A szőrtelenítést sokan 20. századi amerikai divattrendnek tartják, holott az egyiptomiaknál, görögöknél, rómaiaknál teljesen magától értetődő volt, a muszlim vallás pedig mindig is megkövetelte a nőktől a test tisztítását, amelyhez hozzátartozik az intim testrész és a hónalj szőreinek rendszeres eltávolítása.
Egyiptomban kifejezetten népszerű volt a szőrtelenítés: a szemöldök kivételével minden szőrszálat leszedtek, még az intim területekről is – bátran állíthatjuk, hogy a “brazil gyantát” ők találták ki. Leginkább egy a mai cukorpasztához hasonló anyaggal, méz és olaj keverékével gyantáztak, valamint használtak bronzból, kovakőből készült borotvát is. Talán náluk öltötte a legextrémebb méreteket a szőrtelenítés, ugyanis a fejükről is leborotválták a hajukat, és parókát hordtak, mivel a haj meghagyását civilizálatlan dolognak tartották.
A rómaiak a denevérek vérével próbálkoztak
A görögöknél is a csupasz bőr hódított, rendszeresen szőrtelenített mindenki, a nők még az intim területeken is, a férfiak viszont meghagyták a fanszőrzetüket. A rómaiaknál a minél simább bőr a társadalmi rangot is jelezte, ezért a lányok már az első szőrszál megjelenésekor csipeszt ragadtak, valamint használták a ma is alkalmazott “fonál” epilálást, amelynek a lényege, hogy egy fonaldarabbal összefogják a szőrszálakat, és kitépik. A gazdagabbak számára krémek is készültek gyantából, őrölt viperából, denevérek véréből.
Az iszlám kultúrában vallási előírás a szőrtelenítés: minden nő és férfi kötelessége, hogy gondoskodjon a test tisztaságáról a szeméremtest és a hónalj területén. A törökfürdőkben egy külön helyiségben végezték el ezeket a feladatokat egy nura nevű anyaggal, amely meszet és arzént tartalmazott. A szer alkalmazása egyáltalán nem volt veszélytelen, ha valaki tovább hagyta rajta, mint kellett volna, az adott területen felhólyagosodott a bőre.
Macskakakával is lehet szőrteleníteni?
Európában a reneszánsz idején a szépségideál a szőrmentesség volt, számos könyvecske bizonyítja ezt az 1500-as évekből, ezek számos recepttel segítették a nőket a különböző keverékek előállításában. Sok esetben a hozzávalók között disznózsír, borókabogyó, ecet és macskaürülék is szerepelt. A 1700-as években, úgy tűnik, az európai nők egy időre felhagytak a szőrtelenítés hercehurcájával, bár volt, aki használt férfiborotvát, illetve a 19. század közepén megjelentek a szőrtelenítő krémek, de közel sem tartoztak a felkapott termékek kategóriájába.
Akkor változott meg minden, amikor Amerikában 1915-ben Gilette piacra dobta a nők számára kifejlesztett borotvát, ezzel tényleg gyerekjátékká vált a szőrtelenítés. A termék megjelenése összefüggésben állhat azzal, hogy a nők egyre rövidebb szoknyákat hordtak, divatba jöttek az ujjatlan ruhák is, tehát egyre több látszott a női testből. A század közepén a Harper’s Bazaar magazinban egy csupasz hónaljú modell már szőrtelenítő port reklámoz, pár évvel később a Veet is elkezdi hirdetni a krémjeit, a 40-es években már hideggyanta-csíkokat is lehetett kapni. A 80-as években az epilátorok már elárasztják a boltokat, és a szőrtelenítés egy teljes kozmetikai ágazattá válik.
Természetesen minden vívmány elérte Európát, bár egy kis késéssel. Valószínűleg sokan emlékeznek a szőrös hónaljú női poszterekre a 80-as évekből, amelyek az autószerelő műhelyekben vagy a szomszéd WC-jében lógtak. Ma már megmosolyogjuk, de gondoljunk arra, hogy az egyiptomiak biztos tudnának még rajtunk szőrt találni…
