A hatvanas évek vége és a nyolcvanas évek eleje között születetteket szokták X-generációnak nevezni. A nyolcvanasok elejétől a kilencvenes évek közepéig tartó generációba pedig a “millenial”-nak is nevezett késő húszas, kora harmincasok tartoznak, akiknek olyan gyakran felróják manapság, hogy mindent másképp akarnak, mint az elődeik. A millenial nemzedék után pedig már a Z-generáció következik, akik a kilencvenes évek végén és aztán születtek.
Természetesen nem biztos, hogy mindenki, aki ezekben az időszakokban született, maradéktalanul azonosulni tud a generációjával. Éppen ezért a közelmúltban egyre több helyen ütötte fel a fejét egy új kifejezés, amellyel egy “mikro-generációt”, vagyis az 1977 és 1983 között születetteket kezdik egyre inkább jellemezni a társadalomtudományokkal foglalkozó szakemberek.
Az Xennial mikro-generáció tagjai valószínűleg emlékeznek még az Oregon Trail című számítógépes játék legendás záróképernyőjére (Fotó: Tumblr)
Az Xennial megnevezés az X-generáció és a millenial szavak házasításából jött létre, tagjai pedig főként azok, akik
gyerekkoruk java részét még a számítógépek befolyása nélkül töltötték,
a digitális “átállást” pedig tinédzserként kezdték. Vagyis, ők azok, akik még emlékeznek rá, hogy milyen volt az internet előtti kor (noha természetesen maga az internet már létezett, csupán ekkortájt kezdett megjelenni a háztartásokban), ahogy arra is, milyen volt megismerkedni a világháló csodájával. Az USA területén az egykor népszerű számítógépes játék nyomán Oregon Trail Generation-nek is nevezik ezt a korcsoportot.
“Erre a generációra sokan úgy gondolnak, mint
flanellinges, grunge-zenét hallgató gyerekekre,
akik a Baby Boomer utáni generáció és az Y-generáció között vannak” – mondta Dan Woodman, a University of Melbourne szociológiával foglalkozó kutatója. “Az ő életük meghatározó élménye volt a technológia megjelenése. A gyerekkorukat még ettől mentesen, szabadon töltötték, anélkül, hogy az okostelefonjuk vagy a közösségi médiában megjelenő posztok miatt kellett volna aggódniuk. Az utánuk következő Y-generáció már sok technológiai dologba “beleszületett”, míg a Xennial generáció tagjainak addigi világképüket kellett tágítani, ahogy a digitális technikával ismerkedtek. Ez a generáció már felnőtt volt, amikor megjelent a Facebook és a Twitter, illetve ők emlékeznek arra is, hogy milyen volt az, amikor a híreket még csak az esti híradókból és az újságokból szerezték.”
Dan Woodman arra is rámutatott, hogy az Xennial generáció tagjai számára akkor jött el a technológiai áttörés, amikor még az egyetemi éveiket taposták, vagyis még sokan nem alapítottak családot, és még képesek voltak viszonylag rugalmasan adaptálódni az új technológiai környezethez. Akik ide tartoznak, azok még emlékeznek a betárcsázós modem sípolására, az MSN Messenger, sőt az ICQ üzenetküldő szoftverek hangjaira vagy épp a floppy-lemezen cserélgetett számítógépes játékok izgalmaira.
A szakemberek szerint éppen ezért erre a mikro-generációra úgy érdemes tekinteni,
mintha valójában két különböző életük lett volna:
az analóg gyerekkor és a digitális felnőttkor.
Tény, hogy az X-, az Y-, és a köztes mikro-generáció között jelentős átfedés figyelhető meg, de a szakemberek mindenkit megnyugtattak: mindenki ahhoz a generációhoz tartozónak érzi magát, amelynek akarja, pusztán fontosnak látták megjelölni, hogy akik ebben a hétéves periódusban születtek, ilyen szempontból egyedülálló módon tapasztalhatták meg a világot, azokban az években, amikor erre a legnyitottabbak voltak.
Az analóg és a digitális korszakon átívelő nemzedéket egyébként magyarul leggyakrabban hídgenerációként emlegetik.
