Rossy de Palma 53 éves, de néhány éve egy interjúban azt mondta, belül 25-nek érzi magát. A színésznőt Pedro Almodóvar fedezte fel a világnak, amikor 1986-ban beült egy madridi kávézóba. Éppen itt lépett fel egy Peor Impossible nevű együttes, a rendezőt pedig egészen elbűvölte az énekesként és táncosként fellépő De Palma vagy lánykori nevén Rosa Elena García Echave előadása, akinek rövid időn belül kisebb szerepet kínált a La ley del deseo című 1987-es filmjében.
Az „életre kelt Picasso”, ahogy Rossy de Palmát hazájában nevezik (Fotó: Getty Images)
Ezután egy évvel a jellegzetes vonásairól és eltérő színű szemeiről azonnal felismerhető színésznő ismét Almodóvar kamerái előtt állt, ezúttal azonban már egy nagyobb szerep jutott neki az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című ízig-vérig spanyol komédiában. Bár azóta már több mint 70 filmben szerepelt, Almodóvarral szoros barátságot kötött, a spanyol rendezőnek összesen 7 alkotásában láthatta a közönség.
Rossy de Palma az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén című Almodóvar-filmben
Nagy hibát követnénk el azonban, ha „sima” színésznőként tekintenénk Rossy de Palmára. A mallorcai születésű művész esetében utóbbi szó használata nem kisujjeltartós túlzás, a filmezés mellett ugyanis a színpadi színészkedés, az éneklés, a zenélés, a tánc, a festés-rajzolás, a szobrászat, de a költészet vagy a modellkedés egyaránt szerepel de Palma repertoárjában.
A fenti gifen is látható szerepét graffitin is megörökítették (Fotó: Tumblr)
A magyar mozikban tegnap mutatták be legújabb filmjét, az Amanda Sthers által jegyzett Madame című keserédes komédiát. A történet középpontjában egy Párizsban élő gazdag amerikai házaspár áll, akik üzleti vacsorát adnak kékvérű barátaiknak, üzletfeleiknek. A vendégek érkezése előtt azonban megérkezik az apa, Harvey Keitel naplopó, bajkeverő fia, Michael, aki mindent a feje tetejére állít. Ráadásul így már 13-an ülnének az asztal körül, amit Michael mostohaanyja – az unatkozó, rideg Anne, Toni Collette kiváló alakításában – nem tart szerencsésnek, ezért hirtelen ötlettől vezérelve 14. vendégnek a család házvezetőnőjét, a félénk Mariát öltözteti be titokzatos spanyol grófnőnek. A bonyodalmak persze elkerülhetetlenek, az azonban biztos, hogy De Rossy annyira természetes és bájos a szerepében, hogy az embernek kedve lenne megölelni.
A színésznőt a magyar bemutató előtt egy nappal telefonon értük utol.
Spanyolországban született, de Franciaországban él, ahol a Madame forgatása is zajlott. Hol érzi magát igazán otthon?
Már egy ideje visszatértem Madridba, előtte hat évig éltem Párizsban. Nem hiszek a határokban, a különböző országokat legfeljebb a gasztronómiájuk alapján különböztetem meg. De ebben sem vagyok válogatós, imádom az ázsiai konyhát, az olaszt vagy a spanyolt. Valójában mindenhol otthon érzem magam, világpolgár vagyok, elvégre mindannyiunkban az a közös, hogy a Föld az otthonunk.
Rossy de Palma maga az életöröm (Fotó: Getty Images)
Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy nem is számít, hogy egy spanyol, egy francia vagy egy angol nyelvű filmben szerepel. Azért van, amelyiket jobban szereti?
Olaszul is beszélek, olasz filmeken is dolgoztam. De egyébként nem számít, mert az a fontos, hogy a szereppel, a karakteremmel legyek kapcsolatban. Persze jobban oda kell figyelni a beszédre, ha például angolul beszélek, hogy az emberek megértsék, de ez apróság. A lényeg, hogy a szereppel meglegyen a harmónia, mert akkor jönnek át a vásznon a fontos részletek.
Olaszországban is élt?
Igen, filmeket forgattam, de színházban is felléptem. A milánói Piccolo Teatróban több darabban is szerepeltem, ezek közül talán Bertold Brecht Koldusoperája volt a legemlékezetesebb. De jövőre fellépek majd Párizsban is, ahol egy egyszemélyes darabot, egy igazi „one woman show”-t láthat majd a közönség.
Apropó, 2018, úgy látom az IMDB-n, hogy már most legalább 6 filmet forgat majd jövőre…
Igazán? Kedvesem, maga többet tud rólam, mint én magam!
És ezek csak a filmek, a többiről pedig akkor még nem is beszéltünk. Hogy bírja energiával?
Sokat dolgozom, úgy vagyok vele, hogy ha egyszer belekezdek valamibe, akkor azt nem szabad abbahagyni, főleg, ha valaki szereti a munkáját, és valami érdekeset csinálhat. Ami az energiát illeti, imádom a különböző munkáimat, én a kreativitástól feltöltődöm. Nagyon élvezem a változatosságot, hogy mondjuk 3 hónapig egy színházban lépek fel, aztán elmegyek filmet forgatni. Nem színész vagyok, hanem művész, alkotó, de költő is például – nagyon szeretek a különböző világok között mozogni, mert mindnek ugyanaz az esszenciája, a kreativitás. Szeretem másokkal is megosztani ezt, ezáltal én is inspirálok másokat és engem is inspirál ez a helyzet. Amikor dolgozom, teljesen megfeledkezem magamról, egy másik világban vagyok ilyenkor. Elfelejtem a külvilágot, és nem tudatos, elemző szemmel nézem a dolgokat, hanem az akcióra, a történésekre koncentrálok.
Egyedül az fárasztó, amikor például a filmek promóciós turnéin kell részt vennem, mint például most. Félre ne értsen, nem az újságírókkal van bajom, egyszerűen csak nem szeretem, amikor egy egész napon át magamról kell beszélnem.
Rossy de Palma a spanyol Feroz-díjak átadóján sem szürkült bele a tömegbe (Fotó: Getty Images)
A filmezés, színház, az éneklés és zenélés mellett a divat világában is otthonosan mozog, számos tervező, például Jean-Paul Gaultier vagy Thierry Mugler. A kifutókon sokszor meglehetősen extrém kreációkban jelenik meg. A mindennapokban is hasonló stílust képvisel?
Attól függ, milyen napról és milyen helyzetről van szó. A divat nagyon játékos dolog, olyan mint egy külön nyelv. Egy csomó mindent kifejezhetek azzal, hogyan öltözködöm: lehetek játékos és vicces, de előfordul olyan is, amikor elegem van mindenből és akkor felveszek valami komolyabb fekete darabot. Nincs állandó, örök darab számomra, mert sok inspirációt merítek ebből, így tényleg a pillanatnyi hangulattól, helyzettől függ.
Rossy de Palma kozmetikai kollekciójának már a csomagolása is egy műalkotás (Fotó: MAC)
Ennyi különböző munka mellett hogyan szokott kikapcsolódni?
Egyszerű dolgokra gondoljon, sokszor azok a legjobbak: jó egy picit otthon lenni, olvasgatni, de imádom a természetet is, ezért szeretek például egy erdőben nagyokat sétálni. De amikor festek, rajzolok vagy épp verseket írok, ez számomra olyan, mintha meditálnék.
Akkora stílusikon, hogy a fal adja a másikat (Fotó: Getty Images)
Láthatta már a közönség a festményeit valahol?
Még soha, senkinek sem mutattam meg a festményeket. De ez változhat, van ugyanis egy önarckép-sorozatom, talán azokból lesz valami, legalábbis most ezen is dolgozunk, hogy jövőre lehessen egy kiállítás valahol Spanyolországban, Katalóniában.
A Madame-on kívül idén zajlottak az első, az Egyesült Államokban forgatott filmjének, az I Miss You-nak a munkálatai. Más volt a tengerentúlon dolgozni?
Korábban dolgoztam már amerikai filmesekkel, például Robert Altmannal, az 1994-es Prét-a-porter forgatásán, nemrég pedig egy bolíviai rendezővel forgattam. Vele sokat beszélgettünk spanyolul, főleg a bolíviai helyzetről. De ezen felül a filmezés egy különálló világ, ami nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy a világ melyik részén vagyunk.
De Palma a divat világában is otthonosan mozog, itt éppen Jean-Paul Gaultier bemutatóján diktálja a stílust (Fotó: Getty Images)
Apropó, filmes világ: napjaink szomorú aktualitása a Weinstein-botrány és az ennek kapcsán napvilágot látott többi zaklatási ügy. Mi erről a véleménye? Tapasztalt esetleg hasonlót a karrierje során?
Nem vagyok meglepve, hogy kirobbant a botrány, hiszen ez mindenhol tetten érhető, nem csak Hollywoodban vagy a filmes világban. Ott van a társadalom minden szintjén, ráadásul nemcsak nőket érint, hanem lányokat, fiúkat, gyerekeket, családokat is. Sajnos ez mindig is előfordult, a hatalmi pozícióban lévő emberek mindig is visszaéltek a hatalmukkal. Beteg emberek…
Mit gondol, hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni, hogyan lehet előre lépni?
Nagyon fontos, hogy megfelelő felvilágosítással, oktatással tegyük a helyére a dolgokat. De az is kell mellé, hogy megtanuljuk tisztelni és szeretni saját magunkat. Erre azért is szükség van, mert az ember úgy tudja saját magát szeretni, ahogy senki mást.
De ennél is fontosabb, hogy nem szabad csendben maradni! Ha valaki bántani akar, ki kell állnunk magunkért és vissza kell ezt utasítanunk.
Ebből a szempontból jó, hogy a botrány először a show business világában robbant, mert így az emberek világszerte hallanak róla és így lehetőség nyílt arra is, hogy azok is hallassák a hangukat, akikről egyébként a világ nem venne tudomást. Nagyon fontos ez, mert ahogy mondtam, ilyen dolgok mindig is előfordultak, nekünk viszont nem szabad hagyni, hogy kihasználjanak minket.
És igenis hallatni kell a hangunkat, a hallgatás a legrosszabb, amit tehetünk!
A rengeteg különféle munkája mellett jótékonysággal is foglalkozik, milyen ügyeket támogat?
Az Orphans Africa nevű szervezetnek vagyok a „keresztanyja”, amelyen keresztül afrikai árvákat, árvaházakat próbálok segíteni. A gyerekek a legfontosabbak a világon, ezért mindent meg kell tennünk, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek és az egészségügyi ellátás terén se szenvedjenek hiányt semmiben. De emellett igyekszem segíteni más szervezeteket, más ügyeket is, ha megkeresnek, hogy szükségük volna a segítségemre.
Végezetül egy könnyedebb kérdés: van olyan álomszerep, amit szívesen eljátszana? Vagy olyan filmes, akivel feltétlenül szeretne együtt dolgozni?
Sokszor kérdezik ezt, de nem fogok tudni erre konkrét választ adni. Persze, vannak álmaim, de nem szeretek túlságosan előre tervezni. Szeretek álmodozni, de ugyanakkor azt is vallom, hogy követnünk kell az utat, amit a sors jelölt ki számunkra. Ezért igyekszem követni az apró jeleket, amiket az élet az utamba sodor. Nem lehetek annyira önző, hogy csak a saját álmaimat kövessem és figyelmen kívül hagyjam, ha a sors éppen úgy „gondolja”, hogy valami mást kellene csinálnom, amiért itt vagyok a Földön.
Igyekszem mindig azt kiélvezni, azt ünnepelni, ami történik. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy tudatosak, ugyanakkor alázatosak legyünk. Ezért az álmok helyet érdemes arra koncentrálni, arra gondolni, hogy mi az, amim van és nem arra, amim nincs. Igyekszem az egyszerű dolgokra koncentrálni és észrevenni az élet szépségeit. Az élet apró örömeinek kell örülni, ami lehet egy szép virág vagy egy gyönyörű naplemente.
Rossy de Palma Madame című filmjét november 16-tól játsszák a magyar mozik
