Alvy Singer (Woody Allen)
A nemrég a 81. évét betöltő Woody Allen – akinek halhatatlan idézeteit itt gyűjtöttük össze – ugyan már 1977 előtt is ismert volt, de az igazán nagy áttörést az Annie Hall hozta meg neki. A film sztoriját Allen saját magánéleti válságai inspirálták. Bár azóta is megélt néhány hatalmas sikert, ezt azóta se tudta felülmúlni. Az Annie Hallt szokás az esszenciális Woody Allen-műnek tartani, amiben szinte minden benne van, amiért ezt a New York-i neurotikust annyira szeretjük. A színészek imádnak vele dolgozni, mert a jól megírt szerepeikért könnyen kerülhetnek Oscar-közelbe (legutóbb Cate Blanchett kapott Oscart Woody Allen-moziért), ezért legyenek bármilyen kis költségvetésűek a filmjei, mindig teli vannak nagy nevekkel. Több mint ötven filmet jegyez rendezőként, amit leginkább elképesztő munkatempójának köszönhet: nem telhet el év új film nélkül a karrierjében. Az Annie Hall után íróként még a Hannah és nővéreiért és az Éjfélkor Párizsbanért kapott Oscart.
A fényes szakmai sikereket a rendező–író–színész szaftos magánéleti botrányokkal ellensúlyozza. A nyolcvanas évek elejétől Allen tizenkét éven át volt az élettársa Mia Farrow-nak, akivel jó néhány emlékezetes mozit forgattak együtt. A kapcsolat az után ért véget, hogy Farrow megtudta: a rendező összejött az ő előző kapcsolatából származó nevelt lányával, Soon-Yi Previnnel. A dologról úgy szerzett tudomást, hogy meztelen fotókat talált Allennél a lányról. A botrány azonban ezzel nem ért véget: A gyermekelhelyezési perben Farrow azzal vádolta Woody Allent, hogy szexuálisan molesztálta közös örökbefogadott lányukat, Dylant. Bár Allent felmentették, és a vádak jó néhány évre elsikkadtak, 2014-ben ismét felerősödtek, de ekkor már az azóta felnőtt gyerekek támadták az apjukat az évtizedekkel ezelőtt történtek miatt. Allen – aki azóta is együtt van Soon-Yivel – látszólag nem nagyon foglalkozik a körülötte dúló viharokkal, csak éli tovább az életét.
Annie Hall (Diane Keaton)
Az Annie Hallt – ami a filmtörténet egyik legemlékezetesebb csókjával is büszkélkedhet – elsősorban az éppen január ötödikén hetvenegyet betöltő Diane Keaton inspirálta, aki amúgy Diane Hall néven látta meg a napvilágot, és a hatvanas-hetvenes évek fordulóján nagyjából egy évig együtt járt Woody Allennel, viszont a szakítás után is barátok maradtak, és a rendező több filmjéhez is szerződtette, többek között a részben a közös szerelmükről szóló Annie Hallhoz. Keatont ugyan A keresztapával ismerte meg a nagyközönség, de igazi sztárrá az Annie Hall után vált, amiért még Oscar-díjat is kapott. A szerep annyira ráégett, hogy gyakorlatilag a karakter kissé fiús öltözködési stílusa határozza meg őt azóta is, de mivel a karaktert ő maga inspirálta, a dolog végül is teljesen önazonos…
Keatont a későbbiekben még háromszor jelölték Oscarra (Vörösök, Marvin szobája, Minden végzet nehéz), és filmográfiája több mint hatvan címet számlál. Máig aktív, legutóbb Az ifjú pápa című pompás HBO sorozatban alakított nagyot apácaszerepben. A magánélete a sajtó számára is sokáig izgalmas volt, ugyanis Allen után romantikus kapcsolatban volt a korszak legnagyobb nőcsábászával, Warren Beattyvel, és se veled, se nélküled kapcsolatot ápolt A keresztapabéli partnerével, Al Pacinóval is. A színésznő az ötvenes éveiben örökbe fogadott két gyereket. A filmezés mellett imád fotózni, és a plasztikai műtétek ellenségeként a természetes szépség egyik kampányarcává vált.
Rob (Tony Roberts)
Woody Allen a Játszd újra, Sam forgatásán ismerkedett meg Tony Robertsszel, és ők ketten annyira összehaverkodtak, hogy nemcsak az Annie Hallban, hanem később számos más filmjében is szerepet adott neki, többnyire a főhős legjobb haverjaként. Játszott a Csillagporos emlékekben, a Hannah és nővéreiben, a Szentivánéji szexkomédiában és A rádió aranykorában is. Hiába játszott sok emlékezetes filmben, Roberts terepe elsősorban mindig is a színház volt, és leginkább a New York-i Broadway-n kereste meg a kenyerét. Kis híja volt, hogy a színpadon haljon meg, ugyanis a 77 éves színész 2009-ben egy előadás közben kapott agyvérzést. Szerencsére megmentették, és azóta teljesen felépült. Robertset a színház mellett máig hívják azért a filmekbe és a tévébe is: benne lesz például a Dirty Dancing jövőre bemutatkozó tévés változatában. Egyszer volt csak házas, de már 1975-ben elvált. A kapcsolatból egy lány, Nicole született, aki maga is színésznő lett.
Pam (Shelley Duvall)
Az Annie Hallban Shelley Duvall volt az a fiatal riporter, akivel Alvynak egy elég félresikerült randija jön össze, ahol a szex sem megy a legfényesebben. Duvall a rendkívül karakteres arca miatt keresett jellemszínésszé vált Hollywoodban, és rengeteg nagy rendezővel (Robert Altman, Stanley Kubrick, Terry Gilliam) dolgozott együtt, bár a nézők java a Ragyogás című horrorból emlékszik rá, ahol Jack Nicholson ijedt feleségét játszotta.
Az a film hosszú időre elvette a kedvét a filmezéstől, ugyanis a rendező szabályosan megkínozta (volt egy jelenete, amit 127-szer vetetett fel), és azt éreztette vele, hogy tehetségtelen, ugyanakkor később azt nyilatkozta, hogy rengeteget tanult Kubricktól, és a tapasztalatait nem adná semmiért. A karrierje a nyolcvanas évek végétől kissé belassult. Az 1994-es földrengés Los Angelesben az ő házát is tönkretette, ezért úgy döntött, visszaköltözik szülőállamába, Texasba. A Hollywoodtól távol költözéssel egyre kevesebb szerepet kapott, hogy aztán a kétezres évek elején végleg szakítson az álomgyárral. Verseket ír, állatokat tart, és azt is hihettük volna, hogy boldog, de tavaly novemberben Dr. Phil tévéműsorában járt, ahol elmondta, hogy súlyos mentális betegséggel küzd, és folyton illúziókba kergeti magát (például úgy hiszi, egykori kollégája, Robin Williams még mindig él).