„Meglehetősen későn fedeztem fel a képregények világát” – mondta a tudós a Popular Science magazinnak adott interjújában. „A PhD-met csináltam a Harvardon, épp a disszertációm írásával voltam elfoglalva, és eléggé stresszes voltam. Szükségem volt valami könnyedre, ami picit eltereli a gondolataimat a kőkemény tudományról. Egyik este sétáltam egyet, amikor megláttam egy obskúrus kis képregényboltot. Az kirakatban egy nagy, klasszikus képregényborítóra lettem figyelmes, amelyen Superman állt szemben Muhammad Alival, mindkettőjükön boxkesztyű. Arra gondoltam, hogy tudnom kell, mi lesz ennek a vége. Ez volt az első képregény, amit megvettem, és teljesen rákattantam. Újra és újra visszatértem a kis boltba, ez lett a bűnös szenvedélyem a disszertációm írása során. Miközben olvastam a képregényeket, mindenféle furcsa kérdés jutott eszembe, egy-egy jelenetnek a biológiai hátterén kezdtem gondolkodni. Ez annyira állandósult, hogy végül egy szemináriumot is tartottam a szuperhősök biológiájáról. Beszélgettünk Batmanről, a Vasemberről, a zombikról vagy épp a Villámról – sok diákom így tanulta meg azokat a dolgokat, amelyekről a bevezetés a biológiába órákon hallottak volna. Így született meg a The Biology of Superheroes podcast is.”
dr. Shane Campbell-Stanton “hazai pályán” (Fotó: Harvard.edu)
Shane Campbell-Stanton a szuperhősök mellett a klímaváltozás problémáival is foglalkozik, ezekről is beszélt az interjúban, de a hangsúlyt természetesen a képregények világa kapta.
„Nemcsak a szuperhősökkel foglalkozunk, hanem a sci-fi világának egyéb figuráival is, mint robotok, óriási szörnyek vagy épp dinoszauruszok – magyarázta a szakember. – Archetípusként használjuk ezeket a lényeket, hogy felfedezzük azt a világot, ahol a tudomány és a fantasztikum találkozik.”
A tudós elsőként Pókember figuráját említi példaként. A Marvel szuperhősének egyik különlegessége, hogy speciális, pókhálószerű anyagot tud kilőni a csuklójára erősített szerkezetből.
Pókember és a hálója
„Az első kérdés, ami vele kapcsolatban felmerül, hogy honnan vette az ötletet – magyarázta a biológus kutató. – Ha egy, az övéhez hasonló szerkezetet szeretnénk kifejleszteni, ki kellene mennünk a vadonba és tanulmányozni, milyen extrém módszereket alkalmaznak a különféle állatok. Ez egy teljesen valósághű megközelítés, a tudósok sokszor alkalmazzák, ha meg akarják érteni a világ furcsaságait. De az is fontos kérdés, hogy a pókháló alkalmas lenne-e arra, amire Pókember használja a képregényekben. Ha megnézzük a pókselyem biomechanikai adottságait, a válasz az, hogy igen. A pókselyem rendkívül erős és nagyon sokoldalú. A szakítószilárdságát tekintve erősebb például az acélnál. Ha Pókember ilyen anyagból lövi ki a testéhez képest arányos hálókat, azok könnyedén elbírják a testsúlyát, így simán elkaphatja a bűnözőket.”
Pókember hálója a valóságban is működhetne
A Villám és a multiverzum
A DC-képregények egyik jellegzetes figurája a piros ruhás Villám, aki képes mozogni a párhuzamos univerzumok között. Campbell-Stanton ezzel kapcsolatban azt tartja nagyon érdekesnek, hogy bár a képregényhős a különböző univerzumokban ugyanazoknak az embereknek az alternatív „verzióival” találkozik, a körülöttük lévő világ mégis pontosan ugyanolyan, mint az „eredeti” univerzumban.
A Villám figurája érdekes kérdéseket vet fel az evolúcióval kapcsolatban
„Ez a fejlődésbiológia egyik klasszikus kérdése: ha »visszatekernénk« az időt, és újra lejátszanánk az evolúciós folyamatokat, vajon ugyanazokat az eredményeket kapnánk? Erre a kérdésre a tudomány már évtizedek óta keresi a választ, bizonyos esetekben pedig határozott igennel felelhetünk rá. Ugyanakkor, előfordulnak olyan, egyszeri furcsaságok, mint például a kacsacsőrű emlős, amelynek van csőre és a hódokéhoz hasonló farka. Ő azért fura, mert sokféle állat él hasonló élőhelyen, hasonló körülmények között, mégsem alakultak ki egyiküknél sem olyan különlegességek, mint a kacsacsőrű emlősnél.
Az ehhez hasonló jelenségeket a tudomány például a petricsészékben elkülönített baktériumok fejlődésén keresztül vizsgálja, amelyeket tekinthetünk önálló unvierzumoknak. Így tudjuk vizsgálni, hogy azonos fejlődés következik-e be, ha azonos feltételeket „adunk” a mikroorganizmusoknak. Tény, hogy ez nem annyira menő, mint a DC világának univerzumai között ugrálni, de a módszer, amellyel az evolúció ismétlődését vizsgáljuk, nagyon hasonlít ehhez.”
Campbell-Stanton azt is elárulta, hogy Pókember az egyik kedvenc szuperhőse, de nagyon szereti azokat a figurákat, akiknek az alteregói a tudomány emberei, mint például a dühöngő Hulk „civil” személyisége, dr. Bruce Banner.
„Batmant is nagyon szeretem, ő egy valódi klasszikus – mondta a szakértő. – Batman karakterének nagyon sok rétege van, rendkívül mély a háttértörténete, emellett van egy sötétebb oldala is, ami nem jellemző a többi szuperhősre.”
Létrejöhet-e a Jurassic Park igazából is?
A The Biology of Superheroes podcastban a klímaváltozás kérdéseit is feszegetik, a legutóbbi adásban ezzel kapcsolatban a Jurassic Park dinoszauruszairól és a kihalt fajok feltámasztásának lehetőségeiről beszélgettek a műsorvezetők Beth Shapiro genetikus kutatóval.
„Nagyon érdekes téma volt, rengeteget beszélgettünk róla. Az utolsó kérdés így hangzott: „miért akarnánk visszahozni kipusztult fajokat – mondta Campbell-Stanton. – Valójában fordított a helyzet, azt a tecnhológiát, amelyet erre lehetne használni, most épp arra használjuk, hogy megpróbáljuk megmenteni azokat a fajokat, amelyek a kipusztulás felé sodródnak, illetve potenciálisan arra is használhatnánk, hogy az emberi működés által kipusztított fajokat visszahozzuk a világba. Ezekkel a módszerekkel pedig akár a gyapjas mamutot is képesek lennénk feltámasztani.”
A Jurassic Park egyik legjellegzetesebb pillanata
A decemberben indult podcastnak eddig négy epizódja készült el, Campbell-Stanton pedig elárulta, hogy a jövőben foglalkoznak majd űrlényekkel, óriási szörnyekkel, robotokkal és mesterséges intelligenciával, illetve az ezek mögötti tudományos magyarázatokkal.
„Rengeteg információval találkozunk ezekkel a témákkal kapcsolatban és sajnos nem mindegyik származik megbízható forrásból – mondta a tudós. – Szeretnénk elválasztani a tényeket a kitalációtól, akkor is, ha a szuperhősök világáról van szó, mert ezáltal könnyebben meg tudjuk különböztetni a valódi információkat a fikciótól a komolyabb témákkal kapcsolatban is – amilyen például a klímaváltozás.”
