Abban az országban, ahol a nők végzik a házimunka javát, ahol ugyanerre a házimunkára a férfiak hajlamosak azt mondani, hogy az nem számít munkának, abban az országban, ahol reklámcélból ráírják egy flakon majonézre, hogy a nőnek a konyhában a helye, szóval ebben a szomorú, büdös kis pocsolyában már meg sem lepődik az ember, amikor az interneten szembejön a 10 jótanács Balatonsound-ra lányoknak (sic!) című blogposzt. Linket nem teszek ide, mert nem akarom ennek a szerencsétlennek az olvasottságát növelni, növekszik az magától is: tegnap este 18.000-nél járt a számláló, ma reggel már meghaladta a húszezret.
Röviden összefoglalom a cikk “mondanivalóját”: a Balaton Sound-ra bulizni induló nők és lányok egytől egyig bárcás ringyók, akik egy koktélért bárkit leszopnak, a VIP-szekcióba, esetleg a nemzetközi sztárok öltözőjébe való bejutásért pedig egy gyakorlatilag bármilyen szintű megalázásra és tárgyiasításra hajlandóak. Mindezt olyan stílusban, amiről üvölt, hogy a blogposzt írója aggasztóan közeli viszonyt ápol a különféle pornóoldalakkal.
Mégsem ez a legszomorúbb az egészben, annak ellenére, hogy gyakorlatilag arról van szó, hogy a Szerda Úr álnevű akárki gyakorlatilag a Balaton Sound teljes női közönségét 10+1 tanács formájában nevezi kurvának. Ez a tavalyi látogatottsági adatok szerint nagyjából Szombathely teljes lakosságának felel meg.
A legsúlyosabb sokkal inkább az, amikor ezt a faék egyszerűségű írást értelmes és normális emberek osztják meg ismerőseikkel, barátaikkal és kollégáikkal. Csak amíg beértem reggel a szerkesztőség bejáratától az íróasztalomig, három embertől hallottam, hogy amúgy intelligensnek gondolt ismerőseik Facebook-posztjai között látták viszont az említett blogposztot, olyan mélyenszántó gondolatok társaságában, miszerint: “hatalmas!“, “sírvaröhögős“, illetve “Epic!”.
Eleve nem értem, hogy egy ilyen szellemi nyálbuborékot miért oszt meg bárki az ismerőseivel, bár persze abban az országban, ahol külön Facebook-oldalon szedik össze a – korhatár nélkül! – a nőknek célzott utcai beszólásokat (lásd még: “De jól nézel ki, a kurva anyád!”) voltaképpen nem kéne rajta csodálkoznom, mégis rettenetesen elszomorító, amikor világlátott, nyelveket beszélő, több diplomás férfiak (és nők!) kacarásznak egy olyan blogbejegyzésen, amiben gyakorlatilag kizárólag olyan sorok szerepelnek, mint: “napi egy patron a szádba, hogy meglegyen a kajád, szerintem simán belefér”.
Ismét hangsúlyozom, hogy egy olyan színvonalú írásról van szó, mintha egy olyan hormontúltengéses kamaszfiú írta volna, aki titokban arról álmodozik, hogy ő is egy legyen a Balaton Soundon kigyúrt izmokon feszülő atlettával, esetleg a felhajtott gallérú teniszpóló alól kivillanó nonfigi-törzsi tetkóval nyomuló bunkóknak, akik már sorbanállás közben ciccegnek és fütyülnek a fürdőruhás lányok után.
Aki ezt a cikket ilyen kommentek kíséretében megosztja, az maga is legitimálja ezt a fajta viselkedést. Ja, és ha lehet, senki ne jöjjön olyanokkal, hogy “de hát igaza van!”, meg, hogy ez egy ironikus írás, mert nem az. Ha az lenne, akkor nem szerepelnének benne olyan mondatok, miszerint: “Persze ha ezt nálam próbáljátok meg, hiába vagytok csajok, én bizisten arcba rúglak, s utána még le is vágatom a kezedről a karszalagot, de hát ugye meg van az esélye, hogy engem is átbasztok és nem veszem észre.”
Tekintsünk el az általános iskolai oktatási hátteret is megkérdőjelező helyesírási hibáktól, ehelyett pedig koncentráljunk a szavakból áradó agresszióra. Nem, ez sajnos nem vitriolos kórkép a magyar közállapotokról, noha lehetett volna az is. Ez itt sajnos egy frusztrált bunkó fröcsögése és bárki, aki legitimálja, sőt pozitív megjegyzések kíséretében terjeszti, nem jobb, mint a rövidnadrágban bicikliző nők után szexuális zaklatásnak is beillő kedvességeket ordibáló útépítő munkások vagy a kolléganőit jóindulatú szexizmussal átitatott bókokkal ellátó férfi kolléga.
Egy ilyen írás több szempontból is káros, sértő és megalázó a nőkre nézve, ezért azok, akik teret adnak neki, és ország-világ előtt terjesztik, maguk is a nők megalázásának és tárgyiasításának zászlóvivőivé válnak. Ezért szépen kérek mindenkit, akibe szorult egy cseppnyi jó érzés is: ha meglátjátok, hogy valamelyik ismerősötök megosztja ezt a borzalmat, küldjetek már neki egy üzenetet, hogy szedje le, és ha megkérdezi, hogy miért, osszátok meg vele ennek a cikknek a linkjét. Nem fog ez semmit megoldani, de ha már egyetlen ember is elgondolkodik ezen, esetleg le is szedi a megosztást, Magyarország egy hajszálnyival is, de jobb hely lesz.
