Az állkapocs és a fogak típusából arra következtetnek a tudósok, hogy a Birgeria americana nevet viselő csontos halfaj a cápákhoz hasonlóan marta meg a prédáit a bekebelezésük előtt. Carlo Romano, a Zürichi Egyetem kutatója szerint a lelet az Egyesült Államokban valaha felfedezett legjobb állapotú gerinces maradvány a szóban forgó időszakból. A tudós a vezető szerzője annak a tanulmánynak, amely a Journal of Paleontology című tudományos szaklapban jelent meg a felfedezésről.
Így nézhetett ki az ősi cápa (Fotó: UZH.ch)
A lelet fontossága abban áll, hogy rámutat, milyen gyorsan fejlődtek ki a nagy tengeri ragadozófajok a földi élőlények perm-triász kori, mintegy 252 millió évvel ezelőtti tömeges kihalása után, ami a tengeri élővilág 90 százalékának pusztulásával járt. A halfaj már egymillió évvel a tömeges kihalás után létezett, vagyis a tápláléklánc a korábban véltnél jóval hamarabb újra kiépült. A tudósok ugyanis korábban úgy gondolták, hogy a tápláléklánc legtetejét elfoglaló csúcsragadozók csupán 247-235 millió évvel ezelőtt jelentek meg ismét.
A fosszília jól megőrizte az állat fogsorát (Fotó: UZH.ch)
A lelet fényt vet arra is, hogy a nagyméretű halfaj olyan vízben élt túl és fejlődött, amelyet korábban túl melegnek gondoltak az élethez. A halfajnak otthont adó, Egyenlítő-közeli tengervizek hőmérséklete 250 millió évvel ezelőtt elérte a 36 Celsius-fokot is. A kutatók szerint a mai csontos halfajok ikrái nem tudnak normálisan fejlődni ilyen magas hőmérséklet mellett.
A 26 centiméteres fosszíliát, amely a ragadozó koponyájának egy részét őrizte meg, öt évvel ezelőtt fedezte fel a nevadai sivatagban Wells településtől északra Jim Jenks, aki nagyon szerencsésnek nevezte az esetet. “Láttam, hogy fogak csillognak a napon. Ez ragadta meg a figyelmemet” – nyilatkozta a fosszíliagyűjtő, akit szintén megjelöltek a tanulmány szerzői között. A gyűjtő a fosszíliát az Új-mexikói Természetrajzi és Természettudományi Múzeumnak ajánlotta fel.
