Egyáltalán nem ismerős Vajda Milán neve? Nem ciki, maga Vajda sem tartaná annak. Igaz, hogy a budapesti Örkényben, egy komoly presztízzsel bíró színházban játszik, de semmiképp sem mondható sztárnak. Valószínűleg senki nem őt említené első helyen az Örkény társulatából, és Vajdának ezzel nincs is különösebb baja. Legalábbis ez a kép áll össze róla a Vajda Milán című előadásban.
Jordán Adél és Vajda Milán a Vajda Milán című előadásban (fotó: Dömölky Dániel)
Róla szól az AlkalMáté Trupp idei előadása. Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett színészosztályának tagjai már tizenegyedik éve állnak össze minden nyáron, hogy egyikük életéből, lelki bajaiból, múltbeli traumáiból és aktuális konfliktusaiból színielőadást gyúrjanak. Kiemelkedően sikeres színművészetis osztályról van szó, Fenyő Iván, Jordán Adél, Kovács Patrícia és Szandtner Anna is ide jártak. És velük együtt végzett Vajda Milán is, aki hiába nem tartozik a csapat sztárjai közé, a róla szóló előadásra pontosan ugyanúgy érdemes odafigyelni, mint a többire.
Czukor Balázs, Jordán Adél, Máthé Zsolt és Mészáros Béla (fotó: MTI / Kallos Bea)
Például azért, mert ahogy a tavalyi Mészáros Béla, úgy az idei Vajda Milán középpontjába sem csak egyetlen ember, hanem egy általánosabb életprobléma is került. A Mészáros Bélában egy érzékeny és csupa szív, de önimádó, csélcsap férfi portréja rajzolódott ki (arról az előadásról itt írtam). Vajda Milánt és alkotótársait pedig most az foglalkoztatta leginkább, hogyan lép túl valaki az apja halálán, különösen akkor, ha hozzá hasonlóan színészként próbál boldogulni.
Vajda László a Katona József Színház alapítója volt, Bacsó Péter, Mészáros Márta, Koltai Róbert filmjeinek színésze, a pesti művészvilág ismert és szeretett alakja. 1995-ben, ötvenegy éves korában halt meg, és a Vajda Milán úgy indul, hogy a címszereplő egy lapozgatós szerepjátékot játszva a halott apjához jut el.
Dömötör András, Vajda Milán (fotó: MTI / Kallos Bea)
A könnyednek és viccesnek induló, fokozatosan elkomoruló nyitójelenet megadja az előadás alaphangját. Nemcsak azért, mert az alapvetően szórakoztató produkcióként működő Vajda Milán a súlyosabb traumák boncolgatásától sem riad vissza. Hanem azért is, mert a későbbi szituációk, életképek alapján Vajda Milán olyan ember, aki egy fájdalmas veszekedésen is megpróbál azonnal túllépni, még ha ezzel ki is kerüli a problémát, máskor pedig egy lehangolóan hétköznapi történést is képes különlegessé, jelentőségteljessé avatni az érzékenysége vagy a képzelőereje révén. Az előbbi szituációra a barátnőjével folytatott veszekedése a példa (itt az is szóba kerül, igazi színész-e, aki megalkuszik a kőszínházi léttel), az utóbbira pedig az a jelenet, amelyben Vajda egy Maupassant-novellát olvas fel az anyjának a kórházban, és köréjük gyűlve hirtelen a többi beteg is jobban lesz.
Hullámokban ismétlődő párkapcsolati válságok, a színészi lét kisszerűsége és nagysága, folyamatos önértékelési problémák – a középső témakör kivételével mindannyiunk számára ismerős belső konfliktusok ezek, de Vajda szakmai dilemmáit is megértheti bárki, aki olyan munkát végez, amilyet szeretne, de felhőtlenül boldoggá azért az sem teszi. Minderről szó van a Vajda Milánban, mindazonáltal az előadás fókusza az apa halálán, annak feldolgozásán marad, illetve azon a kérdésen, hogyan lép ki a címszereplő az apja árnyékából.
Dömötör András, Mészáros Máté, Czukor Balázs, Vajda Milán és Mészáros Béla (fotó: Dömölky Dániel)
A gyerekkori emlékképek megidézése alkalmat ad rá a színészeknek, hogy Kern Andrást, Gálvölgyi Jánost, Korda Györgyöt is eljátsszák – különösen az utóbbin, Mészáros Máté paródiáján nevetett a közönség. Meg azon, amikor Mácsai Pált, az Örkény igazgatóját adta Dömötör András, enyhén a vállai közé ejtett fejjel, hosszan kitartott magánhangzókkal. Pláne, hogy egyik este Mácsai is végignézte az előadást.
A színészek persze a paródián túl is mintaszerűen játszanak. A csapatból valószínűleg Mészáros Máténak (tudják, neki) megy a legjobban ez a fajta, kevés elemből és momentumból építkező, rögtönzéseken keresztül épülő játékmód, de Jordán Adél, Péter Kata, Dömötör András is kapott nagyjeleneteket – idén Czukor Balázsnak és Máthé Zsoltnak jutott kevesebb lehetőség azok közül, akik részt vettek az előadásban.
Mészáros Máté mint Molnár Piroska és Mészáros Béla mint Vajda Milán (fotó: Dömölky Dániel)
De aki a legtöbbet kapta ezektől az estéktől, az nyilvánvalóan a főhős. Ahogy korábban feltételezhetően az alkalmi társulat minden tagjára, úgy Vajda Milánra is felszabadítóan hathatott a róla szóló előadás. Ezek a színészek azért csinálják évről évre a közös darabjaikat, mert szeretik egymást, és nagyon sokat tanulhatnak magukról a próbafolyamat és a hét-nyolc előadás során.
Gondolom, akkor is összehoznák ezeket a produkciókat, ha senki nem menne el megnézni őket. Viszont így, hogy több száz ember előtt dolgozza fel egy színész az apja halálát, mégiscsak nagyobb tétje van a terápiás folyamatnak. Ahogy előtte a társai, Vajda is elég bátor volt az előadáshoz, nem csak elég tehetséges. Az, hogy a közönség is jól szórakozik, tulajdonképpen csak a ráadás.
Jövőre egyébként Fenyő Iván életét és munkásságát dolgozzák fel.
Vajda Milán (fotó: MTI / Kallos Bea)
A Vajda Milánt a Jurányi Házban játszották július végén. Jövőre körülbelül ugyanekkor mutatják be a Fenyő Ivánt.
