Timár András egy budapesti kreatív stúdió vezetője, közel húsz éve dolgozik reklámszakemberként, 5 éve pedig büszke kétgyerekes apukának is mondhatja magát. Tavalyelőtt pedig elérkezett az év, amikor kisebbik fia, a most 5 éves Marci először átlépte a Zugliget óvoda küszöbét. Ebben az óvodában Divényiné Farkas Katalin és kollégái a nyolcvanas évek végén kezdték el használni az úgynevezett Freinet-módszer hazai viszonyokra szabott változatát. Ennek lényege, hogy a gyerekek a világgal aktív kapcsolatot tartsanak fenn és minél több tapasztalatot gyűjtsenek: gyakoriak a kézműves foglalkozások, a gyerekek saját újságot és könyvet készítenek, emellett pedig beleszólásuk van abba is, hogy az egyes napokon mivel szeretnének foglalkozni.
„Az óvodában kitalálták, hogy építenek egy kis manófalut, természetesen a gyerekek bevonásával” – mesélte Timár András, szélesen mosolyogva. „Gombaházak épültek, mindegyik teljesen egyedi módon, de készült egy tó is a manóknak kagylókkal és csigákkal, meg persze manósapkák, kis fatönkök meg minden egyéb, amire egy igazi manófaluban szükség lehet. A gyerekek pedig kitalálták a történeteket, hogy mi történjen a manókkal. Ehhez kirándulni járnak, mindenfélét összegyűjtenek, amit később, a történetmesélés során felhasználnak, ezektől az apró részletektől lesznek igazán eredetiek ezek a mesék.”
Épül Manófalva a zugligeti óvodában (Fotó: Vass Réka)
Andrást először Divényiné Farkas Katalin és Vass Réka óvónők kérték meg, hogy rajzoljon egy gombaházat a manófaluhoz, mert tudták róla, hogy grafikusként, designerként is dolgozik.
„Meg is csináltam, pár hónap múlva pedig újra megkerestek: akkor egy fából készült könyvecske készült éppen, amibe kis interaktív játékok kerültek, ez lett Manófalva története” – mesélte Timár András. „Ebbe a fából készült könyvecskébe kerültek be először a gyerekek történetei, de aztán felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha egy igazi mesekönyv lenne a dologból? Felkértem Molnár Krisztina Ritát, hogy fűzze össze a történeteket, az előszót is ő írta a Manó-zug meséihez. Én pedig az illusztrációkat készítettem el hozzá, ehhez kisebbik fiam, Marci volt a modell. Elképesztő, öt hónapos munka volt, de végül elkészült!”
Az 5 éves Marci „állt modellt” a rajzokhoz (Fotó: Timár András)
A mesekönyv ráadásul jótékony célokat szolgál, az eladott kötetek árával ugyanis az óvoda alapítványát támogatják a vásárlók. A jövőben egy bővített, 25-30 extra oldallal ellátott kiadás is várható.
Videoklip, könyvtrailer segíti a Manó-zug manóit
A művészi vénájú apuka nemcsak alkotásaival, hanem reklámszakemberi hátterével is azon van, hogy a könyv minél nagyobb sikert érjen el. Magyarországon egyelőre még nincs túl nagy hagyománya annak, hogy egy könyvhöz a filmekhez hasonló előzetes készüljön, tőlünk nyugatabbra azonban ez ma már bevett promóciós eszköz. Timár András ezért úgy gondolta, érdemes lenne a mesekönyvhöz is készíteni hasonló anyagokat, az eredmény pedig egy előzetesben, egy werkfilmben, illetve egy videoklipben vált valósággá.
Készül az illusztráció a Manó-zug meséihez (Fotó: Végel Dániel)
„Úgy gondolom, hogy az ilyen minőségi videók jól működhetnek a fiatal szülőknél, de akár az idősebb korosztály tagjainál is” – mondta a reklámszakember. „Elvégre az egyik fő célcsoportunkat a nagyszülők adják, ők pedig ma már egyre többet interneteznek, és ők is egyre több videós tartalmat fogyasztanak.”
Az előzetest nem titkoltan a hollywoodi kasszasikerek mintájára készítették. A kézzel rajzolt animációhoz kifejezetten az akció- vagy kalandfilmeket idéző narráció társul, amely a rádióbemondó Szalóczy Pál hangján szólal meg, akit a legtöbben a metrók fedélzetéről ismerhetnek, ugyanis ő mondja a megállókban, hogy „Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak”.
Az apuka, aki grafikus, reklámos, de még költő is
András a rajzok és a reklámkampány mellett költői lelkét is megmutatja a könyv lapjain, ugyanis néhány verssel is hozzájárult a Manó-zug meséihez.
Nem egyszerűen mesekönyv, közösségi élmény (Fotó: Végel Dániel)
„A gyerekek számára szerintem fontos, hogy délután, amikor el kell menni aludni, akkor legyen egy altatója is a manóknak” – mondta a lelkes apuka. „Ezért írtam meg az Altatót, de rájöttem, hogy ha ez egy altatódal, akkor azt el is kéne énekelni. Felkértem ehhez egy itt élő amerikai barátomat, Todd Williamst, aki slammer, költő és DJ is. Emellett, mivel nekem a nagymamám mindig azt énekelte, amikor kiskoromban el akart altatni, hogy „Messze viszi a Mississippi”, ezért úgy éreztem, hogy az amerikai soulénekesnők hangján kellene megszólalnia a dalnak. Szerencsére korábban már dolgoztam együtt Telma Lee Lincolnnal, aki szintén itt él Magyarországon, ráadásul hibátlanul beszél magyarul. Emellett ő maga is kisgyerekes szülő, így azonnal igent mondott a felkérésre.”
Telma Lee Lincoln énekli a manók altatóját (Fotó: Telma Lee Lincoln)
A dalhoz így egy egyszerű, a könyv illusztrációiból álló klip készült, amivel a gyerekeket lehet altatni délután és este.
„Ez egy nagyon békés, meghitt dalocska, amire szerintem bárki elalszik, ez egy picit meg is nehezítette a gyártást” – tette hozzá András mosolyogva. „A lényeg, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek is nagyon tetszik!”
De készült egy változat az idősebb generációknak is, amelyben Szalóczy Pál mondja el az Altatót a Vers mindenkinek stílusában – egy kis poénnal a végén.
Mivel pedig a manóknak van altatódala, kellett valami, amivel fel is lehet villanyozni a gyerekeket, ez lett a Manó-induló.
„Egy kis közösségnek mindig kell egy közös dal, egy induló” – mesélte Timár András. „Ehhez most forgatjuk a videoklipet, nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e a közönségnek.”
A műértő közönségnek nagyon tetszett Manó-zug (Fotó: Végel Dániel)
Ez azonban még mindig nem minden, a Manó-zug meséi ugyanis a tervek szerint rövidesen a nemzetközi piacot is meg fogja hódítani.
„Szeretnénk, ha külföldön is megjelenhetne a könyv, amelynek az angol nyelvű verziója már el is készült The Munchkin Nook címen, a nővérem, Timár Katalin és a már említett Todd Williams részvételével” – tette hozzá a büszke apuka. „De spanyol nyelven is kiadnánk, ha pedig minden jól megy, egy társasjátékot is nagyon szeretnék tervezni a gyerekeknek. Persze ez elég költséges, de bízom benne, hogy a siker nem marad el, a könyv bemutatóján ugyanis láthatóan nagyon tetszett a gyerekeknek Manó-zug, ha pedig ilyen hálás a közönség, akkor semmi sem állhat az utunkba!”
