Hagai Levit a világ egyik legismertebb showrunnerként tartják számon, de úgy tudom, a szíve mélyén művészfilmes rendező is. Igaz ez?
A célom inkább az, hogy művészileg igényes tévésorozatokat hozzak létre. Erről szól az egész karrierem a Terápia óta. Számomra nem fontos, hogy sokan nézzék a sorozataimat. Én inkább az igényes nézőket célzom meg.
Ez azt jelenti, hogy a művészfilmes terveiből már soha nem lesz semmi?
Volt már egy filmem nagyon rég, mielőtt elindultam volna a tévézés irányába, és továbbra is vannak ilyen terveim. Még tavaly írtam egy forgatókönyvet, amiből egyszer mindenképp szeretnék filmet készíteni, csak közben annyi a televíziós elfoglaltságom, hogy alig tudok bármi másra időt szakítani. A történet amúgy egy holland nőről, Etty Hillesumról szól, aki a negyvenes évek elején naplót vezetett, vagyis abban az időszakban, amikor Hollandia náci uralom alatt élt. A róla szóló könyvet öt éve olvastam, és megváltoztatta az életem. Etty Hillesumnál csodásabb embert nehezen tudok elképzelni.
Miért filmként, és nem tévésorozatként képzelte el a történetét?
A történetnek klasszikus filmes felépítése van. Nehéz meghatározni, hogy egy sztori sorozatként, vagy filmként működne-e igazán.
Amennyiben a fő célom az, hogy több oldalról körbejárjak és bemutassak egy világot, akkor inkább a sorozat formátumra szavazok, viszont ha egy konkrét történet elmesélése a célom, akkor inkább mozifilmben gondolkodom.
Hagai Levi (Fotók: Hernád Géza)
Amikor sorozatot készítek, a koncepció kitalálása a leglényegesebb számomra, míg filmek esetében történetközpontú vagyok. Ha főképp a képek nyelvén tudok mesélni, akkor is inkább a mozi felé húz a szívem, ugyanis a sorozatok sokkal verbálisabbak, azokban szinte minden a dialógusok körül forog.
Az olyan sorozataiban, mint a Terápia vagy A viszony szintén központi szerepet kapnak a dialógusok. Lehetségesnek tartja, hogy olyan sorozatot készítsen, amiben a beszélgetések háttérbe szorulnak?
A televízió mindig is nagyon verbális volt. Ez még azokra a nagy költségvetésű sorozatokra is igaz, amelyeknek már tényleg mozifilmes a látványvilága: még ezekben is abból áll a jelenetek többsége, hogy különböző szereplők beszélgetnek egymással.
Egyelőre még nem született meg a showrunnerek Tarr Bélája (nevet), viszont én szeretem feszegetni a formátum határait.
A Terápia előtt az izraeli szappanoperák világában is kipróbálta magát. Tanult ott valamit, amit aztán hasznosítani tudott a Terápia készítésekor?
A Terápia koncepciója sokat köszönhet a szappanoperás múltamnak. Ha nem onnan jövök, valószínűleg nem napi sorozatot találok ki. 15 évvel ezelőtt még senki nem darált sorozatokat, és az, hogy olyan sorozatot csináljak, ami igényes, mégis mindennap nézhető, vonzó volt számomra.
Sehol nincs megírva, hogy egy napi sorozat csak ostoba lehet, nem igaz?
Szerintem egy napi sorozatnak ereje van. Mégis csak minden nap leülsz, és rászánsz fél órát az életedből. Persze tegyük hozzá, ez még a VOD (Video on Demand, vagyis online videotékák – a szerző) és a darálás előtti korszak volt. A másik fontos dolog, amit a szappanoperákból tanultam, hogy hogyan forgassak olcsón és hatékonyan. Egy szappanoperában nincs idő és pénz hosszasan tökölni: minden nap le kell szállítani egy új epizódot. Figyelni kell arra is, hogy nagyrészt – legalább 90 százalékban -műteremben forgassunk, mert ez jelentősen csökkenti a költségeket. Továbbá azt is megtanultam, hogy miképpen vegyem rá a nézőt arra, hogy a következő részre is visszatérjen.
Amikor manapság egy új sorozatot fejleszt, még mindig fontos önnek, hogy a koncepciója olcsón kivitelezhető legyen?
Soha nincsenek olyan terveim, amik magas költségvetést igényelnének. A sok pénz mindig sok kompromisszummal jár.
Az én ötleteim nagyon kevés pénzbe kerülnek, viszont cserébe elvárom, hogy hagyjanak szabadon dolgozni.
Nem igazán érdekel, hányan nézik a munkáimat, csak az, hogy olyan nézőim legyenek, akik nyitottak a mondanivalómra. Nem érem be pusztán a szórakoztatással.
“Egy szappanoperában nincs idő és pénz hosszasan tökölni: minden nap le kell szállítani egy új epizódot.”
Ezzel a hozzáállással nehéz finanszírozókat találni az új terveihez?
Nem igazán. Már van annyi szakmai hitelességem, hogy megbízzanak bennem. Jelenleg is két projekten dolgozom. Az egyiket az amerikai HBO számára készítem, de Izraelben, héber nyelven. Az izraeli sorozatokhoz képest szép pénzből dolgozom, de az amerikai show-k büdzséihez képest ez egy alacsony költségvetésű sorozat lesz. Az elképzelésem szerint a szériában azt járom majd körbe, hogyan vezetett három fiatal zsidó elrablása, valamint egy arab fiú felgyújtása a gázai háborúhoz, és mivel ez egy nagyon kényes téma, fontos volt, hogy szabadon dolgozhassak. Az HBO ezt megadta nekem. Ha ezzel végeztem, akkor jöhet egy régi vágyam megvalósítása: Bergman Jelenetek egy házasságból című sorozatának amerikai remake-je.
Úgy tudom a Terápiából 17 különféle változat készült szerte a világon. Ha egy új projekten gondolkodik, fontos önnek, hogy később az is könnyen lokalizálható legyen?
Mostanság főképp az amerikai piacra dolgozom. Az ő sorozataikat mindenki látja, így nincs értelme lokalizálva újraforgatni őket. De nehogy azt hidd, hogy a Terápiát azzal a hátsó szándékkal a fejemben találtam ki, hogy a jogait később majd eladom, hogy rengeteg különféle változat létezzen majd belőle. Ez csak véletlenül alakult így. A Terápia előtt egyetlen izraeli sorozat sem futott be hasonló karriert, szóval nem is álmodhattam ilyesmiről. Amikor Izraelben dolgozom, akkor sem az a fő szempontom, hogy egy világszerte eladható sorozatot tegyek le az asztalra. Ott van például a The Accursed című show-m. A kezdetektől biztos voltam abban, hogy csak Izraelben fogják értékelni.
Van arra ideje, hogy a Terápiából minden létező verziót végignézzen?
Néhány változaton magam is sokat dolgoztam, azokat jobban ismerem, de azt nem mondhatom, hogy már mindet végignéztem. Otthon persze megvan mindegyik, és időről időre megnézek belőlük pár részt, beleértve a magyar változatot is.
Mik voltak a legvadabb változtatások, amiken átment a sorozat a lokalizálások során?
Japánban például az egész sorozatot áthelyezték egy középiskolába. Arrafelé nem léteznek terapeuták, viszont léteznek iskolai tanácsadók, szóval a főhős munkahelye egy gimnázium lett, a páciensei pedig nagyrészt diákok. A másik nagyobb változtatás Oroszországban történt, ahol a terapeuta nemét férfiból nővé változtatták, mert arrafelé ezt a foglalkozást annyira nőiesnek tartják, hogy el sem tudják képzelni, hogy egy férfi ezzel foglalkozzon.
Amennyiben ma állna neki a Terápia elkészítésének, lehetséges, hogy nem egy férfit, hanem egy nőt választana főszereplőül?
Nem. Egy sorozat esetében nagyon fontos, hogy a főhős lelkében legyen egy komoly belső konfliktus. Például ha van egy gengsztered, aki terápiára jár, az már önmagában egy belső konfliktus, hiszen a gengszterek nem járhatnak terápiára. Egy terapeuta esetében, aki nemcsak férfi, hanem egy kifejezetten férfias férfi, már az is komoly konfliktust szül, hogy az alaptermészete cselekvő. Ő tenni akar, megoldani dolgokat. Ezzel szemben terapeutaként az a dolga, hogy meghallgassa mások problémáit, és többnyire passzív maradjon.
A mi terapeutánk fő konfliktusa, hogy legszívesebben kibújna a bőréből, és tenne azért, hogy a pácienseinek jobb legyen, azonban ezt mégsem teheti meg, hiszen a szakmája szabályai nem engedik. Ezért is van az, hogy nem igazán hisz a szakmájában, folyton kételyek gyötrik azzal kapcsolatban, tényleg segít-e másokon.
Ez szerintem egy nagyon férfias dolog, és nem hiszem, hogy működne ugyanez, ha egy nő lenne a főszereplő. Amikor az izraeli sorozat második évadjára készültem, az eredeti tervem az volt, hogy nő lesz a terapeutánk, de ez sehogy sem akart összejönni. Fél évet dolgoztam rajta, de sehogy sem találtam rá arra a belső konfliktusra, ami működhetett volna. Végül feladtam, és visszatértem az első évad terapeutájához.
“Az eredeti tervem az volt, hogy nő lesz a terapeutánk, de ez sehogy sem akart összejönni.” (Fotók: Hernád Géza)
A Terápia bizonyos szempontból egyszerűnek és olcsón kivitelezhetőnek tűnik, hiszen többnyire két ember beszélget egy szobában. Hogyhogy senkinek sem sikerült azóta sem előrukkolnia egy sikeres másolattal?
A Terápia sikere után rengetegen próbáltak másolni minket nemcsak Izraelben, hanem szerte a világon. Szerintem két okból vallottak kudarcot. Ha rossz irányból közelíted meg a dolgot, nem működhet a dolog. Ha azzal a szándékkal állsz neki valaminek, hogy másolj valamit, netán az a fő motivációd, hogy létrehozz egy olcsó sorozatot, akkor nem lehet jó a végeredmény, mert nem igazi szenvedély, nem belső meggyőződés hajtott, amikor kitaláltad a dolgot. A másik ok pedig, hogy van valami nagyon különleges dolog a terápiákban. Vannak szabályai, időlimitje… Nem tudod ezt a helyzetet átmenteni egy másik szituációba. Egy rendőrségi kihallgatószoba sosem lesz ugyanaz.
A Terápián kívül A viszony (The Affair) című sorozata is óriási sikert aratott, viszont showrunnerként már az első évad során kilépett. Elmondaná, hogy miért?
Rá kellett jönnöm, hogy a showrunnerség egy alapvetően magányos munka. Nem igazán működhet, ha két olyan ember dolgozik együtt, akik nem állnak nagyon közel egymáshoz, például nem testvérek vagy házastársak. Sarah Treme-mel nagyon jó barátok voltunk, az amerikai Terápia írógárdájából őt találtam messze a legtehetségesebbnek, mégis eljött az a pillanat, amikor kiderült, hogy másképp gondolkodunk a sorozatról. Én Izraelben voltam, ő az Egyesült Államokban, épp ezért valahol természetes volt, hogy az övé lett a döntő szó. Engem amúgy is lefoglalt akkoriban az izraeli sorozatom, a The Accursed, és eljött az a pont, amikor választanom kellett, én pedig a hazait választottam. Ha A viszonyt választom, ki kellett volna költöznöm Amerikába, és kint maradnom legalább egy évet, és nekem nem volt kedvem ehhez.
A viszony elkészüléséért nem kellett kellemetlen kompromisszumokat kötnie?
Ha Amerikában dolgozik az ember, van néhány velejárója a dolognak, amit el kell fogadnia. Például bármiről is szól a sorozat, kell bele bűntény, és egy kábelsorozat esetén némi szex is.
“Rá kellett jönnöm, hogy a showrunnerség egy alapvetően magányos munka.”
Eredetileg egyetlen évadban gondolkodott?
Már az eredeti tervünk is három évadról szólt. Máig megvan a struktúrám a három évad történéseinek vázlatos bemutatásával.
Az volt a célom, hogy a házasságról, a szerelemről és az afférokról mondjak valami érdekeset. Az alapgondolat az volt, hogy mi történik akkor, ha két talpig becsületes, magát jónak gondoló ember csalja meg a házastársát, és keveredik egymással viszonyba.
A második évad arról szólt volna, ahogy a viszonyuk miatt szétesik az eddigi életük, de a végére ők is valódi párrá válnak, és új életet kezdenek, a harmadik pedig arról, hogy ez az új kapcsolat is bajba kerül, és ha egyszer megtörténhetett a megcsalás, mi van, ha később újra kísértésbe esnek? Még mindig nagyon sok minden benne van az ötleteimből a sorozatban, és a történtek ellenére nagyon büszke vagyok rá.
A Terápia harmadik évadjának epizódjai, és A viszony mindhárom évada már elérhető az HBO műsorán és az HBO GO-n.
