A nagy sikerű díszbemutató után megosztotta szombaton a külföldi kritikusokat Mundruczó Kornél Jupiter holdja című alkotása a 70. Cannes-i Filmfesztiválon. Az újságírók méltatják a magyar versenyfilm nagyszabású és látványos képi világát és rendezői virtuozitását, a politikai és misztikus mondanivalót illetően ugyanakkor megoszlanak a vélemények.
A cannes-i Fesztiválpalota Lumière termében hosszú percekig állva tapsolta a két filmet is lehurrogó közönség a világpremieren a magyar film alkotógárdáját.
Az első francia és nemzetközi kritikák többsége megjegyezte, hogy Mundruczó Kornélnak rendezői tehetsége okán Hollywoodban a helye, Richard Linklaterhez, Alejandro González Inárittuhoz, Steven Spielberghez, Ridley Scotthoz hasonlítják az alkotás formai megoldásait. A Le Figaro szerint “az akciójeletekben nem lehet nem elképedni Mundruczó rendezői virtuozitásától”, s “ugyanilyen vizuális meglepetés okoz azzal, ahogy megoldja a szürrealista levitációs jeleneteket”. “A főhős súlytalansága, az alig burkolt krisztusi parabola viszont nem tudja elrejteni a nehéz üzenetet, már csak azért sem, mert Mundruczó Kornél egy zsánerfilm műfaji jegyein keresztül beszél a súlyos migránsproblémáról.”
#merabNinidze #KornelMundruczo #jupitersMoon #redcarpet #Cannes70 #cannes2017 pic.twitter.com/mdSnK8SFBf
— Sad_Rose (@miro_mimi35) 2017. május 20.
A Le Monde szerint Mundruczó egy “homályos és alaposan kidolgozott allegória első kövét dobta be a cannes-i versenybe” azzal, hogy “egy a rendőrség által megölt illegális szíriai bevándorlót feltámaszt és Krisztusként lebegtet a víz felett”. A cikkszerző Jacques Mandelbaum szerint Mundruczó munkája Tarr Bélához és Nemes Jeles Lászlóhoz hasonló esztétikai érzékenységről tanúskodik. “A radikális filmes a Jupiter holdjában ugyanakkor olyan területre viszi a nézőt, ahova nem biztos még, hogy ha szeretné is, tudja követni” – írták.
A Libération úgy látja, hogy “Mundruczónak azonkívül, hogy mindannyian az apokalipszis felé rohanunk, nincs igazán mondanivalója a korunkról”, csak elképeszti a nézőt olyan technikai megoldásokkal, amelyekkel gyorsan bejuthat Hollywoodba. Didier Péron kritikus szerint a néző olyan állapotban jön ki a vetítésről, mintha “egy mosógép használati utasítását próbálta volna meg a gépen ülve elolvasni, miközben az centrifuga programban működik”.
A The Guardian elismert kritikusa, Peter Bradshaw szerint nehéz a filmet műfajilag behatárolni: nem egyértelmű, hogy az alkotás “a menekültellenes paranoia szatírája, vallási parabola a bűnről és megváltástörténet, vagy pedig a szuperhősmítoszt feldolgozó szerzői film”. A kritikus szerint a Jupiter holdja “nem hibátlan film, de a csillagokba tör”.
A Variety filmlap “lenyűgözően forgatott migránsthrillerként” értékeli a filmet, amely nem fogalmazza meg egyértelműen azt, amit mondani szeretne.
A Screen International “furcsa keveréknek” tartja az alkotást, amely olyan, mintha Az ember gyermeke című filmet vegyítették volna egy X-men-filmmel.
A Hollywood Reporter úgy látja, hogy a film történetvezetése nem ugyanolyan kreatív és gyönyörű, mint a rendezői megvalósítás, és így a mondanivalója zavaros marad.
