A Mozsár Műhelyben tavaly ősz óta futnak az Élet.történetek.hu című, igaz sztorikon alapuló előadások, amelyek a mai magyar társadalom átlagos szereplőinek korántsem átlagos, színre vitt kálváriái. Tipikus „kis emberek nagy történetei” ezek. Az előadássorozat keretében egy-egy alkalomra mindig két rövid monodráma jut, de ezek nem a szó szoros értelemben vett irodalmi feldolgozások, nem színpadra állított novellák vagy drámák, hanem Lengyel Nagy Anna újságíró őrülten nehéz – és épp ezért csodálatot érdemlő – emberi sorsokkal való találkozásai, azok megelevenedései. Ebből a különös műfaji hibridből fakadóan pedig ezek a megelevenedések hol erősebben, hol gyengébben sikerülnek.
Fotó: Takács Attila
A Pira – Bella alcímet viselő darab két olyan nőről szól, akik rossz helyre, rossz testbe születtek. A 90 perces előadás első felében Piráé az apró színpad, akinek a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért a legjobb európai színésznőnek járó díjjal kitüntetett Borbély Alexandra bújt a bőrébe. Egy nemi átalakító műtéten átesett transzszexuális embert kell alakítania, egészen pontosan a 2000-ben megoperált, mostanra celebbé vált Novák Angéla sorsát meséli el.
„17 évig Béla voltál, most meg Pira akarsz lenni”?
Aki csak a Testről és lélekrőlből ismeri a színészt, az meglepődhet az éles váltás láttán: míg néhány utcával arrébb a moziban Borbély Alexandra egy Asperger-szindrómás, halk szavú nőt játszik végletesen visszafogott gesztusokkal és mimikával, addig ugyanabban az órában, a Mozsárban szexi alsóneműben és rózsaszín köntösben cseveg, nevet, grimaszokat vág, idiótán felcsúsztatja a hangját, őszintén megnyílik, néha meg elkomorul, ironizál. Élénk jelenlétével betölti a teret. Az általa életre keltett Pira az elejétől kezdve meséli el nekünk, hogyan vált férfiból nővé. Mikor döbbent rá, hogy ő se nem hetero fiú, se nem „buzi”, hanem bizony lány, mikor pattant meg otthonról, és került bele a pesti éjszakába családi támogatás, munka és gyakorlatilag identitás nélkül, mikor látott először mesterségesen kialakított puncit, és mikor vesztette el – már teljes jogú nőként – a szüzességét.
Borbély Alexandra Pira szerepében.
Fotó: Takács Attila
„17 évig Béla voltál, most meg Pira akarsz lenni?” – idézi fel a darabban Pira a szüleinek reakcióját, amikor sok évvel ezelőtt a szűkös rákoscsabai miliőben egyszer csak bejelentette, hogy bárki bármit mond, ő eztán nőként fog élni. Ezt követően fogta magát, és életében először magassarkúban felült egy BKV-buszra, a kamasz fiú pedig visszafordíthatatlanul elindult a nőiesedés útján. Amit a hasonló témájú filmekben két órán keresztül mutatnak be, és ami a valóságban hosszú évek történése volt, az a monológban olyan sarkalatos életesemények kiemelésével sűrűsödik össze, mint például, hogy Pira napi többszöri borotválkozással és leukoplaszttal leszorított hímtaggal látott hozzá új énje megtalálásához. Aztán jött a szülőkkel való keserű szakítása, a hormontabletták szedése, időközben növésnek indultak a mellek, és rengeteg várakozás, reménykedés után érkezett az örömmámor is, amikor Pira végre megtudta: van magyar orvos, aki nemcsak tankönyvből tud fölösleges dolgokat lenyisszantani odalent, gyakorlata is van abban. Hab a tortán, hogy ezt a tb támogatja!
Pira azt gondolja, Isten szereti őt időnként lenullázni, mert néhányszor már ki kellett másznia a teljes kilátástalanság mélységes gödréből, mégis épp úgy árad belőle az optimizmus, ahogy a való életben Novák Angélából is (aki már hallott vagy látott Novákkal interjút, az valószínűleg nem vitatkozik ezzel). Pira története a színpadon – a téma bonyolultsága ellenére, de talán éppen az elmesélő jellegből fakadóan – kifejezetten könnyednek hat, mondhatjuk, hogy happy enddel zárul. Ez a nő sok küzdelem után végre megérkezett valahová, még ha állnak is előtte egyelőre meg nem valósult álmok és elvégezetlen feladatok.
Modernkori gésa
Érdekes párhuzam Piráéval az Ullmann Mónika által alakított másik szereplő, Bella története, aki a leírás szerint ugyancsak rossz testben született, ő egy tanítónő testében élő prostituált ugyanis. Míg azonban Pira életének alakulása megnyugtató, halad a kiteljesedés felé, addig Bella sorsa egyáltalán nem olyan biztató, sokkal több benne a megalkuvás.
Behatolás nélküli intim masszázst vállal Bella, miután rájön, hogy a magas beosztású vezetők, bankigazgatók és futballsztárok jól fizetnek, ha valaki odafigyel rájuk, és kényezteti őket. A pólóján hatalmas szívecskét viselő Bella azt mondja, nagyon szereti ezt csinálni, úgy érzi, mindig is arra született, hogy a házasságukban boldogságot már nem találó, gondterhelt férfiaknak örömöt szerezzen, és enyhülést hozzon. Bellának küldetéstudata van, a masszázs a hivatásává vált, sikeres üzletasszony lett 45 éves korára.
Ullmann Mónika Bella szerepében.
Fotó: Takács Attila
A Bella-történet erőssége – és ezt a Piráéról egyébként nem mondhatjuk el –, hogy teli van feszültséggel, a szavak ellentmondanak a nő által sugallni kívánt képnek, a színpad itt már nemcsak az elmesélés helyszíne, hanem a történésé is. Előttünk történik, amiként egy panellakás modernkori gésájából – szereti gésának nevezni magát – felszakadozik az a sok seb és keserűség, ami végül Bellát a szexmunkási pályára irányította. Egy elvált, szerelmi csalódáson átesett, két gyerekkel magára maradt nő sorsát ismerjük meg, akinek ínséges időkben ötszáz forintból kellett megoldania három ember hétvégi ebédjét. Aztán kiderült, hogy a férfiak kielégítése kiút lehet a nyomorból, és egy anyának semmilyen munka nem lehet piszkos, ha azt látja, hogy az abból szerzett pénzéből a gyerekeinek végre ételt tud adni, végre nem kell a boltban a legolcsóbb párizsit megvenni, telik mozira és nyaralásra is.
Külön szerencse, hogy Bella mindemellett még élvezi is, amit csinál. Legalábbis úgy látszik, hogy őszintén próbál hinni benne. Pira sorsához hasonlóan boldoggá válik akkor, amikor úgy érzi, önmagára talált. Független, pénzt kereső, hivatásával megelégedett nő lett belőle. Csak hát ugye, az édesanyja azért nem lenne büszke rá. Meg így egy komoly párkapcsolat sem jöhet szóba – mondja. Csak hát a gyerekekkel erről ő nem beszél, csak hát még öt évig lehet ezt maximum csinálni, aztán kiöregedik. Csak hát…
