Bocskay György Apajkeresztúron (horvátul: Rasinja) született 1525-ben, régi nemesi családban, és gyakorlatilag egész felnőtt életét a bécsi magyar királyi udvar szolgálatában, a kancellária megbecsült és befolyásos tagjaként töltötte, előbb írnokként, majd titkárként, történetíróként és afféle tanácsadóként, I. Ferdinánd, illetve I. Miksa uralkodása idején. Ez kétségkívül igen tiszteletreméltó, de Bocskay Györgynek elsősorban nem szédületes hivatali vagy politikai karrierje miatt van máig (ha nem is túl nagy, ám rendkívül elkötelezett) rajongótábora világszerte, hanem azért, mert egyúttal ő volt Európa egyik legnagyszerűbb kalligráfusa is.
Habár a 16. századi Magyarország története a parasztfelkeléssel, a mohácsi vésszel, trónviszályokkal, törökökkel, Habsburgokkal és a három részre szakadt országgal nem volt kimondottan diadalmenet, a szépírásban jeleskedő udvaroncot ez sem tudta kizökkenteni, és rendületlenül gyártotta a mesterien megmunkált címeresleveleket, okleveleket, sírfeliratokat és minden mást, ami biztos kezet, művészi érzéket és kecsesen ívelő latin betűket kívánt.
Azonban a nevét még csak nem is ezek tették halhatatlanná, hanem elsősorban irásminta-gyűjteményei, különösen az azóta is fontos hivatkozási pontnak számító Mira Calligraphiae Monumenta. Az efféle gyűjtemények rendszerint azért készültek, hogy összefoglalják a kalligráfia vívmányait, a klasszikus, bejáratott betűtípusoktól a legmenőbb, legforróbb újdonságokig, és egyben persze kitűnő lehetőséget kínáltak arra, hogy a szerző is bemutathassa a szépírás művészetének terén elért eredményeit, Bocskaynak pedig volt is mit bemutatnia, hisz műveiben, a hasonló kiadványokkal összevetve, feltűnően nagy mennyiséget, nagyjából 250 darabot tesz ki az egyedi írásminták száma.
Ám a Mira Calligraphiae Monumenta nem csupán a a változatos és cikornyás betűcsodáktól válik izgalmassá és tényleg megismételhetetlenné; legalább ugyanilyen fontosak az alkotótárs, Rudolf Joris Hoefnagel flamand festőművész és miniatűrista főként nővényeket, rovarokat és puhatestűeket ábrázoló pazar illusztrációi is. Érdekes egyébként, hogy a két művész soha nem találkozott: Hoafnagel mestert I. Rudolf bízta meg az akkor már majdnem 30 éves könyv kicsinosításával, másfél évtizeddel Bocskay halála után, ám a végeredmény ettől függetlenül pont úgy néz ki, mintha csak közösen álmodták volna meg ilyenre. A Mira Calligraphiae Monumenta feltétlen hívei közé tartozott többek közt a huszadik század egyik legnagyobb tipográfusa, a 2015-ben elhunyt Hermann Zapf is, aki egy interjúban ezekkel a szavakkal méltatta a magyar kalligráfia Szent Bibliáját:
…a legnagyobb hatást Bocskay György gyakorolta rám. Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy a kalligráfia legnagyobb mesterét tisztelhetem benne. A kaliforniai Getty Múzeumban volt alkalmam arra, hogy a flamand Joris Hufnagellel közösen készített Mira Calligraphiae Monumenta című írásminta-gyűjteményét alaposan tanulmányozhassam. Pontosabban közös munkáról nem beszélhetünk, mert az írásminták és az illusztráció elkészítése között 30 év telt el, Bocskay már 20 éve halott volt, amikor a kísérő illuminációk elkészültek. Lenyűgöző munka. Komolyan mondom, amikor először megláttam, arra gondoltam, hogy ha hazamegyek, kidobom a tollaimat. Méltatlanul keveset tudunk erről a korszakalkotó zseniről.
Forrás: konyvkultura.hu//Képek: wikipedia/getty.edu
