Egy 85 éves, aranyos bácsiról mintázták a filmtörténet leghíresebb rendőreit

Ha ma valaki meglátja San Franciscóban Dave Toschit, biztosan nem gondolná, hogy egykor ő volt Amerika leghíresebb gyilkossági nyomozója. A 85 éves, kedves mosolyú bácsika manapság már nem száguldozik hatalmas és gyors kocsikkal, mint annak idején. Ha autóba ül, már inkább az anyósülésen foglal helyet, és nem a sportos autókat preferálja, hanem egy sokkal családbarátabb Volvóval járja az utakat. Toschi mostanság már igyekszik egyre kevesebb időt tölteni a városban, amelyik híressé tette őt (a Bullitt című filmet hazánkban sokan A San Francisco-i zsaru címen ismerik), és inkább a hétvégi házukat preferálja az alig ötezer lakosú, kaliforniai Boulder Creekben. Toschi már a nyolcvanas években abbahagyta a bűnözők hajkurászását, és azóta ugyan biztonságtechnikai szakértőként is sokáig dolgozott, de a szerencsésen túlélt rákbetegsége óta már csak a feleségével, két lányával és unokáival van elfoglalva. Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként ne jutnának eszébe a régi ügyei, hiszen számos eseten dolgozott. Természetesen minden ügye közül kiemelkedik egy, ami igazán híressé tette őt, és amit sosem tudott megnyugtatóan lezárni: a Zodiákus gyilkos utáni nyomozás.

Steve McQueen példaképe

Toschi azonban már azelőtt híressé vált, hogy megkapta volna a leghíresebb ügyét. 1968-ban a korszak egyik legnagyobb sztárja, Steve McQueen éppen egy tökös nyomozó eljátszásához keresett inspirációt, ezért a Warner stúdió elintézte neki, hogy a forgatás során eltöltsön némi időt a San Francisco-i rendőrkapitányságon, és megfigyelje az ott dolgozók munkáját. McQueen – akit nyugodtan nevezhetünk kora Brad Pittjének – valamiért épp Dave Toschit nézte ki magának, és meglehetősen sok időt töltött a társaságában. Toschiban leginkább a különc vagánysága fogta meg. A gyors autók iránti rajongása, az, ahogyan az esőkabátját hanyagon átdobva a vállán hordta, és persze a pisztolytáskája, amit nem az övén, hanem a hózentrógerje mellett lógva, fordítva viselt. Aki összehasonlítja a fiatal Toschi – 37 éves volt akkoriban – fotóit Steve McQueen filmbeli kinézetével, nem kell nagy zseninek lennie ahhoz, hogy meglássa az összefüggéseket, bár ahogy az lenni szokott, a jóképűségi versenyt toronymagasan a filmsztár nyerné. A Bullitt premierjét 1968 októberében tartották, és az év végén Toschi azt hitte, hogy megvolt a maga 15 perc hírneve, pedig igazán híressé csak egy évvel később, 1969-ben vált.

A Zodiákus gyilkos nyomában

1969 egyik szombat estéjén a Zodiákus néven elhíresült sorozatgyilkos lecsapott Paul Stine taxisofőrre, hátrahagyva a holttestet a kocsiban. Nem ez volt az első gyilkosság, amit elkövetett – összesen öt emberölés, és két súlyos testi sértéssel végződő gyilkossági kísérlet fűződik biztosan a nevéhez –, de ez volt az első, aminek nyomozásába Dave Toschi is bekapcsolódott. Toschi aznap egy rendkívül hosszú, több mint 24 órás műszak után ért haza, és már este nyolckor lefeküdt aludni, amikor tíz órakor megcsörrent a telefonja, és alig kétórányi alvás után mehetett vissza dolgozni. Bármilyen fáradt volt is, rögtön magához tért, amikor meglátta belülről a csurom véres taxit, de azt még akkor sem sejtette, hogy örökre megváltozik az élete.

Rövidesen ő lett a Zodiákus gyilkos utáni nyomozás arca a sajtóban, márpedig ennél nagyobb médiavihart egyetlen korábbi sorozatgyilkos sem kavart. A Zodiákus volt az első, aki tudatosan használta a médiát, és az újságoknak küldött leveleivel egy egész várost tartott rettegésben – például amikor megírta, hogy a tervei között szerepel egy iskolabusz megtámadása. Toschi sziszifuszi munkát kapott a nyakába. A nagy médiaviharnak köszönhetően tömegnyi önkéntes – és persze többnyire értéktelen információval szolgáló – tanú jelentkezett, és a nyomozó a szolgálati évei során több mint 2500-at (!) hallgatott ki közülük az üggyel kapcsolatban.

Megszületik Piszkos Harry

A sorozatgyilkos utáni nyomozás minden apró részlete óriási visszhangot kapott, és amikor kicsit leülni látszott az ügy, Toschit még azzal is megvádolták, hogy a Zodiákus nevében saját maga küldött levelet a sajtónak, hogy fenntartsa az érdeklődést, nehogy idő előtt lezárják az ügyet. A vádakat megúszta, és az eset iránti érdeklődés is tovább folytatódott, méghozzá olyannyira, hogy az ügy szinte a teljes rendőri karrierjét végigkísérte, főképp annak köszönhetően, hogy sosem sikerült rács mögé juttatniuk a gyilkost, és a legfőbb vádlottjukat a bíróság bizonyítottság hiányában felmentette.

1971 decemberében emberünk még javában nyomozott a sorozatgyilkos után, amikor az amerikai mozik bemutatták a Piszkos Harry című Clint Eastwood filmet, ami érdekes módon pont egy San Franciscóban – itt található a világ legdrágább háza – dolgozó gyilkossági nyomozóról szól, aki egy olyan sorozatgyilkos nyomában lohol, aki két gyilkosság között levelekkel és fenyegetésekkel bombázza a médiát. Ismerős, ugye? A forgatókönyvírókat nem titkoltan a Zodiákus gyilkos ügye inspirálta, és bár a neveket megváltoztatták (Toschi Harry Callahan-né, a Zodiákus pedig Skorpióvá vált), minden korabeli amerikai azonnal látta az összefüggéseket, még akkor is, ha a filmváltozatban a valósággal ellentétben elbukott a gonosz, és győzött a jó. A film díszbemutatójára Dave Toschit is meghívták, ám őt túlságosan felzaklatták a látottak, és egyáltalán nem élvezte a vetítést, olyannyira, hogy ki is jött róla.

Örökké kísért a múlt

71’ után még 36 évnek kellett eltelnie, hogy Dave Toschi kibéküljön saját magával a mozivásznon. 2007-ben David Fincher rendező (Hetedik, A tetovált lány) filmet készített Zodiákus címmel, és dokumentumfilmesekre jellemző aprólékossággal próbálta hűen rekonstruálni a történteket. A filmhez őt is felkérték szakértőnek, ám Toschi akkoriban nem volt épp a legjobb állapotban, mivel a rákjával küzdött. Ennek ellenére fogadta nemcsak Finchert, hanem az őt végre a saját nevén alakító Mark Ruffalót is, és nagyon elégedett volt mindennel, amit a forgatókönyvben olvasott. Ruffalo még véletlenül sem akarta megbántani, ezért minden apróságról kikérte a véleményét, ő pedig lelkesen segített a stábnak, amiben csak tudott.

Végre a kész filmmel is elégedett lehetett. Saját bevallása szerint nagyjából évente nézi újra a Zodiákust, amit nagyon jó filmnek tart, bár kicsit mindig rossz kedve lesz tőle. A film ugyanis örökre emlékezteti őt arra, hogy annak idején valahol hibázott, és ezt már sosem fogja tudni kijavítani. Néhány évente még mindig előkerül valaki, aki telikürtöli a sajtót azzal, hogy ő tudja, ki volt a Zodiákus gyilkos, és bár Toschit eleinte érdekelte a dolog, ma már inkább elengedi a füle mellett az újabbnál újabb összeesküvés-elméleteket. Inkább csak a békés öregkornak él, nem rágódik a múlton, és élvezi a családja társaságát. Jól teszi.