A Barátok közt igenis országos ügy, lassan húsz éve velünk van, nem nézhetjük tétlenül, ami mostanság ott történik. Része a kultúránknak, a mindennapjainknak, Miklós velünk kopaszodott meg, pontosan tudjuk, hogy ki kinek a kijének a kije, és azt is, hogy nem volt mindig így. Magdi néni fatális szaltója a Mátyás király téri lépcsőházban is részévé vált a kollektív emlékezetnek. A sikeres napi szappanopera receptje látszólag egyszerű: végy az átlagemberhez hasonló, csak kicsit színesebb figurákat, és történjenek velük olyasmi dolgok, mint a nézőkkel, na jó, egy kicsit néha érdekesebbek.
Nagy örömök, bánatok, szerelmek és válások, termőre forduló és a földbe beleálló vállalkozások. És még sok más, például az első magyar televíziós melegcsók, roma főszereplő, kerekesszékbe kényszerült széplány. A Barátok közt érezte a maga felelősségét, a tömegvonzásból származó társadalmi kötelezettségeket. És igen, közhely, de igaz, sokkal többet tudunk Zsófi szerelmi ügyeiről, mint közeli rokonaink magánéletéről, és nehéz lenne köszönés nélkül kibírni, ha szembe jönne az utcán a Novák Laci. Ezen az úton száguldanak Berényiék kalandjai lassan egy emberöltő óta, azonban valami az utóbbi időben megváltozott, és nincs ez jól.
Mintha a Barátok közt készítői túladagolták volna a skandináv krimit
Mintha a családi hétköznapok napi vizuális betevőjének alkotói mély depresszióba estek volna, és ahelyett, hogy szakember segítségét kérnék, rajtunk vezetik le a frusztrációikat. A Barátok köztre végtelenül sötét hangulat telepedett. Két főszereplő a börtönben raboskodik, egy teljesen meghibbant, egy épp magára hagyta újszülött gyermekét, de akad alkoholista, egy kegyetlen gyilkosok elől menekülő, és persze van egy halott meg egy ismeretlen emberölő is. Nem, kérem, nem az NMHH panaszbizottságának törzslevelezője vagyok, csak egyszerű néző, aki a kanapén ülve vacsoráját majszolva egy kis kikapcsolódásra vágyik. A saját küzdelmeimet, dilemmáimat, örömeimet és bánataimat egy fél órára elcserélném másokéval. Na, de kérem, hogy pszichopatákkal? Hogy pár hónap alatt gyarló emberekből amorális lények, valódi szörnyek lettek? Mindenki lop, csal, hazudik vagy gyilkol? Hát ezt érdemlem én?
Nem baj a napi szappanban a krimi szál, sőt kell bele időnként, de, hogy a szereplők lassan már csak beszélőn találkoznak egymással? Könnyed kikapcsolódásból kiapadt a forrás, helyette borús hangulat költözött a nappalimba. Mintha a Barátok közt készítői túladagolták volna a skandináv krimit, és gyógymódként Tarr Béla filmjeit nézték volna végtelenítve. Csakhogy ez egy szappanopera. Nem azért készül, hogy a stáblistakor gyufát igyak. Lassan megutálom az összes szereplőt, az intrikus Miklós szinte már elsőáldozó a többiekhez képest, azonosulni így legfeljebb egy Cuki nevű korccsal tudok.
Szerencse, hogy a Szomszédok még időben véget ért. Nem kellett megvárnom, míg Taki bácsi trükközni kezd az taxiórával, Lenke néni pedig kétszer üti be a zacskós tejet.
