor arra gondoltam, hogy talán mégis csak el kéne mennem egy énektanárhoz. Vagyis kettőhöz, de az első nem vált be nagyon. A második, egy Osváth Gábor nevű srác nagyon gyakorlatiasan tudott tanítani, és azért változott a hangom, mert nagyon jól tanított. Lehetnék jobb is, de csak hat hónapig jártam, és akkor sem gyakoroltam túl szorgalmasan…

A videózásból meg tudtok élni, vagy emellett kell egy szakma is?

Béla: Közvetlenül, a YouTube-tól kapott reklámbevételekből nem lehet megélni. Emellett azonban, ha az ember ügyes lenne – mi nem vagyunk –, akkor ilyen mellékes dolgokból meg lehetne élni. A mi esetünkben az lenne a legegyszerűbb, ha vállalnánk fellépéseket, de nem vállalunk.
Pista: Ott van még a pólóeladás, a merchandise. Ezt csináltuk már, de kicsit bénán. Még amatőrök vagyunk.
Béla: Ha ezt csinálnánk főállásban, akkor meg lehetne belőle élni.
Pista: Tudjuk, hogy mit kéne csinálni, de a suli és a munka mellett nincs rá energiánk.
Béla: Van olyan tervünk, hogy ha majd öcsém befejezi az egyetemet, akkor mondjuk hat hónapig megpróbálunk csak ebből megélni, és csak ezzel foglalkozni. Most mindennel le vagyunk maradva, és mindennel el vagyunk úszva.

Olvasnál még tehetséges és sikeres magyar fiatalokról?

• Bezzeg a mai fiatalok: Két kamasz szinkronszínész, akinek a hangját biztosan ismered
• Bezzeg a mai fiatalok: Egy magyar bűvészlány hihetetlen története
• Bezzeg a mai fiatalok: Akrobatikus rock and roll világbajnokok lettek a magyar lányok
• Bezzeg a mai fiatalok: Körbetáncolták Európát, pedig még tizennyolcak sincsenek