Egy országot elvezetni bizonyára fárasztó és nem is mindig hálás feladat, így érthető, ha nem mindenki bírja addig, mint az Osztrák-Magyar Monarchia élén 68 évig álló Ferenc József, a Nagy-Britannia és egyéb csatolt részei felett 63 évig uralkodó és közben egy komplett évszázad arculatát meghatározó Viktória királynő, vagy a francia abszolutizmust 72 év alatt csúcsra járató XIV. Lajos.
- Lajos Antal francia királyi herceg például 20 teljes, ám sajnos nem különösebben dicsőséges percig uralkodott XIX. Lajos néven, mielőtt apja és a nemzetgyűlés nyomásának engedve aláírta a lemondó nyilatkozatot. Az ifjú herceg eredetileg legalább egy órán keresztül óhajtotta volna kormányozni hazáját a 19. század vad viharai közepette, mielőtt végleg távozik a színről, de túlzó monarchista törekvéseivel sajnos nem aratott osztatlan sikert. Persze a legtöbbünknek még 5 perc sem adatik meg semmiféle királyi trónon, nemhogy 20, szóval innen nézve ez is szép teljesítmény.
- A vietnámi Duc Duc császár 3 eseménydús napig viselte a hatalom édes terhét 1883-ban, mielőtt halálra ítélték és kivégezték. Állítólag azért, mert botrányosan viselkedett a koronázási ceremónián, és ezzel megsértette a gyászszertartásra vonatkozó konfuciánus etikettet, illetve nagybátyja és egyben elődje, Tu Duc emlékét, valamint túlságosan közeli kapcsolatot ápolt annak ágyasaival. De még sokkal valószínűbb, hogy az ifjú uralkodó egyszerűen az útjában állt valakiknek.
- A 16. század egyik legműveltebb, legkifinomultabb és legragyogóbb asszonyának, Jane Greynek csupán 9 nap jutott Anglia trónján, mielőtt legfőbb riválisa, I. Tudor Mária hívei élén visszatért Londonba, és a vérpadra küldte a szomorú sorsú királynőt. De hát nem hiába nevezték őt Véres Máriának.
- II. István pápasága oly rövid életű volt, hogy gyakorlatilag meg sem történt. Ugyan a római zsinat (akkor még nem volt olyan, hogy konklávé) 752-ben őt választotta Zakariás utódjául, még püspökké szentelése előtt meghalt szélütésben, így a katolikus egyház hivatalosan, legalábbis 1961 óta, nem is számolja a pápák közé.
Jane Grey kivégzése Paul Delaroche festményén (forrás: Wikipedia)
És mi van a szabad világ legnagyobb hatalmú, demokratikusan választott vezetőivel? Az Egyesült Államokban hivatalosan William H. Harrison a negatív rekorder, aki 1841-es beiktatása után egy hónappal halt meg tüdőgyulladásban, de volt még egy ennél is gyorsabban és pláne fájdalommentesebben lezavart elnökség is az ország történetében, ami ráadásul az érintett (azaz konkrétan a gyanútlan meglepetéselnök) tudta nélkül zajlott.
A mindig remek frizurákat viselő demokrata James K. Polk elnöki terminusa 1849. március 4-én, egy kellemes vasárnap járt le, őt pedig az indián és mexikói háborúkban edződött veterán Zachary Taylor követte volna, szokás szerint melegváltásban, ám a mélyen hívő, episzkopális vallású volt katona nem akarta letenni a hivatali esküt szabbat napján, így inkább átrakatta hétfőre a ceremóniát. És itt jön a képbe David Rice Atchison, sikeres ügyvéd, vagyonos ültetvényes és ami még fontosabb, a szenátus ún. pro tempore elnöke, aki az akkor hatályos utódlási törvények alapján az elnök és az alelnök után következett sorban. Mivel március negyedikével Polk ugye már leköszönt, és sem Taylor, sem pedig pedig alelnöke, Millard Filmore nem foglalták el hivatalukat, így a néphagyomány szerint aznap Atchison volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
David Rice Atchison
A volt ügyvéd végső soron nagyszerű nemzetvezetőnek bizonyult, nem nyilatkozott hajmeresztő hülyeségeket, nem emelt adókat, nem szegte meg a választási ígéreteit (pláne, hogy nem is voltak neki ilyenek), nem üzent hadat senkinek, nem lehetetlenítette el politikai ellenfeleit, nem fogadott el kenőpénzt, és úgy általánosságban elmondható, hogy országlása alatt Amerika egy fikarcnyival sem lett rosszabb hely, mint korábban.
fotó: presidentsusa.net
De akkor csinált valamit egyáltalán ez kiváló férfiú? Saját bevallása szerint igen: mivel az azt megelőző három-négy éjszakát fárasztó munkával töltötte a szenátusban, így vasárnap leginkább békésen aludt otthon, a saját ágyában. Hát így tényleg nehéz bármit is elrontani. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Atchison gondtalan villámelnökségét többen vitatják, és maga a politikus is csak március 5-én értesült a tényről, amit egyébként egy pillanatig sem vett komolyan – bár később előszeretettel tréfálkozott azzal, hogy ő vezette a legőszintébb adminisztrációt az ország történelmében, amivel aligha lehet vitatkozni. Szülőföldjén, Missouriban viszont azóta is komoly rajongótábora van, szobrán és síremlékén egyaránt olvasható a felirat: David Rice Atchison – Az Egyesült Államok elnöke egy napig
