Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

„Magyarországról itt mindenkinek az jut eszébe, hogy ott hideg van” – országváltás egy 12 éves szemével

Napjainkban nem ritkaság, ha egy család fogja magát, és a jobb lehetőségek reményében úgy dönt, külföldön folytatják. Felnőttként sem könnyű egy ilyen váltás, gondoljunk bele, milyen lehet egy tinédzser számára. Illetve, nem kell belegondolni, mert az alábbiakban a majdnem 13 éves Sári meséli el, hogyan élte meg, amikor néhány hónapja a Kanári-szigetekre költöztek.

Hogyan és mikor kerültél a Kanári-szigetekre?
Idén augusztusban jöttünk Tenerifére, anyukám itt vállalt munkát egy utazási irodánál.

Santa Cruz de Tenerife

Volt beleszólásod a költözésbe?
Volt, mert anya megkérdezte, hogy mit gondolnék róla, ha ideköltöznénk. Sok mindent át kellett gondolnom, és nehéz is volt. Mindenkim Magyarországon él, kivéve persze anyukámat, ráadásul még sosem voltam a Kanári-szigeteken. De a továbbtanulás miatt is mondtam, hogy benne vagyok. Ez nekem nagyon fontos, kiskorom óta tudom, hogy divattervező, designer leszek.

A nulláról kezdtétek az új életet? Mindent elvittetek Magyarországról?
Csak a személyes dolgainkat hoztuk, és persze Morzsát, a kutyánkat. Egy bérelt lakásban lakunk, ami be volt rendezve, de az első napokban egyfolytában tányérokat és ilyesmiket vásároltunk. A legfontosabb dolgainkat hoztuk magunkkal, a fotóinkat, a ruháinkat és pár könyvet. Most majd hozunk még egy adag cuccot, ha megyünk haza.

Morzsa kutya a Las Vistas strandon – neki is bejött az országváltás

Hol laktok?
Chayofán, ami egy Los Cristianos melletti kisváros. Ez Tenerife déli részén van, főleg ide járnak a turisták, itt minden a szállodákról, éttermekről és a bevásárlásról szól. Nekem kicsit fura Budapest után, mert nem annyira városias. Most egy darabig biztosan itt fogunk lakni, de majd egyszer el fogunk költözni, mert egyikünk sem szereti a kertvárosokat. Itt nem sok minden van, sőt összesen egy-két étterem és lakóházak. De csak pár perc Los Cristianos, ahol minden van, amire szükségünk lehet.

A Chayofa egy lakóközösség, de a lakópark kifejezéssel írtható körül a legjobban

Milyen most az életed a magyarországihoz képest?

Jobb és nehezebb. Az iskola nehéz a nyelv miatt, mert nem tudok még spanyolul. De így is lazább, sokkal kevésbé stresszes. Még úgy is kevesebb a tanulnivaló, hogy minden nap külön spanyolóráim vannak, és az iskolában is járok spanyolkorrepetálásra.

A másik oldala, hogy nagyon hiányzik a családom és a legjobb barátnőm, de két hét múlva megyek haza, azt már nagyon várom. Mindennap beszélek a barátnőmmel, az apámmal, nagymamámmal is sokszor. A barátnőm sokat segít, mert ő tudja, milyen egy új országban élni, ahol nem beszéled a nyelvet. Ja, és a magyar ételek is hiányoznak néha, főleg a pörkölt és a túrórudi.

Milyen iskolába jársz?
Az IES Cabo Blancóba járok, ami egy állami gimnázium. Elég sokféle nemzetiség tanul itt, például van két másik magyar gyerek is rajtam kívül. Egy évet nyertem a suliban, mert itt nincs évvesztes rendszer. 13 évesen másodikos gimnazista vagyok, az elsőt kihagytam. Még ezzel együtt 3 év a középiskola, aztán érettségi-előkészítőre megyek, ami még két év lesz. Ott már azt tanuljuk majd, ami segít az egyetemi felvételiben. Azt angol iskolában szeretném elvégezni, ha sikerül.

Az IES Cabo Blanco, Sári iskolája

Most leginkább a nyelvtanulás a fontos, a spanyol, az angol, amit eddig is tanultam, és a német is újdonság. Mindenki azt mondja, hogy fogjam fel nyelviskolának ezt az évet. A legtöbb tananyagból hátrébb tartanak, mint ahol a magyarok, viszont soha nem tanultam spanyol nyelvtant, irodalmat, történelmet, ezekből fel kell zárkóznom.

Azt gondolom, hogy innen könnyebben vesznek majd fel egyetemre is, főleg, ha jól megtanulom a nyelvet.

Milyen különleges tantárgyak vannak ott?

A fizika és a kémia nekem új, mert Magyarországon 6. osztályban még nem tanítják. A technológia tantárgy egy kicsit hasonlít az informatikához, de több annál. Nemcsak azt tanuljuk, hogy hogyan használjuk a számítógépet, hanem az elméletet is megtanítják.

A kreatív és kommunikációs technikák óra érdekel még nagyon, ez főleg művészettörténet és művészeti kommunikáció, de később lesz divat, design is, azt már nagyon várom.

Van itt is erkölcstan tantárgy, amit akkor választhatsz, ha nem hittant, vallástant akarsz tanulni. Ez filozófia, állampolgári jogok, kötelezettségek, ilyesmik. Kicsit hasonlít a magyar erkölcstanra, de semmilyen vallási része nincs.

Ami fura még, az az osztályzási rendszer. Mindenki azt hitte, hogy Magyarországon mindenből rossz voltam a négyes-ötös jegyeimmel. Itt 1-től 5-ig bukás van, a jobb osztályzatok a 6 és 10 közöttiek.

Iskolai egyenruhában az iskolabuszra várva, még az óraátállítás előtt

Mekkora problémát jelent, hogy még nem beszélsz spanyolul?
Az iskola nehéz, napi 6 órában hallom a spanyolt, és sok mindent nem értek. Otthon mindennap 1 órát foglalkozom vele pluszban. Szerintem – legalábbis mindenki ezt mondja – év végére már érteni fogom, hogy pontosan mit mondanak a tanárok, persze már most is mindennap egyre jobb. Szerencsére a spanyol nagyon hasonlít az angolra. Azért a nyelvtani része elég nehéz, és persze szavakat is sokat kell tanulnom. Anyukám szerzett negyedikes könyveket, abban már olyan szavak vannak, amikről még magyarul sem gondoltam, hogy ismerem. Az első, ami feltűnt, az a tapsvihar szó volt. Ilyeneket is tudnom kell majd. Ezeket is tanulom a külön tanárral, aki magyar anyanyelvű, de Tenerifén él kiskora óta. Néha neki is fordítóval kell megnéznie a magyar kifejezéseket, mert csak egy évet járt magyar iskolába.

Az osztálytársaim közül főleg azokkal tudok beszélni, akik jól tudnak angolul, van egy pakisztáni lány és egy angol, akikről ez elmondható. A többiekkel is tudok már pár szót beszélgetni, néha azt kérdezgetik, hogy bizonyos szavakat hogy kell magyarul mondani. Magyarországról mindenkinek az jut eszébe, hogy ott hideg van.

A tanárok közül nem mindenki tud angolul, de sokan jól beszélnek és sokat is segítenek. A történelem- és földrajztanár – ezt a két tantárgyat itt egyben tanítják – például szokott nekem magyar anyagokat hozni, amiket valószínűleg a Google fordítójával fordít, nagyon vicces. A legtöbb tanár elég türelmes, hogy nem beszélem a nyelvet, persze azért ez nem mindenkiről mondható el.

Milyen irányba szeretnél továbbmenni?
A design, a divat, ami érdekel. Nem emlékszem pontosan, de úgy 6 évesen már érdekelt a tervezés. Azóta is ez a legfontosabb nekem, már kinéztem iskolákat, ahol majd tanulhatok. Párizs az első, de Madrid, Barcelona és London is jó lehet, csak vegyenek fel. Persze innen most könnyebbnek tűnik valamelyik spanyol iskola, de még van pár évem. Stylist, divattervező, designer szeretnék lenni.

Sokat olvastam César Manrique-ról, mert egyszer láttam valamit tőle, és ő lett az egyik kedvencem Coco Chanel mellett. Itt pedig élőben láthatom, miket csinált. Ez olyan, mintha eljutnék Párizs összes divatbemutatójára. Nemrég elmentünk Lanzarotéra, ahol láttam, amiket kitalált, tervezett. Nagyon tetszik, ahogy a hegyeket, a vulkánokat összehozta a designnal, a művészettel.

A César Manrique által, Omar Sharif számára tervezett ház

A nagymamám építész, láttam, hogyan dolgozik. De ez más: ő valahogy nem önálló dolgokban gondolkodik. A kedvencem az a háza, ami szállodaként működik. Ahogy folyik be az ablakon a láva, vagy ahogy egy barlangba építette a házat, az is nagyon jól néz ki. Szeretnék még sokat utazgatni Lanzarotén, ahol sok a sárga homokos strand, így még jobban tetszik.

Azért Tenerifén is vannak szép dolgok: Santa Cruz, a főváros eddig a kedvencem, de nagyon tetszett a Loro Park és a Siam Park is. Még persze sokat kell mennem ahhoz, hogy mindent vagy eleget lássak. Jövő héten megyünk a Lago Martianez fürdőkomplexumba, amit szintén César Manrique tervezett, azt nagyon várom már!

Szeretném az összes szigetet végigjárni, visszamenni Lanzarotéra vagy kétszer, háromszor. Vagy sokkal többször. De vágyom Barcelonába és Párizsba is, mint minden olyan helyre, aminek köze van a divathoz vagy a designhoz.

Mit tesz veled a Kanári-szigetek, hogy érzed magad a mindennapokban?
Pozitívabb vagyok, azt hiszem. Nyugodtabb is lettem, és élvezem, hogy nincs akkora iskolai stressz. Nem kell iskola után 4-5 órákat tanulnom, bár spanyol különórák mindennap vannak, de ezzel együtt is sokkal kevesebb.

Nagyon élvezem az óceánt, mert imádok úszni. Meg az időjárás is elég jó, mindig meleg van. A kedvenc ételeim a paella és a kanári krumpli (sós vízben főtt krumpli zöldfűszeres és paradicsomos szósszal) lett, de az édességeket nem szeretem, azok nagyon rosszak, túl édesek. Viszont sokkal több gyümölcsöt eszem, azok nagyon finomak. De azért már leadtam a kajarendelést a nagymamámnak, hogy mit főzzön, amikor hazamegyünk látogatóba.

Háttérben a Los Gigantes hegyvonulata

Az is nagyon tetszik, hogy itt mindenki vigyáz a zöldre, a növényekre. Persze vannak hülye szabályok, amiket nem értünk, de mégis általában minden olyan egyszerű, logikus. Viszont azt egyáltalán nem értem, hogy miért nem lógathatom ki a kezem a kocsi ablakán, szerintem ez egy hülye szabály, nem is értem. Viszont azt igen, hogy miért büntetnek, ha nem szedem fel a kutyám után a szemetet. Mondjuk, rendőrt nem sokat láttam, ezek inkább csak elméletben léteznek.

Milyenek a kanári emberek?

Nekem nagyon furák voltak az elején. Túl kedvesek, mosolygósak, és szeretnek beszélgetni. Már kezdem megszokni, de azért még néha azt hiszem, hogy csak azért kedvesek, mert kérni akarnak valamit, pedig nem. Sokszor simán rám köszönnek az utcán, ha megyek haza a suliból, vagy ha sétáltatom a kutyát. Mindenféle szándék nélkül, csak azért, mert egy városban élünk. Ez még azért furcsa. Nagy a kontraszt is, mert a lakóparkban, ahol lakunk, kevés kanári él, inkább angolok, svédek, norvégok. Ők nem ennyire barátságosak.

Meddig maradtok?
Anyám úgy tervezi, hogy végleg maradunk. Persze egyetemre majd elmegyek, biztosan nem a helyi egyetemre akarok járni. Aztán nem tudom, mi lesz. De nem tervezzük a hazaköltözést.

Címlap

top