Freda Josephine McDonaldet Josephine Baker néven ismerte meg a világ az 1900-as évek közepén énekesnőként, táncosnőként, színésznőként, de az afroamerikai származású nő nem csak ezekkel a tevékenységeivel érdemelte ki a hírnevet. A “kreol istennő” 1906-ban született, és már 12 évesen sem az átlagos kislányok életét élte. Úgy gondolta, hogy az iskolapad nem neki való, ezért kimaradt onnan, és a show-biznisz izgalmas világát választotta.
Alig 13 évesen már táncosnőként és utcai előadóművészként kereste a kenyerét, 15 évesen kórustag lett, majd egy revüegyüttesben táncolt. Utóbbiból hamar kitűnt tehetségével, így Párizsban szólókarrierbe kezdett. Első menedzserével, Pepito Abatinóval tíz éven át sikeres párost alkottak nemcsak a munkában, hanem a magánéletben is, és ezzel kezdetét vette egy világraszóló történet.
Magyar slágergyáros írt neki világsikerű dalt
Josephine Baker nem csupán egy átlagos táncos volt. Szexszimbólum volt, különleges szépség, akinek már a kisugárzása is magával ragadott mindenkit, aki a közelében volt. A korabeli hírességeket is teljesen elvarázsolta. Hemingway szerint ő volt a legérzékibb nő, akit valaha látott, Picasso pedig a modern Nofertitiként emlegette őt.
Josephine Baker elegáns Letourneur & Marchand típusú kabriója mellett, 1931-ben (Fotó: Getty Images)
Pályafutása alatt többször is járt Magyarországon, 1928-ban és 1957-ben is. Első budapesti fellépésére a híres magyar slágergyáros, Zerkovitz Béla külön dalt is írt számára, amelyet Josephine később világsikerre is vitt.
Életét és pénzét is kockáztatva ítélte el a fajgyűlöletet
Josephine esetében a szépség tehetséggel párosult, de az erényei nem merültek ki csupán a színpadon, hírnevét és vagyonát jó ügy érdekében használta fel. Tetteiben és szavaiban is elítélte ugyanis a rasszizmust, és kiállt a faji egyenlőség mellett, még úgy is, hogy politikai meggyőződése és világlátása majdnem a karrierjébe került. Rengeteg támadás érte őt emiatt, volt, hogy több száz ezer dolláros szerződésektől esett el, hiszen visszautasította azokat a fellépéseket, ahová fekete bőrűeket nem engedtek be. Eszméi miatt a Ku-Klux-Klan meg is fenyegette, hogy az életére törnek, de még ezzel sem tudták eltántorítani a szándékaitól.
Josephine ugyanis már egészen fiatalon szembesült a fajgyűlölettel és annak borzalmas megnyilvánulásaival, amikor 11 évesen szemtanúja volt egy brutális gyilkosságnak. Ekkor határozta el, hogy akár mindent feláldozva, de egész életében harcolni fog a rasszizmus ellen. Bőszen támogatta a későbbiekben Martin Luther King kezdeményezéseit is, és a tiszteletes meggyilkolása után felkérést kapott, hogy vegye át a polgárjogi mozgalom vezetését, de erre végül gyermekei biztonsága miatt nemet mondott.
Kottákon csempészett titkos információkat
A különleges művésznő a második világháború alatt sem tétlenkedett, és olyan eszközökkel vette fel a harcot Hitler ellen, amelyek neki teljesen kézenfekvőek voltak. Nem tűrte szó és cselekedet nélkül a náci pusztítást, így 1939 szeptemberében Baker a francia ellenállás tagja lett.
Egy ritka kép: Josephine Baker katonai egyenruhában (Fotó: Getty Images)
A katonai hírszerzés kémjeként tevékenykedett, mivel rengeteget utazott, és magas rangú politikusokkal találkozott Európa-szerte, így könnyedén hozzáférhetett olyan információkhoz, amelyeket Hitler hatalmának megtöréséhez használhattak. Az előadások után előszeretettel partizott a “megfelelő célpontokkal”, és szedte ki belőlük a politikai titkokat. Az információkat aztán láthatatlan tintával jegyezte le kottalapjaira, és azokon csempészte egyik helyről a másikra, bár olykor előfordult, hogy fehérneműje közé rejtve szállított iratanyagokat.
Az igaz szerelem elkerülte, de “szivárványcsaládot” alapított
A vagány nő nemcsak a nyilvánosság előtt alkotott világraszólót, hanem a háttérben is különlegesen vagy inkább különcként viselkedett. Négyszer volt férjnél, és a legkülönbözőbb férfiakat választotta maga mellé társul, például öntödei munkást, cukormágnást és zenészt, de végül egyik házassága sem bizonyult tartósnak.
Ha extravagáns belépőre volt szükség, Josephine Baker értette a csíziót: ezen a képen egy struccverseny egyik “résztvevőjével” látható (Fotó: Getty Images)
Baker egyébként nemcsak férfiakkal, hanem nőkkel is intim viszonyokba keveredett, például Frida Kahlóval. Mivel saját gyermeke nem született, mert minden alkalommal elvetélt, ezért az 1940-es évek végén elhatározta, hogy több gyermeket is örökbe fogad. A világ számos pontjáról vett magához árvákat, összesen tizenkettőt, köztük mindenféle származásút, bőrszínűt és vallásút. Ahogyan ő nevezte, igazi szivárványcsalád voltak ők együtt.
A gyerekeknek szentelve idejének nagy részét átmenetileg vissza is vonult a színpadtól, és a francia Milandes-kastélyban élt velük, ahol turistaközpontot is létesített. Ez a vállalkozása azonban csődbe ment, így kénytelen volt újra a világot jelentő deszkákra lépni. 68 éves korában, 1975-ben állt utoljára színpadon – többek között Mick Jagger és Sophia Loren előtt –, majd előadása után agyérgörcsöt kapott, és meghalt. Utolsó útjára húszezer ember kísérte el, és katonai tiszteletadás mellett, 21 ágyúlövéssel búcsúztak tőle. Személyében olyasvalaki ment el, akinek eszméi és bátorsága a mai napig követendők.
