1997-ben augusztus 31-én, kereken 19 esztendővel ezelőtt halt meg a walesi hercegnő. Diana egy évvel korábban vált el Károly hercegtől, és onnantól három célt tartott a szeme előtt:
- a jótékonykodást,
- aktívan részt venni gyermekei nevelésében,
- meghódítani nagy szerelme, Hasnath Khan szívét.
A családtagok, barátok, köztük a hercegnő legfőbb bizalmasa, Rosa Monckton nyilatkozatai alapján egyértelmű, hogy Diana hercegnő soha nem volt szerelmes Dodi Al Fayedba, akivel azt a nyarat és azt a végzetes estét töltötte. Az volt a célja, hogy egykori kedvesét, Hasnath Khan pakisztáni szívspecialistát, aki ’97 nyarán szakított vele, félve a rá váró élettől, féltékennyé tegye és visszaszerezze. Ezért választotta a hercegnő Dodit, ezért flörtölt, csókolózott vele a kamerák előtt, nem gondolva arra, hogy megállíthatatlan lavinát indít el, hiszen mindenki kíváncsi volt az évtized viszonyára.
1997. augusztus 31-én Diana walesi hercegnő meghalt. Hogy mi történt az utolsó 24 órában, miért utazott Diana Párizsba, mi történt percekkel a végzetes baleset előtt, arra ma már kevesen emlékeznek.
Augusztus 30-án reggel a hercegnő Dodi Al Fayed vendégeként Szardínián ébred fel a Jonikal nevű jachton. A személyzet azt jelentette, hogy reggel két lesifotós nagyon közel merészkedett a hajóhoz, de sikerült elkergetni őket. A hercegnőt ez már nemigen foglalkoztatta, gondolatai a fiai körül jártak, akikkel két nap múlva, szeptember elsején találkozott volna Londonban. Vilmos és Harry ez idő tájt Balmoralban, II. Erzsébet királynő skóciai kastélyában tartózkodtak apjukkal és a királyi család tagjaival. Az eredeti terv szerint az ősz első napján utazott volna hozzájuk a hercegnő Szardíniáról, de Dodi rábeszélte, hogy egy nappal korábban repüljenek a francia fővárosba, mert szeretne valamit megmutatni neki. Diana ráállt.
A Dodi apjának birtokában lévő Harrods áruház repülőgépével hagyták el a szigetet, és helyi idő szerint 15.20-kor landoltak a Le Bourget repülőtéren.
Itt egy autó várta őket, Dodi és Diana beszálltak, az anyósülésen pedig a hercegnő testőre, Trevor Rees-Jones foglalt helyet. Paparazzók követték őket Párizs előkelő negyedébe, a Bois de Boulogne-ban lévő Windsor-villába, Dodi ugyanis ezt a hatalmas házat akarta megmutatni a hercegnőnek. Ebben az épületben lakott a korábbi VIII. Edward angol király, aki hogy elvehesse a kétszeresen elvált amerikai Wallis Sipmpsont, lemondott a trónról II. Erzsébet apjának a javára. Edward és Wallis a II. világháborút követően vették a francia villát, a herceg itt hunyt el 1972-ben, Wallis pedig 1986-ban. Dodi milliárdos apja 1997 nyarán vette meg a házat a fiának és Dianának, a férfi emiatt vitte oda a hercegnőt.
Diana megnézte a villát, a kertet, ám hogy mi volt a véleménye róla, örök titok marad. Innen az autóval, amit egy biztonsági kocsi követett a volánnál Henri Paullal, a Párizs szívében lévő Vendôme térre mentek, a Ritzbe, ami szintén Dodi apának tulajdonában állt. Mivel a hotel előtt nagyjából 10 fotós várakozott, a sofőr nem állt meg, hanem a hátsó ajtóhoz hajtott, Diana és Dodi, nyomukban a testőrrel, Trevor Rees-Jonesszal és Henri Paul sofőrrel itt lépett be a hotelbe. A hercegnő felment a királyi lakosztályba, míg Dodi a szálló ékszerüzletét vette célba. Még tíz nappal korábban rendelt egy 130 ezer font értékű gyémántgyűrűt Albert Repossi ékszerésznél, melyet a hotelbe kéretett. Ezután csatlakozott Dianához.
A pár hét órakor kérette a kocsiját. Ezúttal egy bizonyos Philippe Dorneau vezette az autójukat, korábbi sofőrjük és a biztonsági autó sofőrje, Henri Paul munkaideje ugyanis lejárt. Míg a páros Dodi párizsi lakása felé száguldott, Henri Paul a Ritz bárjában rendelte az italokat magának, majd hazament. 19.15-kor érkeztek meg Dodi lakásába.
Hogy míg a lesifotósok a ház előtt várakoztak, Dodi megkérte-e a hercegnő kezét vagy sem, arról megoszlanak a vélemények.
A hercegnőnek ebben az időben Rosa Monckton volt a legjobb barátnője, ő azt mondta, ha Dianát valami öröm érte, azonnal felhívta őt. Augusztus 30-án azonban nem kereste, így szerinte, ha Dodi meg is kérte a kezét, kosarat kapott.
A hercegnő és lovagja ezután a Chez Benoit Rue Saint-Martin nevű bisztróba tértek be 21.30-körül Trevor Rees-Jones testőrrel együtt. Itt akartak vacsorázni, de a hely előtt, mint a dögkeselyűk nyüzsögtek a fotósok, és bent is minden szem rájuk szegeződött. Mindez túl sok volt neki, visszahajtattak a Ritzbe. Ekkorra Párizs valamennyi fotósa tudta, hogy a kilencvenes évek legnagyobb szerelmi történetének két főszereplője a francia fővárosban időzik, és annyian várakoztak a Ritz előtt, hogy megint csak a hátsó ajtón léptek be a hotelbe. Ezután a szálloda híres éttermébe, a L’Esparonba mentek, ahol tenger gyümölcseit rendeltek, majd a hercegnő a királyi lakosztályból felhívta a fiait. Ez lett az utolsó beszélgetésük…
Az este folyamán Dianának jelentették, hogy a Ritz előtt összegyűlt fotósok és bámészkodók igen zavarják a hotel vendégeit, ezért úgy döntöttek, hogy Dodi lakásában töltik az éjszakát. A szálloda előtt egy Mercedes és egy Range Rover várta őket. Ám ezt csak megtévesztésnek rendelte oda Dodi. A férfi terve az volt, hogy a két várakozó autó eltereli a lesifotósok figyelmét, ők pedig a hátsó ajtón távoznak. Ezért felhívta Henri Pault, hogy egy harmadik autóval várjon rájuk hátul.
Dodinak valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy a sofőr addigra már több deci alkoholt elfogyasztott, vagy ha Henri mondta is neki, nem foglalkozott vele, annyira megbízott benne. A csel azonban nem jött be, így amikor augusztus 31-én 0.20-kor elhagyták a Ritzt, a fotósok is motorra pattantak és követték a Mercedes S280-as típusú autót, mely majd 200-zal repesztett a Szajna jobb oldalán nyugat felé.
Ketten voltak életben az ütközés után
Diana a VIP helyen ült, a járda felőli oldalon, és a közben róla készült képeken jól látszik, hogy nem volt bekötve a biztonsági öve. Mint később kiderült, sem Dodi, sem Henri Paul nem használta az övet, csak Diana testőre, Trevor Rees-Jones. A kocsi beszáguldott a Place de l’Alma alagútba, s nekivágódott a négysávos utat elválasztó pillérek közül a 13. pillérbe. Henri Paul és Dodi Al Fayed azonnal szörnyethaltak, Diana viszont még élt, csakúgy, mint testőre, akinek az életét megmentette a biztonsági öv. Az alagútba közvetlen ezután behajtott egy taxi, benne Jack és Robin Firestone amerikai turistákkal és 12 éves fiúkkal.
Ők később azt vallották, hogy úgy 15 fotós fényképezte a roncsokat, a halottakat és az életéért küzdő walesi hercegnőt.
Ezt követően ért az alagútba egy véletlen arra járó orvos, dr. Frederic Malliez, aki elsősegélyt akart nyújtani, de a fotósok nem hagyták és félrelökték. Nem értette, mi történik, mert nem ismerte fel Dianát, hogyan is ismerhette volna fel, olyan borzalmas állapotban volt. Nagy nehezen mégis odajutott hozzá, és neki köszönhetően még életben volt, amikor megérkeztek a mentők, akiket nem a fotósok, hanem Malliez doktor hívott ki.
Stabilizálták a hercegnő és a testőre állapotát, majd hajnali kettőkor a Pitie Salpêtrière Kórházba vitték. Az orvosok további két órán át küzdöttek az életéért, külső és belső szívmasszázst is alkalmaztak, de nem tudták megmenteni.
Szakértők szerint, hogy ha Diana és Dodi a nap folyamán csak egyszer is hajlandóak lettek volna pózolni a fotósoknak, például amikor megérkeznek a Ritzbe, akkor azok nem üldözték volna őket egész nap. Minderre volt példa korábban. Amikor Diana és Dodi a Jonikal nevű jachton időztek, többször engedték magukat fényképezni, és ez után a paparazzik békén is hagyták őket. Persze sohasem fog kiderülni, hogy akkor megúszták-e volna a végzetes balesetet vagy sem… |