Én a Hofi Géza-szeretetemet a nagypapámtól örököltem, aki megannyi Hofi-bakelitet hagyott ránk… Emlékszem, ahogyan ült a kopott, barna fotelünkben, a tévében ment Hofi, és Papó a térdét csapkodva hangosan nevetett…
Nem volt olyan rádiókabaré vagy szilveszteri tévéműsor, amelyben ne lett volna jelen Hofi Géza. Unikum volt, utánozni lehetetlen.
“Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi.”
“A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva.
Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.”
“Az országnak nem most lett rossz! Neeem. Most vették észre!”
“Szójapörkölt, szójakolbász, szója fasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!”
“Az igazságból elveszett az i!”
“A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, csendesen meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!”
“Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a a cseh 2–t! Az se kisebb csapás, hidd el!”
“Én a bunkókat fel tudnám használni. Gondolják el: kivinni őket árvízvédelemhez. Nem lapátolni, ne vicceljen már! Bunkót kivinni a gátra! Beleverni! Így egymás mellett állnának, így, szépen! Ez lenne a nagy magyar fal. A Földet legalább kétszer körülérné, amennyi alapanyag van hozzá.”
“Ez egy zárt osztály. Itt lakom bent. Én zártam be, hogy kintről az a sok hülye nehogy bejöjjön.”
“A fociban az a lényeg, hogy a labdát ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad.”