Ha esetleg unatkozol a két ünnep közti időszakban, és a gép elől sincs kedved felkelni, nézegess inkább mexikói fogadalmi képeket, garantáljuk, hogy el leszel bűvölve! Sőt, a merészebbek akár maguk is festhetnek ilyeneket, miért is ne. Hogy pontosan mi is az a fogadalmi kép, arra választ találhatunk például a Magyar Katolikus Lexikonban:
A 15. századtól váltak gyakorivá a fogadalmi képek, amelyek képi ábrázolásai a betegségből, veszélyből, balesetből stb. való megmenekülésnek. E képek alapformája visszatérő: a kép felső mezejében felhőkben trónol Mária vagy más segítő szent, alatta az esemény ábrázolása, gyakran magyarázó szöveggel.
Bár a hálaadásnak ez a szép formája az egész katolikus világban ismert már évszázadok óta, a műfaj igazán Mexikóban virágzik, ott viszont a mai napig töretlenül. Fogadalmi képeket (más néven: ex-votosokat vagy retablókat) először a módosabbak készíttettek maguknak, majd ez a hagyomány leszivárgott az alsóbb néprétegekhez, a huszadik században pedig már a komoly képzőművészeket is inspirálta, például Frida Kahlót, aki nemcsak felhasználta, továbbgondolta saját műveiben a retablók stílusjegyeit, hanem szenvedélyesen gyűjtötte is az eredeti darabokat.
Noha a forma látszólag nagyon kötött, a kifogyhatatlan témagazdagság, a sokszor vicces, misztikus, profán, hétköznapi, megrázó vagy egyszerűen csak bizarr és mindig nagyon személyes (vagy annak tűnő) történetek miatt valójában nincs két ugyanolyan retablo, mi több, laikusként igazából egy-egy műről sem lehet minden esetben egyértelműen eldönteni, hogy micsoda: naiv népművészet? Posztmodern képregény? Csattanós vicc? Egyperces novella? Drámai önvallomás? A nagy mennyei hűtőajtóra kiragasztott, felnőttek által készített gyerekrajz? Az egyik legjobb és legnagyobb internetes gyűjtemény, a huszadik és huszonegyedik századi, modern, forradalom utáni Mexikó retablotermését feldolgozó, angol fordításokkal gondosan ellátott Retablos (vagy az ahhoz tartozó blog) talán segít eligazodni. Innen válogattuk ki most pár kedvencünket (főleg párkapcsolati témában), de érdemes kattintani, mert van még több száz, és szinte mindennap frissül az adatbázis.
A cimborám rajtakapott a feleségével, és tüzet nyitott ránk. Végtelen hálámat küldöm az Atochai Szent Gyermeknek, mert engem végül nem talált el – az összes golyót a felesége kapta. (1914, Santa Ana Chiautempan)
Fernando Tapia nagyon beteg volt, és nem tudott elmenni vécére, így az éjjeliedénybe végezte a dolgát. Hirtelen egy skorpió tűnt fel az edényben, és felmászott Fernando farpofájára, de ő a Csodák Urának kegyelmébe ajánlotta magát, hogy a skorpió ne csípje meg, és ne súlyosbodjon az állapota. Az Úr csodát tett, amit Fernando ezzel a retablóval hálál meg. (Mexikóváros, 1977)
Köszönöm a Guadalupei Szűznek, hogy meghallgatta az imáimat: a férjem általában nagyon unalmas ember, de bizonyos éjszakákon vörösen izzó démonná változik, és néhány órára megszűnik unalmasnak lenni. Így kárpótol az eseménytelen hétköznapokért. (1979, Mexikóváros)
Köszönöm, Guadalupei Szent Szűz, mert végre megértettem, hogy az asszony maga az Ördög. Ezért egy ribanc az én feleségem. (Oaxaca, 1966)
Luis Ramirez félt a nőktől, ám egy napon a nagybátyja elvitte egy bordélyházba, ahol rádöbbent, hogy mit is jelent férfinak lenni. Köszöni Szent Júdás Tádénak, hogy bár nagyon kielégítőnek találta az élményt, mégsem züllött el.
Az összes kocsmában kerestem már a férjemet, mire végül rátaláltam: tökrészegen, ivócimborája, a Sátán társaságában. Köszönöm, Juquilai Szűz. (Oaxaca, 1967)
Hálás vagyok a Juquilai Szűznek, hogy elmúlt a fájdalmas betegségem, és végre ki tudom elégíteni a feleségemet. Semmilyen gyógyszer nem használt, így rábíztam magam a Szűzre, és kipróbáltam a Viagrát. Most már boldogok vagyunk, a házasságunk megmenekült.
A férjem, Tomás marihuánát szívott, nem dolgozott, és rám sem hederített egész nap. Imádkoztam Szent Barbarához, aki elég bátorságot öntött belém, hogy ultimátumot adjak neki. Működött – most már dolgozik.
Hálát adok a Candelariai Szűznek, mert az ő közbenjárása nélkül nem vehettem volna rá azt a disznó férjemet, hogy égesse el a mocskos pornóképgyűjteményét, amit olyan gondosan rejtegetett.
Dorita lányom mély depresszióba zuhant, miután az esküvője napján nem jelent meg a vőlegénye. A Zapopani Szűzhöz fohászkodtam, hogy enyhítsen gyermekem fájdalmán és megaláztatásán. A Szűz megkönyörült rajta, és mi hamarosan csodálatos híreket kaptunk: a vőlegényt, Jose Antoniót elütötte egy teherautó, és kórházba került. Hálás vagyok a Szűzanyának, hogy az esküvő a baleset miatt maradt el, és nem azért, mert Jose felültette a lányomat.
Enrique Perez szeretett prostituáltakhoz járni, de egy nap elkábították, és meztelenül kikötözték az ágyhoz egy motelben. Hálát ad Szent Pongrácnak, hogy ennek ellenére a felesége nem vált el tőle, egyúttal pedig megígéri, hogy jó útra tér.
Eufimio Gonzalez köszöni az őrangyalának, hogy megoltalmazta, mikor egy vad bikán lovagolt. Amint veszélyben érezte magát, rögtön az angyalhoz imádkozott, így csak a heréit sértette meg. De már azok is rendben vannak. (Cholula, 1914)
Yolanda Ramirez megfeledkezett arról, hogy randija van a barátjával egy motelben, és sok babot evett aznap. Így aztán, mikor végre találkoztak, nem tudta kontrollálni a szellentéseit. Köszöni Szent Illésnek, hogy a barátja, noha kicsit bosszús volt, azért megbocsátott neki.
Köszönöm a San Juan-i Szűzanyának, hogy Federico Rodrigez megkérte a kezem, amitől valósággal odáig voltam. Igent mondtam, mert állítása szerint jobban szeret, mint a tehenét, amit mindenhová magával visz. Én nem bánom, hogy a pasim ilyen különc, mert annyira cuki, a tehén pedig gyönyörű.
Köszönöm Szent Antalnak, hogy mióta buzgón imádkoztam, olyan hatással vagyok a nőkre, hogy azon is összeverekednek, hogy melyikük mehessen el velem randevúzni (Mexikóváros, 1964)
