Tenerife déli partján, a Reina Sofia repülőtértől nagyjából 20 percnyi autóútra található az 1990-ben alapított Technológiai és Megújuló Energia Kutatóintézet (ITER) (nem összetévesztendő az International Thermonuclear Experimental Reactor fúziós erőmű rövidítésével – a szerk.) kísérleti telepe, ahol a környezetbarát és fenntartható energia felhasználásának lehetőségeit kutatják. A telepet akkor is könnyű észrevenni, ha nem tudjuk, hol van, a területet ugyanis számtalan hatalmas szélkerék határolja, amelyek távolról is jól láthatóak. Az első ilyen szélerőművet már 1990-ben üzembe állították, ennek akkori teljesítménye 1,05 MWh volt.
Döbbenetes méretű napelempanelek és rengeteg szélkerék – itt termelik Tenerife zöldenergiájának 35 százalékát (Fotó: ITER)
A szélenergia mellett ma már több, focipályányi méretű napkollektor is gyűjti az energiát, így az ITER telepe ma már nem kevesebb, mint 86 343 MWh teljesítményre képes, ami Tenerife teljes megújuló kapacitásának 35 százalékát teszi ki. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az itt megtermelt környezetbarát energiával több mint 34 000 otthont vagy közel 90 ezer embert lehet ellátni.
Egy ERŐMŰBEN lakni? Kösz, nem!
A fenti száraz – ám kétségtelenül elismerésre méltó – adatok ellenére az ITER telepe igazi különlegességet rejt. A kutatóintézet szakértői ugyanis nemcsak a fenntartható energia termelésével foglalkoznak, hanem küldetésüknek tekintik azt is, hogy erről a laikusok, vagyis a végfelhasználók is értesüljenek. Mivel a száraz – ám kétségtelenül elismerésre méltó – adatok erre kevésbé alkalmasak, 2010-ben látványos beruházás vette kezdetét a tenerifei parton.
Az ITER bioklimatikus házai harmóniában vannak az őket körülvevő természettel (Fotó: ITER)
A Kanári-szigeteken nem ritkák a nyomasztóan egy kaptafára épült egyen-üdülőtelepek, talán ezért is dönthetett úgy az ITER vezetősége, hogy formabontó módon mutatják be munkájuk gyümölcsét. Egy speciális tanösvény formájában összesen 24 különleges családi házat építettek itt fel, amelyek lényege, hogy a lehető legkevésbé befolyásolják a környezetet, mégis megfelelő élőhelyet teremtsenek az ember számára.
Az úgynevezett bioklimatikus építészet legfőbb szempontja, hogy az így létrehozott épületek egyszerre adjanak választ a modern civilizációs igényekre és a klímaváltozás problémájára. A bioklimatikus házak – a megújuló energia használata mellett – passzív hővédelemmel próbálják kivédeni a légkondicionáló berendezések használatát, valamint szintén passzív hűtési megoldásokkal gátolják az épületek felmelegedését.
A hővédelem lényege, hogy megóvják az épület belső tereit a közvetlen napfénytől, de a tervezéskor számításba veszik a környezeti adottságokat, az árnyékok, illetve a földrajzi elhelyezkedés sajátosságait is. A passzív hűtés a természetes szellőzésre, gyors éjszakai hűtési megoldásokra, illetve a hőleadás serkentésére koncentrál. Utóbbit párologtatással érik el, illetve kihasználják a talaj hőszigetelő hatását is, ezért nem ritkaság, hogy a bioklimatikus házakat a talajszint alá építik mesterséges mélyítéssel vagy úgy, hogy az épület egyes részeit beépítik a földbe.
A lankás domboldalba épült otthon kihasználja a földrajzi adottságokat (Fotó: ITER)
Szintén a bioklimatikus építészet sajátossága a természetes fény minél jobb kihasználása annak érdekében, hogy világos lakóteret biztosítsanak az embereknek. Ehhez már a tervezésnél figyelembe veszik a Nap mozgását, de arra is ügyelnek, hogy minél kevesebb közvetlen fény jusson a házba, vagyis inkább a szórt fényt részesítik előnyben a komfortérzet fokozása érdekében. A természetes fényforrás kihasználása emellett csökkenti a mesterséges fényforrások használatát, így az energiahasználatot is.
Turisták = kísérleti nyulak
Az ITER bioklimatikus házai egységesen 110-120 négyzetméteresek, de a hasonlóságnak itt vége is szakad: nem találni két ugyanolyan épületet a területen. A megvalósult terveket az ITER vezetősége, valamint a Nemzetközi Építészunió (UIA) szakemberei választották ki annak alapján, hogy mennyire felelnek meg a feljebb részletezett kritériumoknak.
Különleges formájú házak, ameddig a szem ellát (Fotó: ITER)
A telep érdekessége, hogy valójában egy komoly tudományos laboratóriumról van szó a szabad ég alatt. Mivel azonban a valós adatokhoz valós használatra is szükség van, a házakat nem csak a technológiai megoldások bemutatása miatt húzták fel. Ez azt jelenti, hogy az életszerű működés szimulációjához szükség van lakókra is. Ennek érdekében az ITER bioklimatikus házait rövid távú bérlet formájában ki is lehet próbálni. Ez a megoldás biztosítja a kellően változatos felhasználói profilokat is, az ide érkezőktől ezért – önkéntes alapon – különféle fiziológiai, pszichológiai és szociológiai háttéradatokat is elkérnek, hogy ezen paraméterek fényében értelmezzék az energiafelhasználási adatokat (értelemszerűen egy két-háromgyerekes család energiafelhasználási mintája teljesen más, mint egy egyedülálló emberé vagy például egy páré).
A José Luis Rodríguez Gil által tervezett El Muro a komplexum egyik legszebb épülete (Fotó: ITER)
A házakat a már említett megoldások mellett valós idejű energiakezelő és monitoringrendszerrel is felszerelték, amelyek folyamatosan figyelik a hőmérsékletet, a relatív páratartalmat és a levegő áramlását is. Az adatgyűjtés végső célja, hogy a lakók komfortérzetét növeljék, miközben optimalizálják a megtermelt energia felhasználását is. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy egy számítógép (vagyis táblagép, hiszen már a jövőben élünk) képernyőjén meg lehet nézni a fenti adatokat, majd a már említett bioklimatikus módszerek alkalmazásával módosítani lehet a ház működését a megfelelő komfort elérése érdekében.
Hideg hajnalok Tenerifén
Ottani tartózkodásunk során a José Luis Rodríguez Gil által tervezett El Muro nevű házban volt szerencsém eltölteni néhány éjszakát. Egyéni preferencia, hogy kinek mi tetszik, de őszintén szólva, nekem már akkor ez az épület állt legközelebb a szívemhez, amikor még nem is tudtam, hogy itt hajthatom álomra a fejemet.
A különleges kialakítású épület központi eleme a teljes hosszúságban végighúzódó bazaltfal, amely két részre osztja fel a házat. A bejárattól nézve balra eső, ferde tetejű nappali részen található a konyha és a kanapék, valamint a hatalmas terasz. A tető mellett a ház óceán felé eső oldala is végig üvegajtókból áll, így a túlzott napsütést gátló redőnyök ellenére is valóban természetes fényben úszik a beltér. Az üvegajtókat tetszés szerint el lehet húzni, így szinte bárhonnan ki lehet sétálni a teraszra.
Balra a nappali rész, jobbra a hálószobákat rejtő kocka (Fotó: ITER)
A bazaltfal túloldalán négy fürdőrészleggel felszerelt hálószoba található, amelyeket egy hosszú, keskeny folyosó köt össze. A két részt egy nagy, fából készült tolóajtóval akár teljesen le lehet választani egymástól.
A már említett természetes szellőzésnek és a gyors éjszakai hűtésnek köszönhetően reggelre ugyan eléggé lehűlt az épület belső tere, de ez egyrészt annak is köszönhető, hogy két-három nap alatt nem feltétlenül sikerült tökéletesen elsajátítani a futurisztikus energiakezelő rendszer használatát, valamint annak, hogy február elejét írunk, ezért az éjszakák még a Kanári-szigeteken is elég hűvösek. Igaz, mire a reggeli kávé lefőtt, már kellemes, tavaszias szellő fogadott a teraszra kilépve.
Az El Muro a felkelő nap fényében (Fotó: ITER)
Az ITER házait a kutatóintézet weboldalán, illetve a nagyobb nemzetközi utazás- és szállásszervező oldalakon keresztül lehet lefoglalni, de arra felhívják a figyelmet, hogy ott-tartózkodásunk közben előfordulhatnak látogatói csoportok, akiknek lehet, hogy körbe kell mutatni a modern, környezetbarát lakásokat. Ezt leszámítva azonban érdemes lehet kipróbálni, hogy milyen épületekben fogunk élni a szép, környezetbarát jövőben. Tény, hogy az egyéb szolgáltatásokhoz – strand, étterem, bár, szórakozási lehetőségek – szükséges lehet egy bérelt autó, cserébe elmondhatjuk, hogy hozzájárultunk a zöldenergia felhasználásának fejlesztéséhez. Az pedig szintén további előny, hogy ezen a területen biztosan nem találkozunk majd zajos turistahordákkal, legfeljebb a szélkerekek surrogását lehet ugyanis hallani a környéken.