Azt kell mondanom, hogy abból az alapállásból, amiből én nézem már a gyerekműsorokat, mindegyik mínusz 10-ről indul. Az egész igazából annak a nyárnak a hibája, amikor a 3 és 5 éves lányaim egyfolytában Hupikék törpikéket akartak nézni, ami kicsit szétcincálta az idegeimet. Azóta eltelt 6 év, és született még egy gyermek, aki most 15 hónapos. Ő volt az egyik, akit teljesen lenyűgözött ez a műsor, tapsolt és táncolt, amikor a zene szólt, a tanulságos sztoriból nyilván nem fogott fel még egy szót sem, de azért élmény volt számára az a pár perc, amíg odafigyelt az énekre. Egy kicsit meg is zavart engem a nagy koncentrálásban, hogy muszáj volt levideóznom, ahogy csápol a tévében felcsendülő szülinapi dalra.
A nagylányaimat is odaültettem a mese elé, bár nem ők a célcsoport, mert 9 és 11 évvel már kinőttek a Kicsi Gesztenyék közül, de kellett hiteles gyerekvélemény is nekem a műsorról. A nagyobbik lányom közölte, hogy ez dedósoknak való, és ugye mehet vissza a számítógépéhez most azonnal. A középsőt viszont odaszegezte a történet a kanapéra, méltatlankodott, amikor késsel-villával akartak körbeszaladni a szereplők, vagy amikor meg akarták gyújtani felnőtt jelenléte nélkül a gyertyát a tortán. Úgyhogy még neki is nyújtott legalább annyit a műsor, hogy érezhette, hogy ő okos nagy lány már, aki tudja, hogyan kell túlélni ép bőrrel a gyerekkort.
A Kicsi Gesztenye Klubot azért is akartam mindenképp látni, mert lehet szeretni vagy nem szeretni, de Dobrády Ákos nevét és TNT-s slágerét, a Kicsi gesztenyét mindenki ismeri. Az pedig érdekes és izgalmas, hogy most egy gyerekműsorhoz szerez zenéket. Ő maga nem énekel benne, de ez nem is baj, hiszen a szereplők abszolút jól teljesítik ezt a feladatot. Az alapötlet engem a Barney és barátai című műsorra emlékeztet, ahol akárcsak itt, tanulságos történeteken keresztül vezetik be a gyerekeket a körülöttük lévő világ rejtelmeibe.
A műsor a 3-7 éves korosztályt célozta meg, főszerepben Liza, a 10 éves kislány, aki Róbert Gidaként vigyáz a barátaira, egyértelműen ő az, aki Kicsi Gesztenye, Lufipofi, Olly és Napsugár segítője, vezére, iránymutatója. A négy barát a föld, víz, tűz és levegő megtestesítői, nekem az első két percben Olly, a rák lett a kedvencem, mert annyira kis minden lében kanál és olyan elefánt a porcelánboltban, hogy rögtön a szívembe zártam. Meg azért is, mert fejbe verte Lufipofit – ő olyan, mint egy Michelin baba –, aki erre amnéziás lett, ami kifejezetten vicces elem volt a történetben.
fotó: Faceboook
Három részt néztünk így meg hármasban – míg a legnagyobb lányom tüntetőleg talpig fülhallgatóban teljes hangerőn zenét hallgatott –, mindhárom kifejezetten aranyos és jópofa történet volt. Felnőtt humorként megcsillant benne a jóképű tűzoltó és a beleszerelmesedő Napsugár, amit a 3 évesek nyilván nem értenek, de én jót derültem a szituáción és a tűzoltó piros hózentrógerján. Közben pedig minden percben valamit tanítanak a gyerekeknek, az olyan egyszerű alapigazságoktól kezdve, hogy ne gyújtsanak tüzet a nappali közepén egészen olyan elvont dolgokig, mint hogy ha valakinek szülinapja van, akkor őt kell ünnepelni és nem magunkat sajnálni, amiért épp nem mi vagyunk a figyelem középpontjában. Ez utóbbi is rendkívül fontos, amelyik családban több gyerek van, ott ez egy teljesen valós és véresen komoly probléma tud lenni.
A sok pónis, barbie-s, harcos és céltalan mese után, amihez volt már szerencsém ebben a 11 évben, kifejezetten üdítőek az ilyen gyerekműsorok, amikben értelem, tanulság és még jó zene is van. Nincs benne bugyutaság, kidolgozott a történet, jól megkomponált a zene, helyén van a szöveg, és szerethetően emberiek a karakterek. Majd ha már ovis lesz a legkisebb lányom, visszatérünk a Kicsi Gesztenye Klubhoz, mert olyan műsor, amire nem bánom, ha odafigyel tíz percig.
Olvass még többet gyerekműsorokról:
- Rajzfilmek időszaka: 6 dolog, amit az ilyen filmekből tanulunk
- Affektál, hisztizik, kornyikál – a legsötétebb mostani gyerekműsorok a tévében
- Mi lett a gyereksztárokból?
