A fa január 16-i kivágásáról Debreczeni-Droppán Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum történész munkatársa emlékezett meg egy megható posztban. „Mi mindent láthatott ez a fa, amelyet talán az első 1855-57-es telepítés során ültettek, de legkésőbb az 1880-ban történt nagy kertrendezés alkalmával.(…) Számtalan babakocsit, játszó kisgyereket, szerelmes párt és tanuló egyetemistát figyelhetett meg hosszú élete során. Az alatta, mellette, közelében lévő padokon biztosan jó néhány országgyűlési képviselő cserélt eszmét párttársával, néhány parlamenti kérdés talán itt nyert megoldást az ő árnyékában, hiszen a legtöbb dolog már akkor sem a plenáris üléseken dőlt el, hanem egy-egy négyszemközti egyeztetés során. Biztosan látta Jókait, Mikszáthot és Tisza Kálmán miniszterelnököt” – fogalmaz Debreczeni-Droppán Béla.
A mirigyes bálványfát, amely túlélte az 1914-es óriási orkánt, a második világháborút és az ’56-os eseményeket, azt követően kellett kivágni, hogy 2016 októberében kiderült: a fa életveszélyes. Az állapotát ultrahangos műszeres, úgynevezett FAKOPP-vizsgálattal mérték fel, és világossá vált az addig láthatatlan, hogy az óriási fa törzsének túlnyomó része odvas, üreges, törések vannak rajta, a fa a biztonságos zónáig már nem vágható vissza.
A kiemelt kép csak illusztráció.
