“Hát, akkor leugrottam az ugrótoronyból. Le sem néztem, csak ugrottam. Fejjel előre. Csukott szemmel. Nem tudom, van-e víz a medencében. Ha csak egy gyűszűnyi van, az nekem elég, abban már lubickolok, abból medencét csinálok, aztán tavat, meg a Sztüx-ig érő, végtelen óceánt.
Ha pedig még most sem lenne víz, akkor majd lassan összekaparom magam a medence aljáról, aztán szépen összeragasztom a darabokat, és… Egy frászt, ez nem opció, ennek sikerülnie kell. Ez itt, minden, ami ezekben a sorokban áll és ami azok között van, ez valódi, nem kitalált, nem mű. Ez az igazi. Én már régen tudom és megingathatatlanul biztos vagyok benne: i am your man.”
Ez a felirat jelent meg több helyen is a budapesti járdákon
Ez a szöveg áll a fenti fotóval ellátott poszt alatt azon a bizonyos blogon. Csupán ebből tudjuk, hogy a posztokat egy férfi írja, aki egy lányhoz szeretné eljuttatni az üzenetét, akivel korábban már alkottak egy párt. Nem tudni, mi történt köztük, egy biztos, most épp nincsenek együtt.
A férfi különleges módszerrel – környezetbarát, inverz graffitivel, vagyis az utcai koszt lemosva – olyan helyekre festette fel a blog címét, ahol azt reméli, hogy napi teendői során a lány meglátja majd. Egyelőre nem tudjuk, hogy sikerrel járt-e, mint ahogy ő maga is bizonytalanságát fogalmazta meg az egyik bejegyzésben:
“Ugyan nem tudom, hogy egyből észreveszed-e majd, és ha észrevetted, akkor kattintasz-e és eljutsz-e ide, és ha ez is megvolt, akkor elolvasod-e egyáltalán a bejegyzéseket, vagy csak megrántod a vállad, meg egyáltalán tetszik-e majd a sok irka-firka, szóval sok itt a bizonytalanság, én azonban mindezek ellenére borzasztóan izgulok.
Jobban izgulok, mint annak idején anatómia szigorlat előtt, amikor bár tudtam, hogy mindent megtanultam és simán ötösre kellene vizsgáznom (aztán persze így is lett), de mégiscsak az egyik legkomolyabb megmérettetés, vagy jobban, mint ideggyógyászat vizsga előtt, amikor is egy lány miatt szombat este, két nappal az ideg-szigorlat előtt, elmentem bulizni, s ebből kifolyólag másnap másnaposság volt, nem pedig a beugró kérdések megtanulása hétfőre, s K., állandó tettestársam a vizsgázásban, emiatt jogosan – ám mint hétfőn kiderült, feleslegesen – volt rám kibukva, úgyhogy ezt kompenzálandó a sikeres vizsga után, hétfőn délben, a korán kezdő törzsközönség érdeklődő pillantásai közepette talpig öltönyben bevonultunk a Nyíl utcai Tünde(?) presszóba, hogy az én költségemre – hm, mondjuk így – megünnepeljük a megünneplendőket. (Mindez persze ma már csak egy jó sztori, amit lehet mesélni, még akkor is, ha egyáltalán nem tartozik ide, de jó kis feszültségoldó ez az üres locsogás és fecsegés.)
Szóval rettenetesen izgulok, hogy mi lesz, hogy talán végre láthatlak, hallhatom a hangod, elmerülhetek a szemedben. Addig is megpróbálom elképzelni, hogy milyen lesz, hogy hogy lesz majd, de nem igazán sikerül, mert mindig szétesik a kép, mint amikor kicsusszan az antennakábel a tévé hátuljából, s akkor kezdem elölről, de mindhiába, az adás valahogy mindig megszakad.”
Drukkolunk, hogy a történet boldog véget érjen. Segíts te is az ismeretlennek, oszd meg a cikket ismerőseiddel, hátha így hamarabb újra egymásra találhatnak!
További cikkek megható szerelmes történetekről az NLCafén:
- Bűbájos kisfilm: így egészítik ki egymást a szerelmesek
- Napokig futott a szerelem után ez a fickó
- 10 akkor és most fotó szerelmespárokról, ami bizonyítja, hogy a szerelem nem fakul meg
