A rajongói találkozókon, képregényfesztiválokon és más hasonló eseményeken mindig megkérték Carrie Fishert a Star Wars-rajongók, hogy Leia hercegnő valamelyik híres mondatát is írja oda az orra alá dugott fényképre, az autogramja mellé. A leggyakoribb kérések közé tartozott a “Törpéket is felvesznek rohamosztagosnak?”, illetve egy emlékezetes, Han Solo fejéhez vágott sértés A Birodalom visszavágból: “Maga beképzelt, híg agyú, szőrös talpú földkóros!”
Fisher ezerszer, tízezerszer hallotta, amint felnőtt férfiak (és sokszor nők is) rajongva biztosítják róla, hogy megváltoztatta az életüket. Az őszintébbek azt is elmondják, hogy az aranybikinis Leia hercegnő volt első szexuális fantáziáik főszereplője. Közben készül a közös fotó, na persze csak akkor, ha a rajongó külön pénzt fizetett érte.
Carrie Fisher a Csillagok háborújában
Carrie Fisher könyvei, köztük a legutolsó, magyarul nemrég megjelent A hercegnő naplója is azért nagyszerű olvasmányok, mert a színésznő magától értetődő őszinteséggel és nyíltsággal ír a sztárság minden részletéről. Az elviselhetetlen rajongókról és az elviselhetetlen tudatról, amikor nem keresik a rajongók. A pénzről, amit a dedikált fotókért és nyilvános szereplésekért kér. Most először pedig arról is írt, hogy a Csillagok háborúja angliai forgatása során lefeküdt Harrison Forddal.
A hercegnő naplójának ez a részlete már ősszel bejárta a világsajtót, nyilván ezzel a szenzációval lehet a legjobban eladni a könyvet. Aztán Carrie Fisher hirtelen beteg lett, és télen meghalt, Star Wars-rajongók milliói számára máig felfoghatatlanul. Úgyhogy nem kell aggódnia a kiadónak, minden adott hozzá, hogy A hercegnő naplója óriási bestseller legyen, sőt már most az. De inkább arra figyeljünk, miért jó könyv. Mert nem a Ford-anekdota miatt az.
Hanem elsősorban azért, mert Carrie Fisher jótollú, szókimondó és könnyed stílusban író szerző. Ironikus és éleslátó, ha kell, önmagával szemben is kíméletlen. Megkockáztatható, hogy jobb író volt, mint színész. Az írás éppen úgy kisgyerekkorától jelen volt az életében, mint a showbiznisz. Előbbi a naplóírás, utóbbi a szülei munkája révén: Eddie Fisher komikus és Debbie Reynolds színésznő gyerekeként nagyon korán a sztárság színfalai mögé láthatott.
Mark Hamill, Carrie Fisher és Harrison Ford a Csillagok háborúja forgatásán
Természetes volt, hogy előbb-utóbb ő is szerencsét próbál Hollywoodban. A hercegnő naplójában beszámol róla, milyen élmények érték első komoly filmje, a Sampon forgatásán. Ebben a Hal Ashby-komédiában mindenki a főszereplő és producer, Warren Beatty kegyeit kereste. Mikor Fisher megérkezett a forgatásra – a nőcsábász fodrászt alakító Beatty egyik futó kalandját kellett eljátszania –, az asszisztensek a sztár elé vezették, hogy Beatty eldöntse, közös jelenetükben viseljen-e, vagy ne viseljen melltartót az akkor tizennyolc éves Carrie Fisher.
A színésznő így írja le a jelenetet:
“Követtem Aggie-t (a jelmeztervezőt) a ketrecszerű lakókocsiba, és levettem a melltartómat. Aztán rögtön visszakísértek Warren szigorú szemléjére. Megint hűvös nyugalommal pillantott a mellemre.
– És ilyen, amikor nincs rajta?
– Igen – hördült fel Aggie.
– Akkor ne legyen rajta – jelentette ki, rendelte el, adta ki az utasítást, parancsolta. A melleim és én követtük Aggie-t vissza a nekem kijelölt öltözőbe, és a téma le is volt zárva.”
Fisher arról is őszintén mesél, hogy Harrison Ford milyen könnyen elcsavarta a fejét, pedig nem is próbálkozott. De hát Angliában voltak, távol az ismerőseiktől, egy kicsi, furcsa sci-fi forgatásán, aminek a sikerében olyan nagyon egyikük sem bízott. Csillagok háborúja volt a film címe, és ha már Angliáig mentek azért, hogy valami űrbéli mesevilágban bohóckodjanak, megpróbálták jól érezni magukat.
A három főszereplő, Carrie Fisher, Harrison Ford és Mark Hamill rendszeresen együtt vacsoráztak, előfordult, hogy sokat ittak. Egyik este Ford vitte haza Fishert, és csókolózni kezdtek a taxiban, aztán a férfi szállásán folytatták. A színésznő pont olyan egyszerűen írja le a történteket, mint amilyen hétköznapi is tulajdonképpen ez a sztori.
Fisher és Ford a Birodalom visszavág egyik jelenetében
Egyáltalán nem kerekít nagy feneket a történteknek, viszont hosszan idézi azokat a részeket a forgatás alatt írt naplójából, amelyekben a Forddal folytatott viszony jövőtlenségét boncolgatja. Nyilván tudta, hogy kapcsolatuk a forgatásra korlátozódik, és öntudatos, elővigyázatos fiatal nőként próbálta magát megvédeni a csalódástól. Nehezen fogadta el önmagát ebben a helyzetben. “Bárcsak el tudnék menni valahová! Ezzel csak az a gond, hogy én is ott lennék” – írja.
A hercegnő naplójában egyszerre látjuk az érett, az élethosszig tartó sztársággal együtt élő Carrie Fishert, és a pályája legelején álló, kalandokra éhes színésznőt, aki nem tudja, hogy a 20. századi popkultúra legnagyobb dobásának válik fontos szereplőjévé. Ő lesz Leia hercegnő, és ez egy olyan állás, amiből soha nem mondhat fel – igaz, kirúgni sem fogják.
Azért persze nem nagyon lehet egy ilyen szerepet megúszni különféle függőségek nélkül, és Fishernek sem sikerült. Könyveiben részletesen tárgyalja alkohol- és gyógyszerproblémáit, valamint anyjához fűződő ellentmondásos kapcsolatát (erről a két témáról regényt is írt, a könyvből készült a Képeslapok a szakadékból című film). Az írás segítségével Fisher sikeresen feldolgozta Leia hercegnő szerepét, A hercegnő naplója ennek a folyamatnak a tetőpontja.
Szomorúak vagyunk, hogy új könyvet már nem olvashatunk ettől a ragyogóan okos, tehetséges nőtől.
Carrie Fisher: A hercegnő naplója. Találkozás önmagammal. Fordította: Bozai Ágota. Libri, 2017, 244 oldal, 3999 Ft.
