Szörfözöl, biofarmot vezetsz, vegán életmódot folytatsz. Ez magyar szemmel egy elég rendhagyó életforma. Az életmódod hatással van a zenédre?
Inkább a zeném van hatással az életmódomra. Akkor tanultam meg szörfözni, amikor a zenélés miatt átköltöztem San Diegóba. Bár olyan helyen nőttem fel, ahol voltak a közelben farmok, csak aktív zenészként döbbentem rá, hogy a farmerek többsége 60-70 éves, és ha ők nyugdíjazzák magukat, akkor nincs elég fiatal, aki átvehetné a helyüket. Szerintem a fiatalabb generáció kötelessége, hogy átvegye az ő örökségüket és bölcsességüket, és új találmányokkal gazdagítsa azt, ezért fektettem be egy saját farmba. A zene volt az első szerelmem, és ez segített hozzá ahhoz, hogy szörfözhessek, és legyen pénzem egy biofarm megvételére. Persze eleinte én is csak csajozni akartam a zenémmel, meg utazgatni a világban. Azt csak remélni mertem, hogy egyszer majd a számláimat is fizetni tudom belőle, és lehetőségem lesz általa az óceánparton lakni és avokádót termeszteni.
Jason Mraz – fotó: Neményi Márton
És a vegán életmódod?
Azért fontos számomra az egészséges étkezés, mert ez adja az energiát ahhoz, hogy a maximumot tudjam nyújtani a színpadon. A karrierem első éveiben a turnéimon folyton elfáradtam és lebetegedtem, sőt olykor még a hangom is elment, de akkoriban még egymás után ettem a sajtburgereket, szívtam a cigarettákat és ittam a söröket. Rájöttem, hogy hosszú távon így nem fogom bírni. Márpedig a zenélés volt az álommunkám, és én nem akartam elveszíteni.
Mikor következett be a fordulópont az életedben?
2005-ben. Rosszul éreztem magam a bőrömben, nem tudtam spirituálisan kapcsolódni ahhoz, amit csinálok. Kutattam valami mélyebb, valami igazi után. Felfedeztem magamnak a jógaközösséget, olyan könyveket kezdtem olvasni, amiket bölcs guruk írtak, és akkoriban kezdett el mindenki a vegán életmódról, az egyszerű és méregtelen étkezés előnyeiről beszélni. Néhány hétig együtt turnéztam a Rolling Stones zenekar tagjaival, és megleptek azzal, hogy mennyire egészségesen étkeznek, és mennyit edzenek a fellépések előtt. Itt voltak ezek a hatvanas éveikben járó rocksztárok, akik minden este elképesztő energiájú koncerteket adtak. Rájöttem, hogy ezt csak azért tudják megtenni, mert törődnek magukkal. Egy este eldöntöttem, hogy új életet kezdek, és a következő naptól már megpróbáltam az új életformám szerint élni.
Csak így?
Csak így.
Amikor turnézol, ki dolgozik a farmodon?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a barátaimat alkalmazhatom. Most már az avokádó mellett kávét is termesztek, ami egy nagyon munkaigényes tevékenység, szóval sok segítségre van szükségem.
A farmod jövedelmező, vagy ez inkább csak hobbi?
Ez egy nagyon drága hobbi. Azért is kezdtünk bele most a kávéba, hogy ez által hosszú távon nyereségessé válhassunk. A kávétermesztés új dolog Kaliforniában, most kezdtük csak lerakni az alapjait. Arrafelé szinte minden farmernek van mellette egy másik állása is. Az enyém a zenélés.
Minden dalodat egyformán szereted?
Fontos, hogy szeressem azokat is, amiket elrontottam, mert a hibáimból tudok csak igazán tanulni. A karrierem egyik legszebb szakasza volt, amikor csak két embernek játszottam egy kaliforniai kávézóban, mert az a két ember a következő alkalommal hozott magával még kettőt, meg még kettőt… Pedig az akkori dalaim mai szemmel nézve egyáltalán nem voltak tökéletesek.
Le tudsz állni az alkotással?
Maximum néhány napra. Szinte mindig dolgozom valamin. Ha nem egy dalon, akkor egy versen. Még az e-mailjeim is mélyek és romantikusak, mert sokat dolgozom rajtuk. (Nevet.) Ha két hét eltelik az életemből úgy, hogy nem írtam új dalt, akkor rögtön érzem, hogy hiányzik valami.
Most szólóban turnézol. Fontos volt számodra, hogy visszatérj a gyökereidhez?
Szeretek zenekarral is játszani, de most kimondottan élvezem, hogy ezen a turnén egyedül vagyok. Bizonyos szempontból ez visszatérés a gyökereimhez, ugyanakkor mégsem. Most húsz évvel idősebb vagyok, mint a pályám elején. Ma már nem öntök dalszövegbe mindent, amit gondolok, és figyelek arra, hogy igaz, egyszerű üzenetű dalokat fogalmazzak meg, melyek gyógyítják és gazdagítják a lelket. Ez a turné inkább egyfajta megtisztulás nekem. Nem függök a bandámtól, nem függök a technológiától, nem függök más emberek tehetségétől… Csak én vagyok és a gitárom.
Hogy írnál le egy tipikus Jason Mraz-rajongót?
Szerintem a Jason Mraz-rajongók többsége nyugodt és nagyon tudatos ember. Fontos számára a kedvesség és egymás segítése. Azt hiszem, a zeném a földgolyó legjobb embereit vonzza be, és ezek az emberek inspirálnak abban, hogy tovább alkossak és zenéljek.
Úgy tudom, hogy ha egy új dalod túl szomorúra sikeredik, akkor nem teszed fel az albumodra. Mi a gond a szomorú számokkal?
Nincs baj a szomorú számokkal, de nem érzem azt, hogy egy szomorú dalt sokáig tudnék játszani a turnémon. Ma este itt Budapesten is játszom majd egy szomorú dalt, és egy kicsit már előre bánom. Szerintem sok számom van, ami érinti a szomorúságot, mert ez elkerülhetetlen. A szenvedés és a fájdalom az emberi élet része, viszont én arra építettem a pályafutásomat, hogy az embereket kirángassam a szomorkodásból. Ha írok egy olyan dalt, ami mélyen elmerül a szomorkodásban, tudom, hogy nem fogom gyakran játszani. Egy szomorú számnak piszkosul erősnek kell lennie ahhoz, hogy feltegyem a lemezemre. Nem könnyű a közönséget elszomorítani, és én erre csak akkor vagyok hajlandó, ha a dal végén ott rejtőzik a reménysugár is.
A zenéd mellett fontos számodra az is, hogy kiállj a kisebbségek jogaiért…
Fehér, heteroszexuális amerikai férfiként gyerekkorom óta privilegizált életet élek. Megkaptam a lehetőséget az élettől, hogy a zenémmel járjam a világot, és úgy gondolom, hogy kötelességem másokat is hozzásegíteni ahhoz, hogy ők is lehetőséget kaphassanak az élettől. Legyen szó a meleg közösség tagjairól, a nőkről vagy menekültekről, rengeteg csoporttal bánnak ma igazságtalanul a világon. Művészként fontos számomra, hogy felhívjam mások figyelmét az emberség és az igazságosság erejére, és támogassak olyan szervezeteket, akiknek szintén ez a céljuk. A környezetvédelem pedig azért fontos számomra, mert a Föld nem tud kiállni önmagáért, és maximum földrengések, hurrikánok vagy vulkánkitörések formájában tudja jelezni, hogy baj van, de ez sokszor már késő, és még ilyenkor sem hallgat rá mindenki. A társadalomban a fehér férfiak hatalma jelenleg a legnagyobb, ezért ebbe a csoportba tartozóként kötelességem segíteni azokat, akiknek jelenleg nincs ekkora hatalmuk.
Te is annyi ideig akarsz majd zenélni, mint a Rolling Stones?
Az biztos, hogy a zene mindig az életem része lesz. Hogy milyen formában, nem tudom. Most például az alapítványom fejlesztésén dolgozom, amelyik tehetséges fiatal zenészeket karol fel.
