A kilencvenes évek végén a vírusmarketing fogalma még jobbára ismeretlen volt, a PR- és marketing-szakértők még épp csak ismerkedtek az internet által nyújtott lehetőségekkel. Nem csoda, hogy az egyik úttörő ötlet nem is a nagyoktól érkezett, hanem egy apró cég merész kreatív csapatától, akik úgy használták az internetet, mint előttük soha senki, és a receptjüket azóta is sokan másolják kisebb-nagyobb sikerrel. Egy 8 nap alatt felvett amatőrfilmből az ügyes kampánnyal világszintű eseményt kreáltak, és elhitették az emberekkel, hogy valami nagy dologról maradnak le, ha nem állnak be ők is a sorba mozijegyet vásárolni. Hogyan csinálták?
Mi az a Blair Witch Project?Az Ideglelés – Blair Witch Project az 1999-es év nagy moziszenzációja volt. Egy történet három filmfőiskolásról, akik elmentek dokumentumfilmet forgatni az erdőbe a blairi boszorkány legendájáról. Nyomuk veszett, a rendőrség csak az autójukat találta meg egy erdei út szélén, azonban az általuk készített felvételek egy évvel később előkerültek egy erdei kőrakás alól. A felvételekből két filmes, Daniel Myrick és Eduardo Sánchez vágott össze egy másfél órást filmet, melyet aztán mozikba küldtek, és a film elképesztő sikert aratott a valódi horrorra kiéhezett közönség körében. Nem sokkal a premier után derült csak ki, hogy valójában egy jól megkomponált átverés volt az egész, kitalált történettel és színészekkel, sőt még a blairi boszorkány sem létezett soha, de a jó marketing elhitette az emberekkel, hogy igaz történetet láttak. |
Az alkotók már a mozipremier előtt meggazdagodtak
Daniel Myrick és Eduardo Sánchez filmje az 1999-es Sundance Filmfesztivál éjféli vetítései között mutatkozott be, és rögtön lecsapott rá az Artisan nevű kis forgalmazó, és egymillió dollárt (a film költségvetésének negyvenszeresét) fizetett az Ideglelés – Blair Witch Project forgalmazási jogaiért. Myrick és Sanchez már a fesztiválra is azzal a szöveggel érkezett, hogy filmjük minden képkockája igaz, és az ő szerepük csupán annyi volt, hogy a megtalált sokórányi felvételből összerakták a filmet, ami majd a mozikba kerül. Az Artisannak annyira tetszett ez a nagy átverés, hogy úgy döntöttek, beállnak mögé. 25 millió dollárt (a film költségvetésének ezerszeresét) fordítottak a nyárra időzített mozibemutató felvezető gerillakampányára, ami elsősorban a www.blairwitch.com nevű máig létező weboldal – azóta rengetegszer felújították, és most a második rész promózására használják – extra tartalmakkal való feltöltésére, egy kapcsolódó dokumentumfilm elkészítésére és az amerikai egyetemi campusokon való intenzív megjelenésre fordítottak. Kihasználták az internet adta lehetőségeket, egyben azzal is élni tudtak, hogy 1999-ben a világháló még korántsem volt annyira információban gazdag, mint manapság, és az információk hitelességét még nem lehetett egyetlen Google-kereséssel elintézni.
Internettel a nagy internetes bumm előtt
Az alkotók megkérték a három filmfőiskolást játszó fiatal színészt, Heather Donahue-t, Joshua Leonardot és Michael C. Williamst (akik a filmben a saját nevükön szerepelnek), hogy a premier környékén ne nagyon mutatkozzanak nyilvánosan, ne adjanak interjúkat és kerüljék a feltűnést.
Az imdb oldalaikon megjelent az »Eltűnt, valószínűleg meghalt« mondat, ami sokak számára hitelesítette a történetet. Ez annyira jól működött, hogy például Heather Donahue édesanyjának jó néhány ismerőse nyilvánított részvétet.
Myrick és Eduardo Sánchez, a Blair Witch Project alkotói
Myrick és Sanchez komplett mitológiát dolgozott ki az általuk kitalált blairi boszorkány köré, többek között egy férfiról, aki a negyvenes években gyerekeket rabolt el, majd végzett ki a pincéjében, és a meghallgatásán azt mondta, hogy a blairi boszorkány kényszerítette arra, hogy ezt tegye. Cikkeket, könyvkivonatokat és szakértői nyilatkozatokat hamisítottak, és ezeket mind összegyűjtötték a weboldalon, a film előzetesében pedig nagy hangsúlyt fektettek a website kiemelésére, hogy minél többen kattintsanak rá. Ez annyira jól működött, hogy a premierig több mint huszonkétmillió látogatója volt az oldalnak, és mindez messze azelőtt történt, hogy az internet mindenki számára könnyen elérhető lett volna. A hazugságcunami annyira körmönfont volt, hogy még a három főszereplő is elhitte, hogy létezik a blairi boszorkány legendája, és csak a premier után tudták meg, hogy az is kitaláció.
Maximális hatás
Az igazán nagy dobást azonban azzal érték el, hogy a Sci-Fi Channel nevű tévécsatornán főműsoridőben lejátszottak egy dokumentumfilmet a blairi boszorkány hátteréről, melyben kamerák elé álltak az eltűnt srácok hozzátartozói és egyetemi tanárai, valamint rendőrségi szakértők számoltak be a három fiatal kereséséről, és arról, milyen körülmények között találtak rá a felvételekre az eltűnésük után egy évvel. Mindezt hamisított archív felvételekkel spékelték meg, például a már fent említett gyerekgyilkos kamerák előtti vallomásával, vagy történészek szakértői nyilatkozataival.
Ezen interjúk teljes változatait pedig felpakolták a weboldalra, így végül annyi “bizonyítékot” gyártottak az általuk kreált legenda igazolására, hogy a történet életre kelt, és Amerika elhitte, hogy valóban egy rémisztő, misztikus horrorra válthat jegyet, amikor moziba megy. A forgalmazó a film plakátjaival és hirdetéseivel főképp az egyetemi campusokra koncentrált, szándékosan az egyetemista fiatalokat belőve célközönségnek, és bár a weboldal látogatottsági adatai miatt tudták, hogy a film erősen fog nyitni, szándékosan kevés (Amerika-szerte csak 27) moziban kezdték el játszani 1999 júliusán, hogy az emberek a hosszú sorokat és a telt házas vetítéseket látva úgy érezzék, valami fontosról maradnak le, ha nem váltanak mozijegyet. A termek számát hétről hétre emelték, hogy kielégítsük a megnövekedett érdeklődés miatti igényeket, de a sajtó teli volt a hírrel, hogy mennyire nehéz jegyet váltani a Blair Witch Projectre.
Utóélet
A film hatására az emberek elárasztották Burkittsville városát, és a szomszédos erdőket, hogy a blairi boszorkány után kutassanak, és egy éven belül többször is ellopták a város szélén található városnévtáblát, ami a filmen is látható. Amerika-szerte ellepték az erdőket a túrázó és misztikus romokat kereső egyetemisták, ezzel minden idők legrosszabb vadászidényét hozva az Egyesült Államokban, ugyanis a sok turista miatt a vadak elbújtak, és nem mertek előjönni.
A film a nagyvilágban is sikert aratott, és mindenütt a világon bekerült a hírekbe, de Magyarországon sajnos csak bő féléves késéssel, 1999 decemberének legvégén mutatták be.
Ezalatt nemcsak a film híre ért el hozzánk, hanem már azt is tudtuk, hogy az egész csak kitaláció, és megrendezett képsorokat láthatunk, bár a magyar forgalmazó is megpróbálkozott az Amerikában bevetett trükkel, és a Magyar Televízióban levetítették a blairi boszorkány hátteréről készített kamu-dokumentumfilmet nem sokkal a mozipremier előtt, ami a hírek tükrében már sokat veszített az erejéből. Egy évvel a premier után folytatás készült a filmhez, de ez már alig érdekelt valakit, viszont idén szeptemberben Amerikában bemutatták a Blair Witch című horrort, ami egy megkésett folytatás. A marketingtrükk ezúttal az volt, hogy a filmet hónapokig The Woods munkacímen emlegették, és csak az utolsó pillanatban változtatták a címét Blair Witchre, de ez a meglepetés már kevés volt ahhoz, hogy újfent felkeltse az érdeklődést egy 17 évvel ezelőtti sikersztori iránt.
