Bár szóvivője nem árulta el, hogy az egyik legtehetségesebb férfi színésznek tartott Daniel Day-Lewis visszavonulásának mi az oka, annyi biztos, hogy “többet nem fog színészként dolgozni”. A sajtós annyit elárult, hogy magánéleti döntésről van szó, de ennél több részletet nem hoztak nyilvánosságra.
Daniel Day-Lewis egyszer már visszavonult, talán most is van még remény (Fotó: Getty Images)
Daniel Day-Lewis színésznként egyedülálló teljesítményt tudhat a magáénak: ő az egyetlen, aki háromszor is elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat A bal lábam, a Vérző olaj és a Lincoln című filmekben nyújtott alakításáért. Day-Lewis először 14 évesen állt kamera elé, a Vasárnap, átkozott vasárnapban. Utolsó filmjét, a Phantom Thread című alkotást idén karácsonykor mutatják majd be. Az alábbiakban pedig összeszedtük, hogy melyek voltak Daniel Day-Lewis legemlékezetesebb alakításai.
A bal lábam (1989)
A szívszaggató életrajzi drámában Daniel Day-Lewis a Little-kórban szenvedő Christy Brownt alakítja, aki csak a bal lábát tudja mozgatni. A színész, aki a method acting nevű módszert alkalmazza, a forgatás teljes idejére átalakul az általa megformált személlyé. Daniel Day-Lewist ezért kerekes székben tolták körbe a forgatás helyszínén; a stábtagoknak pedig át kellett emelniük őt a kamera- és reflektorkábeleken, hogy a színész átérezze a Brown életkörülményeivel járó megalázó pillanatokat is. Két bordája is eltört a felvételek alatt, mivel több héten át görnyedt pozícióban ült a tolószékben.
A lét elviselhetetlen könnyűsége (1988)
Milan Kundera klasszikusának filmes adaptációja megosztja a rajongókat, főleg, mivel épp Daniel Day-Lewis volt az, aki megkérte Philip Kaufmann rendezőt, hogy valamelyest térjen el a regénytől, és picit máshogy jelenítse meg a főszereplő Tomást, a szoknyabolond cseh sebészt. Ez volt egyébként az első film, amely során a színész a method actinget alkalmazta, és a forgatás végére csehül is megtanult.
Az utolsó mohikán (1992)
Bár az 1992-es kalandfilmet követően “csak” a legjobb főszereplőnek járó BAFTA-díjat vehette át, Sólyomszem megformálásáért, Az utolsó mohikán Daniel Day-Lewis egyik legnagyobb sikerű közönségfilmje. A James Fenimore Cooper regényéből készült adaptációra a színész a rá jellemző alapossággal készült fel: túlélési ismereteket tanult, hogy életben maradjon a vadonban, rendkívül intenzív testedzéssel hozta formába magát, de például azt is megtanulta, hogyan kell megnyúzni az elejtett zsákmányt. A forgatás során pedig végig egy korabeli puskával a vállán jött-ment, hogy egy pillanatra se essen ki a szerepből.
Apám nevében (1993)
Az 1993-as történelmi dráma azért emlékezetes Daniel Day-Lewis karrierjében, mert ezúttal sem volt hajlandó engedni abból, hogy a forgatás idejére teljes mértékben átlényegüljön az általa megformált figurává. A film Gerry Conlon történetét mutatja be, akit három társával együtt ártatlanul ítéltek el egy, az IRA által elkövetett robbantásért. A színész, aki jelentősen lefogyott a szerep kedvéért, azt követelte a stábtagoktól, hogy a forgatás ideje alatt verbálisan bántalmazzák, és időnként hideg vízzel öntsék nyakon, hogy így is átélhesse Conlon börtönbeli szenvedéseit. A filmért Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjra is jelölték.
New York bandái (2002)
Daniel Day-Lewis azon kevés színészek egyike, aki négy évtizeden keresztül folyamatosan csak olyan alkotásokban szerepelt, amelyekkel nem “adta el” magát, vagyis egy-egy nagyobb honorárium kedvéért nem vállalt szerepet tipikus hollywoodi kasszasikerekben. A kétezres években több rendkívül sikeres filmben tűnt fel, többek között két Oscar-díjat is nyert a XXI. században. A New York bandáiért “csak” jelölték a nívós filmes díjra, pedig itt sem hazudtolta meg önmagát. Az általa alakított Hentes Bill, a könyörtelen bandavezér megformálására készülve egyrészt hentesgyakornokként dolgozott, ráadásul a forgatás ideje alatt tüdőgyulladást kapott, viszont nem volt hajlandó melegebb kabátot felvenni, mert az nem illett volna a film korhű díszleteihez. Arra azért hajlandó volt, hogy megengedje az orvosoknak, hogy kezeljék. Mi ez, ha nem elhívatottság?
Bár a hírek szerint most visszavonul, a rajongóknak megmarad a halvány reménysugár, hogy talán valamikor visszatérhet. Erre már volt példa korábban: a kilencvenes években bemutatott A bunyós című film után átmenetileg felhagyott a színészkedéssel, és Firenzébe költözött, hogy kitanulja a cipőkészítés fortélyait. Bízunk benne, hogy most is csak valami ilyesmiről van szó, és néhány év múlva újra láthatjuk a vásznon Daniel Day-Lewist.
