Van egy kisbusz a fővárosban, valahol a Rákóczi híd pesti lábánál megbújva. Messziről azt hinnénk, hogy a közeli építkezés őrbódéja vagy esetleg egy lerobbant és itt felejtett járgány.
De ha közelebb megyünk, az ablakában alakok rajzolódnak ki a párás üvegen át.
És ha benézünk, elönt a forróság. Ez egy szauna, amely nyitva várja a didergő fővárosiakat egész télen. Sanyi most érkezett, barátairól már odabent folyik a víz.
Ancsa és Marci, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy fürdőruhában ülnek a rakparton, méregtelenítő beszélgetésbe kezdenek. A téma természetesen a hideg, jóízűen beszélgetnek róla a hetvenfokos szaunában.
„Jé, itt jön egy HÉV“ – Sanyi még szokja a helyzetet.
Előkerülnek az illóolajok, az ínyenc barátok szakértelemmel fontolgatják, milyen illatélményben legyen részük a párás forróságban. Közben pár méterrel odébb, az utcán a gyalogosok nyakig burkolódzva várják a következő HÉV-et. Ki sem látszanak kabátjaik alól, csak fagyos leheletük árulja el, hogy van ott valaki elbújva.
Végre megjött a megváltást nyújtó HÉV, melynek ülései alól szorgalmasan szivárog a meleg az átfagyott utasok lábára. Ancsa, Sanyi és Marci nem gondolnak most a didergő emberekre, teljesen felolvadtak, feloldódtak. A poénok is könnyebben jönnek melegben.
Ancsa lassan kikívánkozik, vissza a télbe, a hóba, hogy meghempergőzzön benne.
„Gyerünk!“ – A három jóbarát kiront a hóba, fejest ugranak a hidegbe, és kiélvezik minden pillanatát.
És az írásom első fotója itt értelmet nyert.
No de a nagy hideg után az ember ismét a forróságra vágyik, jöhet a második forduló.
„Marci, te mit sportolsz, hogy ilyen izmos vagy?“
„Semmit. Egyszer sportoltam eddig életemben, akkor is hatszorosára nőtt a karizmom. Para volt.“
„Engem elküldött tinikoromban anyám sportolni, de mondtam neki, hogy nem érek rá, mert bandázok inkább.“
A simogató melegben olyan témákról is jó beszélgetni, amikről a kinti cúgos HÉV-megállóban eszükbe sem jutna. Besötétedett.
A kis szauna is sötétbe burkolódzott. A nagy beszélgetések közepette mindenki elfelejtett fát tenni a kályhába, lassan kialszik a tűz. „Haza kéne menni.“
Feltöltődtek, kiolvadtak, kibeszéltek és kiizzadtak minden mérget, amit azelőtt a tél iránt éreztek.