Szegény családban nőtt fel, akár a Kincskereső kisködmön főhőse
Móra Ferenc szegényparaszti családba született 1879. július 19-én: leghíresebb regénye, a Kincskereső kisködmön főhőséhez hasonlóan az ő édesapja, Móra Márton is szűcs volt, édesanyja pedig, Juhász Anna kenyérsütő asszony. A nyomorúságos körülmények ellenére a szülők komoly gondot fordítottak Móra taníttatására, akinek tizenöt évvel idősebb bátyja, István hosszú ideig példaképül szolgált a fiatalember számára. Fivéréhez hasonlóan Ferenc is komoly érdeklődést mutatott az irodalom iránt – Móra István ekkor már verseivel, cikkeivel és színdarabjával ismertnek számított az Alföldön –, és ugyancsak a báty hatásával magyarázható, hogy utóbb az öcs is a tanári hivatást választotta.
Tudtad, hogy régészként is dolgozott?
Móra földrajzzal és természettudománnyal foglalkozott a budapesti egyetemen, majd egy év után otthagyta a katedrát, és Szegedre költözött. A Szegedi Naplónál alkalmazták, majd 1904-ben – Tömörkény István igazgató ajánlására – a városi könyvtár és múzeum is munkát ajánlott neki. Ugyancsak Tömörkénynek köszönhetően jutott el 1907-ben a csókai ásatásra, ahol később megalapozhatta régészi karrierjét: Móra a következő évben egy kolozsvári tanfolyamon elsajátította a szakma fortélyait, így később hét szezonon át kutathatott a mai Szerbia területén fekvő lelőhelyen.
Szerelmei, akik egyben múzsái is voltak
“Megismerünk egy lányt és nőül vesszük? Nem. Nőül vesszük, és azután ismerjük meg.” Walleshausen Ilonát sokéves ismeretség és jegyesség után vette feleségül Móra Ferenc, azonban frigyük nem volt boldog. Móra a házasság kötelékét gyötrelmesnek érezte, idővel barátai előtt is nyíltan megvallotta szenvedését. Így hát más asszonyoknál kereste azt, amit költekező, s őt “gyúródeszkaszagú értetlenségével” kínzó feleségétől nem kapott meg: a szerelmet.
Móra Ferenc Kalmár Ilonával
- Mórát gyengéd szálak fűzték Domokos László feleségéhez, Lölbach Emmához. A kapcsolat nem maradt titokban, a jóhiszemű férj azonban haláláig úgy hitte, csupán szellemi, lelki barátság köti egymáshoz feleségét és az írót. Móra A festő halála, későbbi kiadásokban Négy apának egy leánya című regényében így ír: “Az egyetlen asszony volt, akinek a lelkével is tudtam csókolózni.”
- A könyvtár- és múzeumigazgató Móra munkatársa, az első szegedi szakképzett könyvtáros, Fischof Ágota átköltött alakja mint megszöktetett postáskisasszony jelenik meg az előbbi műben. A negyvenéves írót belső, titkolt vonzalom fűzte a huszonkét esztendős lányhoz.
- Újfent egy férjes asszony következik: Diósszilágyi Sámuel makói kórházi főorvos vendégszerető házába fogadta Mórát. Így szövődött szerelem a hivatalosan még házasságban élő, de ágytól már elvált asszonnyal, Dybisewszky Annával, akinek 1925-ben megjelent Georgikonját dedikálta.
- A következő nő ezúttal egy özvegyasszony és író képében lépett be Móra életébe. Gulácsy Irénbe is beleszeretett, az írónő beszélte el Mórának az Aranykoporsó történetének alapjául szolgáló legendát Szent Bonifác vértanúságáról.
- Balatonföldváron ismerte meg Kalmár Ilonát, aki akkor már menyasszony volt. A kétszer annyi idős kétszeres nagyapa belátta helyzetét, mondván: “a férfiak akkor kezdenek el öregedni, amikor fiatal lányoknak akarnak tetszeni”. Így a szenvedély átömlött a műbe, az Aranykoporsóba. Titanilla, a kis Tit alakjában pedig talán nem is egy, de több múzsa emlékét is megőrzik a regény lapjai.
Rengeteget írt
Az Én Ujságom című gyermeklap munkatársa lett, és Móra a következő másfél évtizedben több mint ezer írást közölt ebben a lapban, kiforrott egyedi stílusa, melyet a maga nemében páratlan mesélőtehetség, gyermeki humor, és eleven, olykor fájdalmasan realisztikus ábrázolásmód jellemzett. Történeteit sokszor személyes élményeiből merítette, egyúttal pedig bemutatta azt a nyomorúságos világot, ahonnan érkezett. Cikkei, majd sikeres regényei érzékletesen írták le a korabeli Alföldet, és a bájos-komor külső mögött sok esetben éles kritika fogalmazódott meg a budapesti kormányzattal szemben. Ilyenek voltak: A rab ember fiai (1909), a Csilicsali Csalavári Csalavér (1912), a Kincskereső kisködmön (1918), vagy az 1922-ben megjelentetett Dióbél királyfi. Ez idő alatt – 1913-tól – Móra Ferenc főszerkesztői széket kapott a Szegedi Naplónál, majd 1917-ben, Tömörkény halálával a Kultúrpalota irányítását is átvette.
Ellenzéki író volt
Pályafutása második szakaszának remekművei: A festő halála (1921), az Ének a búzamezőkről (1927) vagy a történelmi témájú Aranykoporsó (1932) és a Hannibál feltámasztása című regény, mely kritikus hangvétele miatt csak szerzője halála után két évtizeddel – és már a kommunista diktatúra szája íze szerint cenzúrázva – adtak ki. Móra írói munkássága mellett az 1920-as évek közepétől újult erővel fogott bele a dél-alföldi régészeti kutatásokba, melyekről összesen 12 dolgozatot jelentetett meg.
Móra Ferenc hosszú éveken át fáradhatatlannak tűnt, de a teste nem bírta azt a munkatempót, amit diktált: az író egészségét kikezdte a tüdőbaj, halálát azonban mégsem ez a gyilkos kór, hanem hasnyálmirigyrák okozta. 1934 februárjában halt meg.
Itt olvashatsz még többet irodalomról:
- “Mert benne élsz te minden félrecsúszott nyakkendőmben” – 79 éve halt meg Juhász Gyula
- 98 éve született Szabó Magda – “A hűség tulajdonság, a hála tanítható”
- “A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló” – 131 éve született Kosztolányi Dezső
